Fontos különbözni másoktól

Meg nem mondaná, aki nem tudja – üljön bár egészen közel hozzá -, hogy elmúlt hatvan. Örökifjú, akár a Csukás Istvánnal közösen megalkotott, halhatatlan hősük: Süsü, a sárkány. A híres egyfejű is jól tartja magát, annak ellenére, hogy eddig legalább négy nemzedék tagjai cseperedtek felnőtté feledhetetlen melódiáin. S most képernyőre kerülhet az együgyű sárkány csemetéjének, Süsükének kalandos sorsa Bergendy István korszerű hangzású zenéjével kísérve.- Nem exhibicionizmusból vette fel a zenekar az én és az öcsém nevét – meséli Ber-gendy. – Mindketten játszottunk a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem (ahol Péter tanult) ifjúsági dzsessz-együttesében, s mivel én intéztem a fellépések körül adódó feladatokat, az egyszerűség kedvéért mindenki Bergendy-nek hívta a bandát, a hosszú és megjegyezhetetlen elnevezés helyett. Hivatalosan, a többi tag javaslatára 1962-ben vettük fel a Bergendy zenekar nevét. Ebben az időben a Budai Ifjúsági Park állandó fellépői közé számítottunk. Velünk énekelt és indult pályáján Zalatnay Sarolta, Komár László, Máté Péter. Már akkor működési engedélylyel rendelkeztünk, ami egyedülálló volt a beatzenekarok között. Ki is zsűriztek az első Ki mit tud? döntőjéből, mondván, mi profik vagyunk, nem amatőrök – emlékszik Bergendy.István két évet járt a műszaki egyetemre, majd miután felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba – amely akkor még felsőfokú végzettséget adott -, egy életre szakított az autótervezéssel. Az együttes többi tagja is képzett muzsikus volt, akiknek soha sem jelentett gondot, hogy élő koncerten, próba nélkül, blattolva kísérjenek bármilyen stílusban alkotó előadót.- Egyenruhában léptünk fel, míg a többi zenekar tagjai szinte kötelezően farmerben, farmeringben játszottak – eleveníti fel a múltat, majd így folytatja: – Számomra a mai napig fontos, hogy különbözzem másoktól. Ahogyan az öltözködésemben, ugyanúgy a zenében is erre törekedtem, törekszem.1967. január elseje fordulópontot jelentett az együttes életében: három évre külföldre költöztek. Felléptek a német-országbeli NATO-támaszponttól a svájci lokálon át – ahol koncertszerű figyelemtől kísérve játszhattak – ha más éppen nem akadt, kis vendéglátóhelyekig. Itthon egy véletlennek köszönhetően váltak országos sztárrá, majd hét évig a legsikeresebb zenekarrá. Élő szilveszteri körkapcsolást sugárzott a televízió, amelynek egyik helyszínén a Bergendy kísérte a fellépőket. Utólag mondhatjuk, mázlijuk volt, hiszen itt adott műsort Hofi Géza is.Közeledett az éjfél, s Hofi csak nem hagyta abba, ezzel csökkentve az esélyt, hogy az együttes eljátszhatja előre leegyeztetett két számát. Már-már minden reményt feladtak, amikor, mindössze három perccel az új év előtt, belecsaphattak a húrokba, és felcsendült a Mindig ugyanúgy című slágerük. Másnapra egy egész ország megtanulta a Begendy zenekar nevét. Ez egybeesett a beatkorszak kihunytával, így emelkedhetett az igényesebb muzsikát játszó együttes csillaga. István, saját bandája mellett dzsesszzenészekkel is együtt dolgozott: fújt bigbandben, de fellépett Szabados Györggyel is. Első lemezük megjelenése egy trükknek köszönhető. A hanglemezgyár teljhatalmú ura, Erdős Péter éppen sítúrán vett részt. Ezt a helyzetet kihasználva a zenekar klubjában, a Ganz Mávag Művelődési Házban, két lemezgyári vezető előtt adtak háromórás koncertet, illetve üdítőt, kávét és apró süteményt. Nyertek. Felkérést kaptak egy magyar nyelvű, valamint egy angol korong megjelentetésére.A mára végképp kiöregedett nagy generáció koros rockerei-nek nyolcvanas évekbeli, ál-értéktermelő (tisztelet a kivételnek) munkásságára válaszul született az URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, Bizottság fémjelezte underground vagy alternatív muzsika. Ekkoriban – dr. Erdős Péter aknamunkájának eredményeként – szakadt ketté a Bergendy zenekar és Demjén Ferenc sorsa.- Ebben az időben mintha minden képzőművész muzsikussá vált volna. Egy bandában általában egyetlen zenész volt, s köré gyűltek a többiek. Én nem tartottam ezeket a formációkat zenekaroknak, mint ahogyan azokat sem, amelyeknél manapság a számítógép adja a kíséretet, nem az előadók írják a zenét, nem ők hangszerelnek, nem ők muzsikálnak, mi több, nem is ők énekelnek, csak tátognak a play backre. Emellett már az sem meglepő, ha a tv2 műsorvezetői dalra fakadnak. Na persze egy olyan korban, amikor minden színész tud énekelni... – ironizál a szaxofonos. Mondhatnám, savanyú a szőlő, amikor arról beszél, kikből lesznek ma a televíziós show-k vezetői, akik egymást hívják vendégségbe saját adásaikba, és alkotótársainak szellemi gyermekei uralják a képernyőt. Süsü, Sebaj Tóbiás, Szergej, vagy éppen a tánciskola-sorozat (Én táncolnék veled) növendékei próbálták oldani a tiltott polgári értékekkel sírba szállt illemtan hiánya okozta nézői görcsöket.- Egyik nap a fiam borzasztóan keserű hangulatban érkezett haza az iskolából, mivel a meghirdetett tánciskolára az osztályból rajta kívül csak huszonhárom lány jelentkezett, s ciki lett volna elmennie egyetlen fiúként – meséli. Ez az élmény kellett ahhoz, hogy megszülessen a televíziós sorozat István fejében. Most jelent meg a CD, amelyen mind a négy epizód zenéje hallható. – A műsorvezető, Straub Dezső rendkívül ismerős volt, de egyszerűen sehogyan sem ugrott be, honnan, amíg a forgatáson elő nem vette meggyűrődött Bergendy Klub-tagságiját, amelyen az előkelő ötös sorszám díszelgett – idézi a múltat a muzsikus.Szergejnek nem adatott meg a diadalút. A Romhányi József által versbe fogalmazott figurát megelevenítő bohóc hazánk érintésével disszidált a Szovjetunióból, így 1990 előtt elképzelhetetlen volt a dalok lemezen való megjelentetése. A rendszerváltozást követően annyiban változott a helyzet, hogy Szergej már mint orosz vált nem kívánatossá. Ezek a dalszövegei éppen olyan tanító szándékkal íródtak, akár Romhányi állatmeséi. Végre tavaly nyáron feloldódott az embargó, és a televízió megismételte a sorozatot.1976-ban, a Süsü zenéjének írásakor ötéves fiának s akkor született lányának adta elő a frissen megírt számokat. – A zenekar mindenkori működése igen erősen kötődött a tagok helyzetéhez, családi állapotához – emlékezik a három évtizeddel ezelőtti eseményekre. – Sajnos éppen abban az időben, amikor a gyerekeim születtek, illetve még egészen kicsik voltak, nagyon kevés időt tudtam velük tölteni, mivel közel hatszáz koncertet adtunk évente, szerte az országban és a nagyvilágban.Talán ebben az 1970-77 közötti időszakban számítottak a leghíresebbnek, ekkor énekelt a zenekarban Demjén Ferenc. Ezt követően egyre inkább a televízió képernyőjén találkozhattunk velük, valamint sorra születtek a Bergendy-musi-calek. A Mesélj, Münchausen, a Bohóc az egész család, a Kártyaaffér hölgykörökben vagy a Robinson és Péntek című, illetve egy rádió számára íródott zenés mesejáték: A rendíthetetlen ólomkatona. Ezek mellett nevéhez fűződik Brecht Dobszó az éjszakában című darabja songjainak megzenésítése is. – A zenekar régi vágya egy táncos, diákközegben játszódó musical megírása, amelyen egyébként már dolgozunk. Emellett Rejtőt szintén szeretném zenés színpadra emelni, méghozzá Korcsmáros Pál képregényeinek hangulatában – beszél jövőbeli terveiről, amelyek közül nem hiányzik egy latin lemez, továbbá Romhányi tanmeséinek megzenésítése.Bár a Bergendy koncert-, tánc- és szalonzenekar indulásakor, 1983-ban egy „hozzá-értő” valahogy így fogalmazott: azt hiszed, az emberek tangózni fognak, amikor a Modern Talking a sztár. – Adtunk olyan koncertet, ahol ezer ember pattant fel és kezdett táncolni. Az utóbbi években, csak Berlinben, több mint kétszáz tangóklub nyílt. Láz kerítette hatalmába az egész világot. Vagy gondoljunk a mambómániára, amit Lou Bega lovagolt meg ügyesen. Sajnos ezek a táncőrületek csak felszínesen jelennek meg hazánkban.Pedig a hajdani tánc- és illemtanárok áldásos tevékenysége iránt ma ismét nagy az igény. Ezt bizonyítja Bergendy története, amelyben egy mára milliárdossá vált ismerőse állt meg mellette hatalmas Mer-cijével, s megkérdezte: hol tanulhatna meg három nap alatt angolkeringőzni, ugyanis megy az Operabálba.