Szembesítés (7. rész)

„Ismét sűrű, nehéz a levegő. Szinte nem telik el nap, hogy a hatalmon lévők közül valaki ne sértené vérig a nemzet valamely részét. (...) Az országot könnyen mellékvágányra terelő kollektivizmus és provincializmus új hullámával szemben az SZDSZ az egyedüli esély. Nem véletlenül körülötte gyülekeznek a korszellemre legfogékonyabb fiatalok, az Új Generáció.”Bruck András: A Nyugat kapujában – új magyar progresszió,Magyar Hírlap, 1999. december 28.u„A részlegesen létrejött szabadság Magyarországon ma jelentősen visszaszorult, és átadta helyét egy Kádár-korszak előtti időket idéző, több mint etatista, majdhogynem egyszemélyes, szinte totális államhatalom uralmának. Ma már nem félelem tölti el kis hazánk állampolgárainak nagy részét, mint a Rákosi-korszakban, hanem rettenet. Rettenet, mert egzisztenciális bizonytalanságot gerjesztenek benne a tömeges elbocsátások, mert fegyvertelennek érzi magát a fokozódó központi erőszakkal szemben, amely erre az elrettentésre rendezkedett be, miközben a társdalom problémáit megoldani nem tudja, és összevisszaságot kelt folytonos provokációival, csupán a figyelem elterelésének szándékával indokolható botránykeveréseivel.”Sz. Nagy Csaba: Elvi liberalizmus és az SZDSZ gyakorlata,Magyar Hírlap, 1999. december 13.u„Az Orbán-kormány eddigi tevékenysége nyilvánvalóvá tette, hogy hiteltelenebb, dilettánsabb, rosszindulatúbb és korruptabb, mint bármelyik elődje a magyar demokrácia történetében. A felelős baloldalnak ebben a helyzetben meghatározó szerepe van. Bizonyítania kell, hogy méltó örököse a magyar történelem haladó irányzatainak, rendelkezik a szilárd értékrendszerre alapuló programmal, amely a magyar nemzet egészének értékeit és biztos jövőjét tartja szeme előtt.”„Haladó Magyarországot Európában”MSZP-s vitaanyagu„Tehet-e bármit is az ész az esztelenséggel szemben? De meddig esztelenség, amit a főtanácsadók mondanak? Hátha közeleg az idő, amikor az ész lesz az esztelenség, s amit ők mondanak, az lesz az ész maga. (...) Ahhoz, hogy valaki értelmiségből ideológussá váljon, nem kell más, mint egy kis emlékezet, közepes beszédkészség és nagy adag aljasság. (...) Csak szőrszálhasogatók akadhatnak fenn azon az apróságon, hogy az antikommunista lepel voltaképpen antiliberalizmust takar. A kampány célja valójában ugyanaz, mint egykor a kommunistáké volt. Pusztuljon a polgári szabadság.”Csepeli György: A verhetetlen négyes,Népszava, 1999. november 17.u„A politikai botrány az összes érzékszervre egyszerre hat, ráadásul az igazi hatás túlmegy az érzékszerveken. Ha kétségbe vonják a belügyminiszter szavahihetőségét, leleplezik a Postabank tisztességtelen hitelkihelyezési gyakorlatát, ügyészi vizsgálatokat indítanak újságírók ellen, politikusokat gengszterhírbe hoznak, más politikusok ellen vallási meggyőződésük okán hajszát indítanak, akkor a cél az érzelmek befolyásolása. A kormányváltás óta eltelt időszak botrányokra alapozott kommunikációja azonban a jelek szerint elérte maximumát. Az undor tovább már nem fokozható. Nincs az a negatív politikai inger, amelyre a közvélemény reagálni tudna.”Csepeli György: Ingerküszöb,Népszabadság, 1999. november 19.u„Akárhogy is nézem, furcsa időket élünk. Kicsiben és nagyban új életre keltek a régi kor szellemei. Az emberi teljesítmény nem érték, a professzionalizmus nem számít, az egzisztenciális fenyegetés és fenyegettetés bevett módszer, a koncepciós vádaskodás, minősítgetés feleslegessé teszi az érvelést. A kommunizmus bűzös leheletét lehet érezni. Kinek jó az, ha érdemdús embereket tönkre akarnak tenni? Kinek jó az, ha öntörvényű embereket pénzért mindenre kapható, züllött alakokká minősítenek a köz pénzén meggyőződésükért fizetett közhivatalnokok? Kinek jó az, ha illuzórikus törvények születnek? Kinek használ az, ha a jogállamiság képzete a kelleténél is jobban foszladozik? Kinek jó az, ha a magyar demokrácia társadalmi iskolája, az önkormányzatiság szétmállik? Ki a fenének kell itt a kommunizmus hordaléka?”Gerő András: 1999. november vége,Magyar Hírlap, 1999. november 27.u„A tegnapi »zsidóból« ma »magyar« lett, és viszont – Hankiss Ágnestől Schmidt Máriáig, Tóth Gy. Lászlótól Tellér Gyuláig sokan tartoztak a nyolcvanas évek elején a »zsidó« hálózathoz, hogy aztán a kilencvenes évek közepén váltsanak. Mi ebből a tanulság?”Babarczy Eszter: Hálózatháború,Magyar Narancs, 1999. december 9.u„Az informális nyilvánosságban számtalanszor hangzik föl a nemzetállami ukáz: »Döntsék el már a zsidók, hogy zsidók vagy magyarok akarnak-e lenni!« Ami fajmagyarra lefordítva azt akarja jelenteni, hogy ha tényleg magyarok szeretnének lenni, fogadják el (lehetőleg fenntartás nélkül) a magyar társadalom ítéleteit és előítéleteit, legyenek szemérmetes, de annál eltökéltebb antiszemiták, de ha zsidók akarnának maradni, akaratukat a »magyarság« akkor is ellenvetés nélkül respektálja, megengedi, hogy visszatérjenek Izraelbe. A románoknak, a szerbeknek, a szlovákoknak azonban a kérdés sem jár ki, nekik, ha itt telepedtek le – tetszik, nem tetszik – magyarrá kell válniuk, azaz mindenben igazodniuk kell a magyar többség román-, szerb-, szlovákellenes előítéleteihez.”Bíró Béla: Második Trianon,Magyar Hírlap, 1999. december 24.u„Legföljebb nagyon gyenge önazonosság-érzéssel megvert, frusztrált, féltékeny, kicsinyhitű, irigy, persze paradox módon hatalommániás, reflektálatlanul önszerető lények vélik, hogy létezik totális, azaz folytonosan védelemre szoruló, mert így csakugyan kihívó, veszélyeztetett identitás. Ellenben: a természetes identitás, ami valójában folyamat ide-oda, nem pedig moccanatlanság, anynyira magától értetődő, hogy nem szorul különösebb védelemre és bizonygatásra. (...) Elég az azonosulás, ami távolodást is magában foglal, és nem kell az azonosság; éppen azért, mert rendet akarok. Amolyan rendes szabadságot. Nem polgárit. Annál jóval rendesebbet. Tisztánlátóbbat, hűvösebbet-melegebbet és nagyvonalúbbat (bátrabbat).”Balassa Péter: Tét fel-téttel,Magyar Hírlap, 1999. december 24.u„Az osztrák demokrácia inkább elijeszt, mint megijeszt (Bécsben lakom), a magyar viszont úgyszintén, nem szólva arról, hogy hébe-korba szégyenkezéssel is eltölt (Pesten élek). (...) Kérdezik is tőlem kóbor szabadelvűek Osztrákiában (eddig már hárommal találkoztam tizenkét esztendő alatt): ez az Orbán már Haider, vagy szükség van még néhány év szoclib kormányzásra a közeljövőben, hogy azzá váljon?”Nick Elsdorf: Szégyen, alázat, 2000, 1999. decemberu„Tudósító: Lengyel László politológus szerint mostanában elharapóztak a kormány szélsőséges kijelentései, ha valaki pozícióhoz jut, egyből úgy érzi, ítélkezhet a társadalom felett. Lengyel László: Itt vállapos emberek csillagokkal próbálnak őrültségeket beleordítani a világba, arra a két évre, amíg még vannak. Most ezért én bizonyos megértéssel szemlélem a megőrülésüket, mert a megőrülés arra vezethető vissza, hogy azt érzik, hogy nincs tovább. Tudósító: Lengyel László szerint Semjén és politikustársainak szélsőséges megnyilvánulásai azért is veszélyesek, mert a mindennapi életet és a civileket is megfertőzik azzal a modell-lel, amelyet eléjük tárnak.”TV3 Hír3, 1999. december 8.u„Ha egy osztály nem veszi tudomásul, hogy uralma lejárt, ha azt már csak erőszakkal és a fejlődés fékezése árán tudja fenntartani, az ilyet meg kell semmisíteni. (...) A bolsevik rendszer az elnyomottak jogos felháborodásának és bosszújának kegyetlen áradatából sztálinizmust, azaz szervezett, hideg kegyetlenséget formált, de aztán, ha lassan is, tagadhatatlanul mind emberségesebbé vált. A fasizmus egyre rosszabb lett, a kommunizmus azonban magában hordozza az önjavulás lehetőségét.”Kopátsy Sándor: Holokauszt csak egy volt,Magyar Hírlap, 1999. november 23.u„Hack leváltása miatt az illetékeseknek háromszoros okuk is van a bűntudatra. Egyrészt nem vállalták a szolidaritást egy olyan felekezettel, amelyeknek szabadságát a kormánytöbbség fenyegeti. Másrészt felekezeti hovatartozása alapján döntöttek egy vezető sorsáról. Harmadrészt ennek ellenkezőjét hazudták a nyilvánosságnak. (...) Nemcsak a párt vezetői nézték hülyének a jónépet, amikor azt állították, hogy Hack Péter hirtelen leváltásának semmi köze a felekezethez, hanem Hack Péter is, amikor a Magyar Narancs július 1-jei számában azt nyilatkozta, hogy nem volt neki tudomása arról, miként próbálta az egyháza zsarolni a pártját a választási kampány idején. Holott erről a nála sokkal kevésbé bennfentesek is tudtak a pártjában is, az egyházban is. (...) Bartus azóta a feje búbjáig belesüllyedt a HGY betiltásáért folyó kampány mocskába. Olyan anyagokkal és érvekkel eteti a kampányban részt vevő politikusokat és médiumokat, amelyek a közönség frappírozására alkalmasak ugyan, a vallással való visszaélés bizonyítására azonban nem, s ha azok alapján kétségbe lehetne vonni egy felekezet felekezet voltát, akkor úgyszólván valamennyiét lehetne. (...) Ennek a kampánynak a sikerében nem a HGY-ből kiábrándult kis keresztény csoportok érdekeltek, hanem azok az egyházak, amelyek többre értékelik az állami kegyet a polgári szabadságnál, mert a szabadság mindenkié, a kegy pedig csak az övék.”Révész Sándor: Szabad hit – szabad párt,Népszava, 1999. december 15.u„Felvetődhet a kérdés, hogy mi legyen azokkal, akik viszont kifejezetten igénylik, hogy leköpjék őket. Vagy vallásgyakorlásuk közben ez előfordult velük, és nem emeltek kifogást. Milyen egyház az, ahol leköpik a híveket? – kérdezik a molnáristák. Hát olyan, ahol köpködnek; bemegy a hívő, csókolom, itt köpködnek? Sorba áll, majd leköpik. Legközelebb is visszajön. Ez a vallása, tegyük fel. (...) Németh Sándor szerint a portugálok, a spanyolok, a franciák meg mit tudom én kik, fasiszták voltak és maradtak, ezen aztán senki és semmi sem változtathat; Németh azt is mondta, hogy Hitler és Mussolini a katolikus egyház tanítványa volt – ez volt a videón, ezt láttuk a tévén. Na már most ez baromság szerintem. (...) Ettől még Németh Sándornak, a pártelnöknek, Molnárnak és nekem és mindenkinek joga van azt gondolni, mondani, írni, amit akarunk. (Őszintén, nem gondoltam volna, hogy ilyen kérdésekről valaha is írni kell majd; olyannyira megrázó ez, hogy elgondolkodtam: lehet, hogy nekik van igazuk, én pedig tévedek, és kretén vagyok. De mi van akkor, ha mégsem?)”Makai József: Padlóra, hívőre köpni tilos,Magyar Hírlap, 1999. december 16.u„A koronának felségjel rangra emelése nem érthető másként, mint a szimbolikus térben lezajló royalista puccsnak. A Szent Korona-formulában ott lopakodik a katolikus egyház visszahelyezése államegyházi helyzetébe.”Szabó Miklós: A megkoronázott köztársaság,Magyar Hírlap, december 7.u„... lehet, hogy ezer év múlva úgy látják: a 20. század az 1980-as évek végén, a kommunizmus bukásával befejeződött, az emberek döntő többségének életét, mondjuk így, közérzetét, a történelmi léptékűnek vélt átalakulásnál inkább határozzák meg a hétköznapi problémák. A bornírt emléktörvények s az iparkodás, hogy az emlékezők az ünnepséggel magukat az államalapítás, s a kereszténység felvételének magaslatára emeljék, nem erről szólnak és nem is történelemformálók – felejthetők.”Pető Iván: Kilencszázkilencvenkilenc,Magyar Hírlap, 1999. december 24.u„Van egy ország. Koronája is van neki, szent. Nyelve, szent. Történelme, szent. Sok nagyja, szent. Szabadsága, szent. Becsülete, szent. Na most. Koronájának még szentebb helyet keresnek, ma itt, holnap ott, holnapután pedig valószínűleg amott. Nyelvét kivont karddal ágáló hazafiak aprítják miszlikbe nap mint nap. Történelmét nemcsak nagyobb, hanem kisebb sorsfordulókon is rendszeresen újraírják. Nagyjait hol emezek, hol amazok avatják saját szentjükké. Szabadságát a frissen szabadok vonakodnak mindennap újra kivívni. Becsületét azok védik a leghangosabban, akik az emberi becsületről könnyedén elfelejtkeznek. (...) Van egy ország. Egyre kevésbé van. Sokan már siratják is, hogy ötven, száz év múlva alig lesz, legalábbis alig lesz, aki lakja. Fogy a magyar. Márpedig magyar nélkül nem lesz ország az ország. Vagy nem lesz olyan ország. Milyen is? Lásd, régi dicsőségünk. (...) Van egy ország. Tele van emberrel. Ilyennel is, olyannal is. De mintha az olyanok mindig többen is volnának. Milyen ország az olyan, ahol olyan rengetegen vannak az olyanok, viszont kevés az ember ízlése szerint való ilyen. (...) Belügyeimbe beavatkozik, külügyeimet kukkolja, erőfölényben van velem szemben, és azt ki is használja. Állandóan számon tart, beidéz, nyilvántartásba vesz, de az első adandó pillanatban elfelejt. Tesz rám, és minden nap még többet tesz rám. Rám terpeszkedik, pedig annyira minden van már rajtam. Egy fej- és farnehéz ország például. Túlsúlyos ország. Egészségtelen életet él. Tízmillióan cipeljük. (...) Van egy ország, és vannak más országok. Na jó, van egy ország.”Bolgár György: Egy ország (Esterházy Péter modorában),Népszava, 1999. december 24.u„Erre most az olvasom, hogy a rendőrség kéri a lakosságot, ha lehet, ne akadályozzák tömeges jelenlétükkel a koronát szállító konvoj vonulását. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy már a rendőrségünk is zsidó. (...) Ez egy rossz ország. Ebben az országban tízmillió ember él, ebből húszmillió kommunista. (...) ... húszmillióan tekintették meg a koronát a Nemzeti Múzeumban. Ezek feltehetően mind kommunisták, mégpediglen liberális kiadásban, mert senki se tiltakozott, hogy miért épp a Nemzeti Múzeumban vannak az ereklyék, amikor az köztudottan kommunista találkahely, egy Kálvin tér közelébe helyezett gödi fészek. (...) Más szakértők szerint viszont nem kell tartani a korona napi használatától, a korona ugyanis Orbán Viktor fejére túl nagy, Torgyánéra viszont túl kicsi.”Megyesi Gusztáv: 2000. január 1. – A korona napja,Népszava, 1999. december 31.u„Ez az életkorát tekintve fiatal kormány a magyar múlt legásatagabb, ókonzervatív eszmevilágát hozta vissza. (...) Nem is akarok a dolog részleteibe menni – eléggé közismert a botrányízű dolog –, csak azt kérdezem: van-e józanul gondolkodó, mában élő ember, aki ne látná át, hogy a kormány kínjában pótcselekvésként a napi politika propagandaeszközévé silányítja történelmi múltunk becses relikviáját, a koronát. Milyen silányak, üresek azok a semmire sem válaszoló magyarázatok, hogy miért kell a Nemzeti Múzeumból a köztársság parlamentjébe átvinni és újfent jogilag »kanonizálni« a koronát? És ezt egy magát polgárinak nevező kormány teszi!”Olvasói levél (Dr. Sziebert Albert),Népszava, 2000. január 3.u„Újabb tapsvihar, amely megismétlődik mindannyiszor, ahányszor a koronázási jelvényekkel elindulnak vagy megállnak. (...) A díszelgés utolsó szakaszában a Duna-parton felállított lövegek huszonegy díszlövést adnak le. Amikor az első dörrenés megreszketteti a levegőt, a torkokra forr a szó. Gyerekek sírják el magukat az ijedségtől, koros emberek addig mosolygós arca komorul el. – Ez nagyon-nagyon rossz ötlet volt, megfagyott bennem a vér – mondta szomorúan egy ünneplő. – Kossuth tér, tömeg, lövések. Borzasztó. Legalább szólhattak volna előre.”Veress Jenő: Megkoronázott köztársaság,Népszava, 2000. január 3.