Dóczy Péter színművész pályájában fontos költői esteken megszokhattuk: gyökeresen más, mint a legtöbb pódiumelőadás. Az átélt, ihletett tolmácsolás mellett szinte egyenrangúan fontos szerepet kap a zene, amelyről minden esetben az alkotótárs, Lőrinszky Attila gondoskodik, valamint a látvány. A Pilinszky János naplószövegéből és néhány verséből komponált produkció egyben Vattay Elemér a költőről készített fotókiállításának megnyitója.„Mindig is érdekelt, vajon milyen történetek húzódnak Pilinszky sorai mögött, milyen inspirációk hatására keletkeztek versei” – vall estjének történetéről Dóczy Péter. A döntés, az útválasztás kényszere azok a kulcsfogalmak, amelyek áthatják a költő életművét. Emellett a teremtés gesztusát hangsúlyozza a színész, amelynek igazi célja a bennünk meghallható sugallat nyomán szülni, teremteni. Ez olvasható ki Pilinszky lényegre törő alkotásaiból.Dóczy a gimnázium utolsó évében személyesen is találkozott a neves lírikussal, iskolájuk irodalmi szakkörében. „Azonnal megfogott a hangja – emlékszik a rendkívüli órára. – Miközben szűkszavúan mesélt magáról és előadta verseit, egyik cigarettáról gyújtott a másikra.” A dohányzás egyébként, naplója tanúsága szerint, élete egyik fontos problémájának számított. Próbált leszokni, azonban egy hétnél tovább sohasem bírta a cigarettahiányt. „Emiatt lelkiismeret-furdalása volt” – világosít fel a színművész.Az est gyökerei – Dóczy Péter többi effajta produkciójához hasonlóan – évtizednyi messzeségbe nyúlnak vissza. S mi sem bizonyítja jobban valódi színházi előadás voltukat mint az az állandó változás, amely tíz éve jellemzi fellépésről fellépésre. Meghatározó fordulatot jelentett, amikor egyik alkalommal a nézőtéren helyet foglalt Jelenits István – Dóczy volt magyartanárja, Pilinszky közeli barátja. Ő hozta magával Vattay Elemér fotóművészt, aki jelentős felvételeket őrzött a költőről. E fényképekből szervezett tárlatnak szolgál mintegy megnyitóként, a versekből és naplórészletekből álló est. Pontosabban fogalmazva meditáció, hiszen Dóczy Pilinszky szellemét szeretné megidézni. Ebben segít Lőrinszky Attila zenéje. A muzsikus nagybőgőjével nemcsak „reagál” a szöveg diktálta hangulatváltásokra, de sok esetben inspirálja az előadót. A színreállítás a fellépés helyszínétől függ. Mivel a millenniumi eseménysorozat részeként járja hazánkat, s a határon túli magyarlakta vidékeket, így minden előadás valami mást, újat kínál a befogadóknak. Az Amíg a mag el nem hal című est pénteken este látható a Magyar Kultúra Alapítvány házában, a fotókiállítás ugyanitt tekinthető meg március 8-ig. Az országjáró műsor elkészítését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Millenniumi Emlékbizottság támogatta.
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!