Habár honi színműirodalmunk mind a mai napig nem vívott ki magának előkelő helyet irodalmi életünkben, jeles művelői maradandót tudtak alkotni: igaz, csupán Kárpát-medencei mértékkel mérve. Szomorúan be kell valljuk önmagunknak, hogy erkölcsi felfogásunk minimum egy évszázada változatlan, legalábbis ezt bizonyítja az a két színházi bemutató, amelyet ma, illetve holnap tekinthetnek meg az érdeklődők az Új Színházban, valamint a Radnóti Színházban.Csiky Gergely Ingyenélők című darabját Szikora János vitte színre a Paulay Ede utcai teátrumban. A rendezőtől megszokott attraktív látványvilágú játéktér fogadja a nézőket (díszlet: Szikora János). Gyász hangulatát sugalló polgári miliő körvonalazódik a sápadt fényben a jó ízlés határát kísértő nejlonfüggöny mintáin át. Valami sántít. A túllihegett gyász gyertyavilága leleplezi önmagát. Kézzelfoghatóan konkrét minden elem a színpadon, mégsem a valóságábrázolás realitása mozgatja a rendezői fantáziát. Szikora, mint oly sokszor, most is a szövegben meghúzódó lírai mélységet bontja ki előadása vezérmotívumaként. E gondolat egységesíti a színészi alakításokat. A lebegő hangulatot teremtő tempót váratlanul, szándékoltan hosszúra feszített csendek tagolják.A realista szöveg Szép Ernőre jellemző, lírai groteszk akusztikával gazdagon szólal meg. Ezt a délibábvalóságot igyekszik megteremteni a magát nemzeti hős özvegyének kiadó Szederváry Kamilla (Bánsági Ildikó) segítőjével, Mosolygó Menyhérttel (Szilágyi Tibor). A meghalt nagy ember érdemeire való tekintettel pumpolják az arra alkalmas ostoba, ám tömött pénztárcájú újgazdagokat. Timót Pál (Bubik István) született balek. A figura elrajzolt ábrázolásának abszurd karikatúrája a farce stílusát oltja a produkcióba, ezzel messze túllépve az üresen harsogó vígjáték-interpretációt.Zátonyi Bence (László Zsolt) az ingyenélők népes táborának sajátos példánya. Nem riad vissza a zsarolástól sem, mi több, feleségét is áruba bocsátotta jó pénzért. A naivnak tűnő fiatalok, mint Kamilla, Irén leánya (Kecskés Karina), némi reményt adhatnak a jövőt illetően, ők még – ki tudja, miért – hisznek olyan hasznavehetetlen erkölcsi kategóriákban, mint szerelem, tisztesség, őszinteség. Darvas Károly (Almási Sándor) már csalódott. Komolyan vette a közhelyet: a tudás hatalom, de minduntalan „a pártfogolt” tehetség tolakodott elé. Ugye, milyen ismerős? Akár, ha ma vetette volna papírra művét Csiky.Nincs ez másként Móricz Zsigmond közismert remeke, a Rokonok esetében sem, amelynek Babarczy László dramatizálta változatát, Jordán Tamás állította a Radnóti Színház színpadára. Az ingyenélők itt maguk a rokonok, a Kopjáss-klán tagjai. Feje tetejére állított világot ábrázol Horesnyi Balázs impozáns díszlete. Persze nézőpont kérdése minden. Attól függ, mi magunk hol és milyen helyet foglalunk el ebben a valóságban. Ha panamisták (mai szóhasználattal: lobbisták) vagyunk, szó sincs semmiféle délibábjelenségről – vélhetjük joggal. Ám talán szabad akarattal dönthetünk: szeretteink érdekében megmaradunk-e a becsület útján, avagy karriert építünk, amúgy magyar módra. Kopjáss István (Szervét Tibor) tragikus sorsa mindenesetre elgondolkodtató példát kínál minden néző számára.Örök kérdés: akik hatalomra törnek, mint Zsarátnok város nagyjai – Kardics (Kállai Ferenc), a polgármester (Bálint András) vagy Martiny doktor, az ellenzéki politikus (Görög László) -, vajon született jellemhibásak-e, netán társadalmi rangjuknak köszönhetően torzult el személyiségük? Azért azt se feledjük, hogy nem mindenki kíván a hatalom mámorában fürdőzni. Miért is nem hallgatott szerencsétlen Kopjáss feleségére (Moldvai Kiss Andrea), talán még ma is élne. Köztünk élhetne, mint annyian.Figyelemreméltó módon szolgálja a zene az előadás dramaturgiáját. A cselekmény korának harmónia- és ritmusvilága csendül fel, mai fülnek ismerős módon, szintetizátorhangzás segítségével. Brahms Magyar táncainak iróniája felesel az „egy cica, két cica...” bugyutaságával, gördülékenynyé téve a nyíltszíni változásokat, érzékeltetve az időmúlást.Emellett a jeleneteken belül harsogja túl a főszereplők politikai kinyilatkoztatásainak vélhetően agresszív közhelyeit. Az „umcaccáktól” kísért színészi gesztusok önmagukért beszélnek. Szinte hallani véljük a televízió élő parlamenti közvetítéseiből ismert kortárs képviselőink bevált paneljeit.
origo.hu
Meghalt egy ember a négyes-hatos villamos vonalán
