Színház az éjszakában

Bár a színművészeti főiskolán Nádasdy Kálmán osztályába járt, s húsz évig dolgozott Kazimir Károly Thália Színházában, mostanra mégis azt vallja: „A két évtized megtanított arra, hogy nem kell társulat.” E gondolat nyomán hívta életre a nyolcadik évadja működő teátrumát, az Éjszakai Színházat Kőváry Katalin rendező.„1992-ben vált világossá számomra, hogy én olyan színházat szeretnék csinálni, amelyben senkit nem köt szinte semmi – emlékezik a kezdetekre. – Nem tőlem függ a fizetése, a munkahelye. Létrehozunk egy előadást, játsszuk, ameddig van iránta érdeklődő, azután ki-ki megy a saját dolgára.” Meggyőződéssel állítja: ez is egyik lehetséges útja a jövő színjátszásának. Hét évig tart alkalmasnak egy társulatot a produktív együttműködésre, azt követően munkájukban mind hangsúlyosabb szerepet kap a megszokás, a rutin. Elképzelésének gyökerei nyilván oda nyúlnak, hogy nem szeret állandóan ugyanazokkal dolgozni, ám ez nem zárja ki a rendszeresen visszatérő színészeket. „Engem inspirálnak az új emberek. Azokat a színészeket szeretem, akik képesek varázsolni, s olyat tenni, amire én mint rendező nem számítok” – mondja magyarázatként, miért csak az általa vezetett Éjszakai Színházban léphetnek színpadra egyébként kiváló, ám a pálya margójára sodródott színművészek. A színjátszásról vallott elképzeléseinek homlokterében a színész áll. „Ez természetesen csak egy válfaja a színháznak – fogalmaz. – Többen felhívták a figyelmemet, hogy ezen a módon ma már nem lehet előadásokat létrehozni, lássam végre be. Én azonban állítom: amíg ember él, s a hátán futkos a hideg, addig igenis szükség van efféle színjátszásra.”A hazai finanszírozás kusza helyzete miatt Kőváry Katalin teátrumát az alternatív társulatok közé sorolják, hiszen támogatásuk megegyezik a kísérletező együttesekével. „A struktúra, amely szerint működünk, nevezhető alternatívnak – magyarázza. – Amennyit az Éjszakai Színház előadásain keresnek a játszók, abból nem lehet megélni. Én jó darabot, jó szerepet, valamint jó partnereket tudok biztosítani, ami nem is kevés, hiszen megannyi neves művész lép fel az általam rendezett produkciókban.” Évek óta hallani a hazai színházi rendszer átalakításával kapcsolatos elképzelésekről. Kőváry Katalin szerint a teátrumokat sokféleképpen lehet működtetni, s nem adhat senki egyedüli jó receptet, mivel majdnem minden szakember érdekelt vagy a jelenlegi struktúra fenntartásában, vagy annak megváltoztatásában.Úgy véli, társulatban mindenképpen könnyebb dolgozni, mi több, fejlődni, de kizárólag abban az esetben, ha a vezetőnek határozott művészeti elképzelései vannak, s tudja, miként kell terhelnie színészeit. „Ugyanakkor a játszó egyetlen produkció alatt is gazdagodhat szakmailag. Nemegyszer előfordult, hogy egy nálunk játszott előadás alapján fedezett fel valakit a saját színháza. ”A színjátszást kizárólag százszázalékosan lehet csinálni. Ez egész embert kíván„ – fejezi be Kőváry Katalin.