Dulay László nevét még a színházszerető nézőknek is csak kisebbik része ismeri. A szakmai rangjához meghökkentően fiatal rendező eddigi pályafutását ennek ellenére igen sok, vegyes műfajú előadás jelzi. Leghangosabb sikerét minden bizonnyal a Fővárosi Nagycirkusz porondja fölött inszcenírozott, Kötélen a Niagara felett című produkciójával aratta.Színésznek készült: már kamaszként, tizenkét évesen a világot jelentő deszkákra lépett. Sorsa megpecsételődött, eljegyezte magát Thália istenasszonyával. Néhány évvel később a békéscsabai színház színészképző stúdiósainak sorában találjuk. Katonai szolgálatát követően a Székely Gábor vezette kiemelkedő szakmai műhely, az Új Színház szerződtette. „Sohasem éreztem igazán jónak magamat a színpadon, mindig kívülről láttam, hogyan játszom” – vallja meg. Őszinte önkritikájának köszönhetően a társulat stúdiósaiból kis csapatot szervezett maga köré. Velük vitte színre a Zabhegyező című Salinger-regényből készült előadást. Első rendezése színvonalát érzékelteti, hogy elnyerte a Magyar Színészkamara szakmai fődíját. A siker nyomán a színészmesterség tanára lehetett az Új Színház stúdiójában. Annak ellenére, hogy az együttesben Ács János mellett Székely Gábor igazgató tanítványai alkottak európai mércével mérve is kiemelkedő rendezői kart, az ifjú Dulaynak is bizalmat szavaztak. Ő mégis megvált a társulattól.Nem tétlenkedett egy percet sem, létrehozta az Árkádia Színházművészeti Alapítványt. „Körülbelül harminc színész tagja társulatunknak – világosít fel. – Zömében fiatalok, valamint méltatlanul háttérbe szorított idősebb művészek.” Állandó játszóhellyel nem rendelkeznek, kész előadásaikat különböző színházakban mutatják be. Dulay elsősorban a művészi munka irányítója, szervezésben, támogatók felkutatásában nélkülözhetetlen segítséget nyújtott és nyújt Magyar László, a Katona József Színház művészeti titkára, illetve Ács János rendező és Vörös Róbert dramaturg. „Jelképes gázsit tudunk fizetni a fellépőknek. Mindenek előtt a munkavágy hajtja mindannyiukat, jóllehet anyaszínházukban is kellőképpen leterhelik őket, mégis rengeteg energia feszül bennük” – mondja. Álljon itt egy rövidke névsor, a teljesség igénye nélkül, kik is csatlakoztak Dulay László társulatához: Rába Roland, a Katona József Színház tagja, az Új Színházból Almási Sándor, Vass György, Kecskés Karina. Felmerül a kérdés, vajon az amúgy is kevés szabad idővel rendelkező színészek milyen teljesítményre képesek az éjszakai próbák alkalmával, ahová már esti előadásaik után érkeznek? Dulay az alkotókban meglévő belső igényre hivatkozik, amikor arról beszél, hogy ha valaki valóban meg akar oldani egy feladatot, akkor nem lehet fáradt.Legújabb rendezését – amely egyúttal az Árkádia Színház első produkciója – az Euripidész és Enquist szövegeiből készült Phaedra 2000-t pénteken este mutatták be a Szkéné Színházban. A produkciót (mint arról tegnap beszámoltunk) meglehetősen puritán stílusban állította színre Dulay László. „Kezdetben súlyos fémszerkezetet álmodtunk színpadra, de a rendelkezésre álló összeget inkább a közreműködők honoráriumára költöttük. Így négy kocka segítségével játsszuk el a tragédiát” – A Phaedra három esztendeje izgatja a rendező fantáziáját. Az előadás címszerepére Kamondy Ágnes zenészt kérte fel, aki egyébként tanára volt az Új Színház stúdiójában. „Ő foglalkozott velem, hogy képes legyek zenében megszólalni, most fordult a kocka” – jegyzi meg tréfásan Dulay.Az Árkádia Színház tervei között szerepel Bulgakov Mester és Margaritájának színrevitele, egy különlegesnek ígérkező Rómeó és Júlia bemutató, de Dulay László adaptációt készített Remarque A diadalív árnyékában című regényéből. „Legnagyobb vágyam a Lovakat lelövik, ugye? megrendezése.” A fiatal társulatvezető idén jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. „Bármit tettem le eddig az asztalra, nem úgy fogadtak el, mintha diplomás rendező lennék. Az alternatív színházi közvélemény pedig már nem érez közéjük valónak” – sommázza Dulay László.
origo.hu
Meghalt egy ember a négyes-hatos villamos vonalán
