Alkotó módon őrizni emlékeinket

Táncos magyarok címmel mutatta be legújabb, millenniumi táncműsorát a Magyar Állami Népi Együttes a BM Duna Művészegyüttes közreműködésével tegnap este az Erkel Színházban. A lovagkortól a közelmúlt táncházmozgalmáig ívelő előadás megidézi kultúrtörténetünk kevéssé közismert, ám kihagyhatatlanul fontos időszakait. A bemutató alkalmából az együttes művészeti vezetőjével, Sebő Ferenccel beszélgettünk.- A Kárpát-medence táncdivatjának vonulását követi nyomon az előadás. A korról korra felismerhető hagyományok foglalják dramaturgiai egységbe a főúri körökben megjelenő, majd a 1900-as évek elején nemzetivé alakult s később a paraszti közegben felbukkanó táncot és zenét. A 11-12. századból már maradtak fenn emlékek, s ezek morzsái fellelhetők a mai hagyomány egyes szegleteiben, erre támaszkodva egészítettük ki a homályos utalásokat az élő, csillogó népművészettel.- Milyen források alapján válogatták össze a zenei anyagot?- A Magyarországon járt külföldi utazók tabulatúrás feljegyzéseit állította precíz rendbe Szabolcsi Bence, az ötvenes-hatvanas években. Én ebből merítettem a műsor zenei összeállításakor. Bár a kották kezdetlegesek, felismerhetők a tánctípusok, amelyeknek viszont ismerjük a zenéjét. Korabeli képzőművészeti ábrázolások igazítanak útba hangszerelési kérdésekben. Rajzok és festmények őrzik zenélő, táncoló emberek képét, ezeken láthatók a hangszerek, amelyeken megszólaltatták a muzsikát. Olyasfélét, mint a mi régi zenénk volt, ma már csupán a Balkánon lehet hallani, illetve az állandó motívumismételgetés, unisono játék, valamint az erős ritmikus kíséret fellelhető a kortárs könnyűzenében. Ez a jelenbe kanyarodás jellemzi a Táncos magyarok című produkciónkat is, hiszen az előadás végén mai kosztümöt viselő táncházas fiatalok jelennek meg.- A táncházzal kapcsolatban nem egyszer hallani olyan hangokat, hogy ez a forma mesterségesen létrehozott, művi, amelyre nincs semmiféle valós igény.- Mióta táncház létezik, azóta hallom ezt a képtelenséget. A mozgalomban éppen az a leggyönyörűbb, hogy nem találta ki senki, hanem egyszer csak lett. Büszkék lehetünk, amiért a magyar művelődés képes efféle teljesítményre. A kultúra voltaképpen arról szól, hogy egy generáció meg akarja tanulni azt, amit elődei ráhagytak. Persze nem minden hagyomány méltó a továbbéltetésre. A sikkasztást, a lopást, csalást, a hazugságot és a feudális kiskirályságot jó lenne már elfeledni. A valódi hagyományőrzés egyben válogatás is. Ebben a különféle információktól hangos korban rendkívül fontos megjeleníteni értékes tradícióin-kat. Ha ez elmarad, a fiatalok egész egyszerűen nem is tudnak majd ezekről a kommunikációs formákról. Olyan színvonalon kell dolgoznunk, hogy a döntési helyzetben lévő politikusok előtt is kivívjuk a műfaj megbecsülését. A múlt század magyarjai megértették, milyen fontos saját nyelvük. Manapság magyarázkodni kell, ugyanis a napi előnyök megszerzése minden egyéb érdeknél erősebbnek bizonyul. Az Állami Népi Együttes a hagyományőrzés és -felmutatás egyik nemzeti intézménye. Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy egy komplex, nevezzük így: hagyományok házát hozzunk létre. Itt együtt találhatná meg az érdeklődő a zene, a tánc, továbbá a kézművesség eleven emlékeit. Mindezt nem vállalkozói, hanem állami költségvetés segítségével lehet színvonalasan működtetni. Ezért nemzeti intézmény.- Jelen pillanatban is kormányzati támogatást élveznek.- Valóban, de költségvetésünk nem több, mint az egy tizede bármely bulvárszínházénak. Ez tükrözi a társadalom jelenlegi megítélését saját kultúrája vonatkozásában, amit nem szabad ennyiben hagyni. A közönség érdeklődését bizonyítja, hogy a bemutató előtt már minden jegy elkelt az Erkel Színházban. Hagyományaink nem csupán saját, hanem egész Európa múltját is tükrözik. Nálunk egyaránt megtalálható mindaz, ami Nyugatról jött, s ami Keletről maradt. Persze minden régi csak oly módon marad fenn, ha kapcsolódik az újhoz. Azt tudjuk befogadni, ami régisége dacára aktuális tud lenni, kapcsolódik valami újhoz, a többi elfelejtődik. Jelenleg színházszerű működésünk amatőr körülmények között zajlik. Ennek ellenére heti négy előadást tartunk, amelyeken külföldi turisták töltik meg a nézőteret. Az így szerzett jegybevétel működteti az együttest. Munkánk alapját az Európában példátlan módon precíz tudományos rendszerben feltárt népi emlékek adják. Olyan korokról szerezhetünk így információkat, amelyekről már nem maradt fenn írásos emlék. Ne feledjük azonban: minden tudomány annyit ér, amennyit használnak belőle.