Ausztria: enyhül-e a prés

Alaposan megpezsdült a politikai élet a tavaly őszi parlamenti választások óta az amúgy csöndesnek számító Ausztriában. A sokáig elhúzódó koalíciós tárgyalások után ugyanis kiderült: nem folytatódik a korábbi nagykoalíció, az Osztrák Szociáldemokrata Párt és az Osztrák Néppárt képtelen a megegyezésre. Ellenben a néppárt új szövetségest talált magának, mégpedig azt a Szabadságpártot, amely a szavazatok huszonhét százalékával története legjobb eredményét érte el. Még meg sem alakult az új osztrák kormány, a figyelem középpontjába került Ausztria, mi több, óriási nyomás nehezedett – nehezedik – Wolfgang Schüssel és Jörg Haider pártjára.A választások előtt sokan biztosra vették, hogy az FPÖ előretörése ellenére minden marad a régiben, legfeljebb a szocdemek és a néppárt közötti erőviszony módosul valamennyire. Az Európai Unió országaiban pedig egyértelműen azt szerették volna, ha nem kerül sor kormányváltásra. Csakhogy – mint tudjuk – minden ország maga dönti el, miféle pártokat juttat hatalomra. Az FPÖ-re a közhiedelemmel ellentétben nem nácik vagy újfasiszták szavaztak, hanem azok az osztrák állampolgárok, akiknek elegük lett a tizenhárom éve tartó szocdem-néppárti koalícióból, többek között azért, mert nem tudtak választ adni számos kérdésre, például a globalizáció új kihívásaira.Ausztria egyébként is elég sajátos történelmi utat járt be a huszadik században. 1918-ban az első világháború elvesztését követően felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, Ausztria jelentős területveszteséget elszenvedve Európa egy kis országává vált. A harmincas években aztán megerősödtek Ausztriában is a szélsőséges tendenciák, 1938-ban megtörtént az anschluss – a Németországhoz csatlakozás – melyet egyébként a versailles-i békeszerződés tiltott. Innentől kezdve nem volt önálló osztrák politika, Ausztria Németországgal együtt elvesztette a világháborút, területét – Németországhoz hasonlóan – amerikai és szovjet csapatok egyaránt megszállták. Tíz évig tartó alkudozás után végül a nagyhatalmak 1955-ben megegyeztek Ausztria semlegességéről, az idegen csapatok kivonultak az alpesi országból. A hatvanas évektől intenzíven növekedett a gazdaság, és ma nyugati szomszédunknál magas az életszínvonal. A politikai változások hátterében nem is gazdasági problémák állnak, hiszen alacsony a munkanélküliség és az infláció, hanem inkább az EU bővítése miatti félelmek, illetve a globalizáció miatt a nemzeti értékek féltése. Az osztrákok egy része fél a külföldiek beáramlásától, fél attól, hogy az olcsó keleti munkaerő miatt elveszti állását. És valóban, sok minden bizonytalan az Európai Unió kibővítése kapcsán, ma még nem világos, mikor, milyen feltételekkel, mely országok csatlakoznak az unióhoz. A tárgyalások most értek a befejező szakaszba, a legnehezebb kérdések még nem kerültek terítékre.A külföldi aggodalmak még a kormányalakítás előtt megfogalmazódtak, és maga Klestil államfő sem szívesen adta áldását az ÖVP és az FPÖ koalíciójára. De az új választások kiírásának kockázatát nem merte felvállalni, mert az könnyen az FPÖ győzelmét hozhatta volna. Az Európai Unió országai hamar reagáltak az ausztriai fejleményekre: a kétoldalú politikai kapcsolatokat befagyasztották, Izrael hazahívta bécsi nagykövetét, és az Egyesült Államok is hazarendelte konzultációra nagykövetét. A szankciók fő oka a Jörg Haider vezette szabadságpárt hatalomra kerülése, és még inkább a nemrég lemondott pártelnök korábbi idegenellenes kijelentései. Schüssel kancellár indokolatlannak nevezte az Európai Unió magatartását, és abban valóban igaza van, hogy az osztrák kormányt a tettei, a teljesítménye alapján kell megítélni. Ha a kormányprogramot elolvassuk, abban nem találunk olyan kitételt, amely veszélyes lenne a demokráciára, és még az elején található preambulumban kiáll a két párt vezetője az európai értékek mellett, hangsúlyozván, hogy nem változik Ausztria Európa-politikája. Mindez azonban nem hatotta meg a nyugati diplomatákat. Mint ahogy az sem, hogy Haider nem lett tagja a kormánynak. Azóta Haider lemondott az FPÖ pártelnöki tisztéről is, politikai befolyása tovább csökkent.A lemondás egyik oka nyilvánvalóan az Ausztriára irányuló nyomás volt, másfelől Schüssel számára is egyre kellemetlenebbé vált, hogy szinte minden sajtótájékoztatón neki kellett megmagyaráznia Haider kijelentéseit. A közelmúltban magyar újságíró-delegáció járt Bécsben, és a kancellárhoz intézett kérdések zöme szintén Haiderre vonatkozott, talán azért is, mert az FPÖ-vezér nem volt elérhető az újságírók számára. Haider egyébként sokat köszönhet a médiának, hiszen a sajtó nagy teret szentel a karintiai politikusnak. (Ha készülne egy kimutatás, melyben azt vizsgálják, melyik osztrák politikusról született a legtöbb írás az elmúlt hetekben, hónapokban, biztosan Haider állna az első helyen.)Bécs életében mellesleg nem hozott lényeges változást a kormányváltás, az emberek nyugodtan sétálgatnak a belvárosban, és a tüntetések is egyre kevesebb embert mozgatnak meg. Az osztrák polgárok többsége nyugalmat szeretne, azt szeretné, ha kevesebbet foglalkozna a nagyvilág Ausztriával. És nem érti, miért munkálkodnak egyesek Ausztria elszigetelésén. Hiszen Ausztria demokratikus ország, jól működik a gazdaság. Ezért is tűnik sokak számára nevetségesnek az elmúlt hetek hisztérikus hangulata. A többség esélyt ad az új kabinetnek, hátha jobban kormányoznak. Ha pedig csalódnának, négy év múlva más pártokat juttathatnak hatalomra.