Cross over Debussy módra

Horgas Eszter, a gyönyörű és tehetséges zeneművész szinte repdes a boldogságtól, amelyet a Class Jazz Banddel eltöltött próbák adtak neki. A rutinos fuvolista mintha elveszíteni látszana magabiztosságát, amint a pénteki zeneakadémiabeli koncertjéről beszél, ahol is nem emelkedik majd előtte védőpajzsként valamely klasszikus szerző szigorú kottája. Helyette a zenésztársak, a dzsesszmuzsikusok – Vukán György, Berkes Balázs, Balázs Elemér – mindenre kapható improvizációs tudása intonálja majd sajátosan a fuvola légies csengését.Cross over – annyit tesz: különböző zenei műfajok és stílusok összeházasítása egy rendszeren belül. Erre szövetkezett a Class Jazz Band. „Tavaly, egy londoni utam alkalmával hallottam ilyen muzsikát először – emlékszik Horgas Eszter. – Azonnal megragadott. Hozzám azért áll közel a stílus, mivel több munkál bennem annál, mint angyali szépséggel eljátszani klasszikus vagy barokk szerzők műveit.”A hogyan tovább gondolata az elmúlt évben fogalmazódott meg a művésznőben. Egészen pontosan akkor, amikor zeneakadémiai szólókoncertjére elővételben elkeltek a jegyek, s meg kellett ismételnie az előadást. Mint mondta: a komolyzenében ez igen nagy durranásnak számít. Mi pedig mondhattuk: a csúcsra ért. Ő azonban úgy érezte, tovább kell tanulnia. „A kortárs komolyzene számomra idegen – állítja -, hiszen leképezi a világot, amelyben élünk. Az pedig tele van gazemberekkel. Az én egyéniségem alkalmatlan ennek a tolmácsolására. Ugyanakkor azt sem tartom hitelesnek, hogy állandóan régi korokban született zenét játsszam.”Horgas Eszter a régi ismeretségen felbátorodva felkereste Vukán Györgyöt. Miért is ne helyezhetné a zeneszerző mai közegbe Debussynek a pénteki koncerten is hallható munkáit? Az eredményről így beszél a művésznő: „A kezdés a születés pillanatainak hangulatáról mesél, ebből teljesedik ki a dzsessz, majd megszólal Debussy.”A tisztán megszólaltatott fuvolahang mindig is Horgas Eszter erősségének számított, ezt a minőséget szeretné megtartani a dzsesszmuzsikában is. Az improvizációval kapcsolatban elmeséli egyik friss élményét. Az amerikai követségen lépett fel Tony Lakatos triója. Esztert természetesen bemutatták a zenészeknek. A néger zongorista, amint megtudta, hogy muzsikust tisztelhet a vonzó hölgyben, laza mozdulattal elővarázsolt egy fuvolát feneketlen táskájából. Jöjjön velük játszani, invitálta a művésznőt. Szabadkozása nem sokat segített, s néhány perc múlva már ott fújta a színpadon a dzsesszzenekartól kísérve. „Rettentően jó érzés volt – mondja. – Tizenöt évig csak a kotta, az igyekezet, hogy megfejtsem, vajon mi volt a zeneszerző szándéka, míg egyszer csak teljesen szabadon adhatom azt, ami belőlem jön.”Bár az esten elhangzó művek mindegyike pontosan megkomponált, Vukán György és dzsesszzenésztársai azokat improvizálva adják elő.„Mostanában már nem az érdekel, hogy sikerül-e megfelelően megszólaltatni hangokat, hanem katarzist szeretnék okozni a közönségnek. Nem akarom megtagadni önmagam, s nem leszek dzsesszfuvolista, de most ezen a műfajon keresztül tudom megtalálni a saját hangomat. Nagy fájdalmam, hogy nem tudok zenét írni, mint Jan Garbarek” – sommázza Horgas Eszter.