Kihunynak a fények Szegeden?

A Szegedi Nemzeti Színházban – mint lapunk már többször foglalkozott vele – az igazgatóváltás óta dúlnak a viharok. Legutóbb a teátrum direktora, Korognai Károly bejelentette, hogy az anyagi csőd elkerülése érdekében a szokásos nyárelő helyett idén már áprilisban befejezik a munkát. Konkrét okként 42 millió forintot említ, amelyet az előző vezetés hiányként hagyott maga után. A megnevezett „elődök” nevében Szikora János, a volt művészeti vezető reagál a számos sajtóorgánumban elhangzottakra.Mivel a színházi évad hagyományosan augusztus végén, a költségvetési év pedig januárban indul, vezetőségváltáskor az új vezetőnek az elődje által megtakarított vagy elköltött pénzből kell nekilátnia összetett munkájának. Ha az önkormányzat a direktori pályázatok elbírálását időben elvégzi, a frissen kinevezett igazgató már majdnem a költségvetési év elején – tehát januárban – megkezdheti szervező tevékenységét. A majd fél évadnyi átadás-átvételi időszak alatt az új vezető megismerkedhet a társulat munkájával, munkatársai jellemével, művészi tehetségével, a város színházbarát közönségének ízlésével stb. Ugyanakkor szigorú előírásoknak megfelelően zajlik a pénzügyi mérleg vizsgálata. Szegeden húzódott-halasztódott a döntés, ennek következtében alakult ki az a helyzet, amellyel kapcsolatban az új direktor számos nyilatkozatában leszögezte: a valós financiális helyzetet eltitkolták előle, így örökölhette azt a bizonyos 42 millió forintos hiányt. Vagyis ez a jelentős összeg nem szerepelt volna a teátrum könyvelésében?Hallgattassék meg az „előző vezetőség” az egykori művészeti vezető, Szikora János személyében.Szikora elmondta, tudomása szerint a korábbi direktor, Nikolényi István egymillió forintos hiánnyal adta át igazgatói székét, de ebben a kerek ösz-szegben a nemzeti színház mellett a szabadtéri színpad tartozása is szerepelt. A pénzügyi mérleg emellett úgynevezett szállítói állomány formájában 9-10 millió forint kifizetésre váró összeget is tartalmazott, amely nem más, mint a november- decemberben kiállított számlák (honoráriumok, közüzemi díjak) összege. Ennek kiegyenlítése, értelemszerűen, januárban vált esedékessé.Az új igazgató jelentős számú, elsősorban fővárosi vendégművészt hívott színházába – tér át Szikora a szerződtetésekkel kapcsolatos kérdésekre. Amíg ők nem rendelkeztek olyan pénzügyi kerettel, amely a fellépőknek lehetővé tette volna a próbákon végzett munkájuk honorálását, addig Korognai fizetett vendégeinek. Azoknak a színészeknek, akik Nikolényi István igazgató távozását követően maradtak a társulatnál, 40 százalékkal megemelte a bérét. De szokatlan, új munkakörök képviselői is érkeztek Budapestről rendezőasszisztensek, tervezőasszisztensek stb. személyében. Ők – ami a hazai színjátszásban példátlan – vendégként állították ki számláikat – állítja Szikora.A nyomasztó anyagi terhek enyhítésére az önkormányzat 70 millió forint visszatérítendő támogatással sietett színháza segítségére, továbbá az egyik ingatlana eladásából befolyt 16 milliót is teátruma kasszájába fizette – mutat rá a volt művészeti vezető. Ez összesen 86 millió forint, ami több mint a duplája a – sokat emlegetett – megörökölt tartozásnak. (Más, sajtóban megjelent írások az önkormányzati segítséget 45, majd újabb 25 millióban állapítják meg – a szerk.)A művészeti tevénykenység területén fellépő feszültségeket jelzi, hogy a Szegedi Tudományegyetem színház szakos hallgatói az interneten keresztül nyílt levélben fordultak Korognai igazgató úrhoz. Mint írják, közel egy esztendeje kísérik figyelemmel a direktor s társulata munkáját, amellyel kapcsolatban jó néhány megválaszolandó kérdésük fogalmazódott meg. Hiányolják többek között, hogy „a meghirdetett bemutató előadások egy részére nem került sor”, a megvalósult premierek esetében pedig nyoma sem volt az igazgató által beígért nívónak. Szintén „nem sikerült az előre meghatározott 400-as előadásszámot teljesítenie” – állítják a diákok.A nyílt levél információit Szikora János a következőkkel egészíti ki: „Korognai Károlynak, most, miután a pályázatban előírt minimum ötéves szakmai-vezetői gyakorlat hiányát az életben is ilyen hatásosan igazolta, sokkal jobban kellene ügyelnie arra, mikor és mit mond. Jobban, mint azt pályaművében tette. Ott ugyanis még következmények nélkül lehetett blöffölni” – fogalmaz Szikora, aki sérelmezi, hogy „a direktor, miután csődbe vitte az ország legnagyobb háromtagozatú színházát, önvizsgálat helyett a korábbi vezetés felelősségére hivatkozik. Véleménye szerint: ”miközben Korognai nyilatkozataiban a pénzügyi hiányt megpróbálja másokra hárítani, rendre megfeledkezik azokról a pozitívumokról, amelyeket szintén megörökölt, ám tönkretett„. Például egy jó gazdasági igazgatót. ”Ez azért nagy szó – így Szikora -, mert ezen a poszton, egyedülálló módon, az utóbbi három év alatt öt szakember váltotta egymást, míg végezetül a legmegfelelőbb kezébe került a társulat pénzügyi irányítása. Korognai ennek ellenére mégis megvált tőle. S vajon miért kellett Szegedről elüldözni a Kossuth-díjas Andorai Pétert? – teszi föl a kérdést Szikora János.A sajnálatos eset Szikora szerint lehetőséget kínál általános tanulságok levonására: „a színházigazgatói pályázatok elbírálása során komoly a veszélye annak, hogy a döntéshozó testület elhiszi a pályamű ígéreteit, s elhanyagolja az ezen ígéretekkel zsonglőrködő személyiség vizsgálatát. Vajon a pályázó képes lesz-e megvalósítani mindazt, amit leírt?” A rendező így véli, hogy a képviselőknek a színházi szakma véleményére kellene hagyatkozniuk. „Tény, hogy Szegeden Kerényi Imre – a szakma képviseletében – Korognai személye mellett tette le voksát – emlékeztet Szikora János. Majd így folytatja: sajnálatos módon az efféle szereplés után – amely jelen esetben ártott a városnak, teátrumának, valamint a szakmának – pont az tűnik el, akit a rossz döntés után felelősség terhel. Helyette marad a testületek – a szakmai kuratóriumok, a kulturális bizottság, az önkormányzat – kollektív felelőssége” – sommázza Szikora János.A színház helyzetére vonatkozó kérdéseinkkel Korognai Károlyt is több alkalommal megkerestük, aki azonban eddig nem reagált.