Minőség mindenekfelett

A debreceni fiatalember már egészen korán eljegyezte magát a zenével. Általános iskolásként kapta első gitárját, s a hangszer rabul ejtette egy életre. Tudását olyan közismert zenekarokban kamatoztathatta, mint az Apostol vagy a Color. Ma a Felkai Jam vezetője. Az aktív zenélés mellett oktatással is foglalkozik. Improvizációkon keresztül, két és fél évtizedes tapasztalatait átadva igyekszik tanítványaival megismertetni saját egyéniségüket. Felkai Miklós mindennél többre becsüli a kiemelkedő szakmai minőséget.- Négyéves koromban már zenekarosdit játszottam. Szüleim észrevették a muzsikához való vonzódásomat, s zeneiskolába írattak. Nyolcévnyi zongoratanulás után kaptam az első gitáromat. Példaként lebegett szemem előtt az egyik osztálytársam, akinek már volt akusztikus gitárja, amelyet hóna alá csapva már mehetett is a buliba. Akkoriban ismerkedtünk meg olyan bandákkal, mint a Shadows, a Rolling Stones, a Beatles, a Who, Jimi Hendrix vagy a Cream. Kisvártatva megalakítottuk Pluto nevű együttesünket. Autodidaktaként tanultam gitározni, ezért nem a hagyományos módon hangoltam be a hangszereket. Ennek következtében egészen másként fogtam le az akkordokat, mint bárki más. Egy esztendővel később természetesen magam is átálltam a hagyományos hangolásra. Gimnazistaként már játszhattam olyan zenekarokban, amelyek Debrecenben profinak számítottak. Ilyen volt a Rangers, ahová ritmusgitárosnak hívtak, ám nemsokára szólógitárossá léptettek elő. Nem sokkal később megalapítottam a Lux nevű bandát, amely 1970-től – kisebb-nagyobb szünetekkel – a mai napig működik.- Miféle muzsikát játszottak ezekkel az együttesekkel?- Akkoriban underground-nak hívták, s meglehetősen kevesen érdeklődtek iránta. Műsoron tartottunk többek között Jimi Hendrix- vagy Cream-nótákat. Rettenetesen élveztük, hogy mi mások vagyunk, mint általában a szórakoztató zenekarok. Már akkor sem értettem, hogy az igazán profi együtteseket miért nem érintette meg a színvonalas rock-muzsika. Akkoriban többször megfordultam a fővárosban, és láttam, milyen sok középszerű zenekar próbálkozik. Úgy véltem, kevés a jó gitáros. Én a többségüknél jobbnak éreztem magam. Többek között ebből fakadt, hogy sokan nagyképűnek tartottak. 1974 novemberében az Apostol meghallgatást tartott a gitárosi posztra. Engem megfelelőnek találtak, így kerültem a fővárosba.- Az eddigiekből úgy tűnik, az Apostol az ön ízlésétől meglehetősen idegen zenét képviselt.- Így igaz, bár kezdetben, egyetemi klubokban fellépve dzsesszrockot is játszottunk. Elég nehezen fogadta el a közönség ezt a muzsikát egy slágerzenekartól, így aztán abbamaradtak az efféle próbálkozások. Hosszú menetelés után kiharcoltam, hogy a koncerteken néhány percet kaphassak szólóra. Öt esztendővel később örömmel léptem a Color tagjai közé. Ez már a szívemhez közel álló zene volt. Bár nem bluesmuzsika, de – mint mondani szoktam – a blues gyökerei megtalálhatók minden jó zenében. Furcsa dolgokat produkál az élet, ugyanis a Colorban ugyanazt a gitárost váltottam, akit annak idején a Ran-gersben. De nem csak a zenészek közt volt csere, éppen akkoriban tért át az együttes az elvontabb muzsikáról a rockosabb hangzásra. Belátták, hogy nem kínos fütyülhető zenét játszani, ha jó minőségű. Bármennyire is remekül éreztem magam a zenekarban, hajtott az önkifejezés vágya. Szerencsémre két F. F. Miki-lemezt is kiadhattam, amelyek már teljesen az én ízlésemet tükrözték. A Color tagjainak disszidálását követően egy ideig Szupercolor elnvezésű csapatommal dolgoztam, majd Deák Bill Gyula hívott gitárosnak. Sajnos még ő sem keresett annyit, amennyiből eltarthattam két gyermekemet, így '89-ben külföldre mentem vendéglátózni.- Furcsa, hogy az ország egyik legnevesebb gitárosa arra kényszerül, hogy éttermekben szórakoztassa a vendégeket?- Ma sincs ez másként. Az íróasztalok mögött ugyanis nem zenészek ülnek. Számukra az a legfontosabb, mennyi lemezt adtak el. Ha sokat, jó vagy náluk, ha keveset, parkoló-pályára állítanak. Voltak és vannak olyanok, akik még a bukás lehetőségét sem kapják meg. Ezért rettentően egysíkú a hazai zenei kínálat, így azután az eladási számokból vonnak le minőséggel kapcsolatos következtetéseket. Persze elmehettem volna koncertező zenésznek, de akkoriban a nagy művelődési házakban nem lehetett annyit keresni, mint manapság a kisebb kocsmákban, ahol föllépünk együttesemmel. Amikor 1992-ben hazajöttem, már sorra alakultak az effajta zenés pubok. Ha csak feleannyi pénzt keresek, már megéri otthagyni a vendéglátózást, mert olyan zenét csinálhatok, amilyet szeretek. Ebből az indíttatásból jött létre a Felkai Broethers, később a Felkai Jam. Mostanra értem el, hogy azt játszhatom, amire huszonöt éve készülök.- Talán engedékenyebbek lettek önnel szemben a kiadók is, hiszen nemrégen jelent meg első normál CD-jük.- Mondhatni váratlanul jött a lehetőség. A felkérést követően mindössze négy hónapunk volt arra, hogy elkészítsük a lemezanyagot. Ennek a sietségnek tudható be, hogy mind a tizenöt dal zeneszerzője és szövegírója én magam voltam. Biztosan akadnak majd, akiknek nem tetszik a korongon hallható muzsika, de egy biztos: szakmailag megpróbálunk minőséget produkálni, s ezt szerintem nem lehet vitatni. Igazából nem javult a helyzetem a rendszerváltozás óta. Tény, hogy megjelent először egy maxi-CD-nk, majd ez a mostani anyag, azonban a rádiókban nem hallani róluk semmit. Nem hiszem el a szlogent, amely szerint a tehetség utat tör magának. Lehet, hogy nagyképűnek tűnök, de aki nem ismeri a munkáimat, annak nem tudok mire hivatkozni. Miért venné meg bárki is a mi lemezünket, amikor nem is hallott róla. Nyilván azt választja az üzletben, amelyik éjjel-nappal szól az éterben. Úgy érzem, a szakma elfogad, tehát elértem azt, amiért annak idején Budapestre jöttem.