Önmagával örökké elégedetlen játékos

Csák Zsolt ma már országosan ismert színész, bár nevét minden bizonnyal kevesen társítják az egyik kelendő üdítőitalt reklámozó film, savanyú filmrendező-figurájával. „Nem vagyok rá különösebben büszke” – vallja. Tény, hogy a reklámfilmszerep óta sokan megismerik, kérdezik, nem őt látták-e a képernyőn? Igazi szerelme azonban a színpad maradt. Egyszerre két társulatnak is tagja, a Stúdió K-nak, valamint a Budapest Bábszínháznak. Csák Zsolt ugyanis színész és bábszínész egy személyben.Atlétaként sportiskolában végezte általános iskolai tanulmányait, Kolozsvárott. Az 1977-es tanügyi reform megszüntette az efféle oktatást, de nem számolta fel Csák Zsolt mozgáskényszerét. Így került tizennégy évesen a kolozsvári bábszínház stúdiójába. Kezdetben pantomimezett, majd a kiváló rendező, Kovács Ildikó irányította együttes művészei bevezették a bábszínészet rejtelmeibe. A műfajért arra az áldozatra is kész volt, hogy megbukjon az egyetem bölcsész karán, s így 1987-ben, átkerülve nappaliról levelező szakra, már szerződtetett tagja lehetett a társulatnak. „Ha azt mondaná valaki, adjam fel a bábszínészetet, s legyek valamelyik kőszínházi társulat tagja, nemet mondanék” – vallja a színész.1990-ben már a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió színpadán találjuk. Ebben az évben nyerte el az addig alternatív együttes a hivatásos rangot.„Egy évad után elegem lett a városból – emlékszik. – Történetesen, amikor az aszfaltúton lócitromba léptem, akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon mi keresnivalóm van itt? A vonaton egy bácsi érdeklődésére, hogy merre tartok, azt feleltem: Gyergyóba. Az öreg azonnal nekem szegezte: maga nem oda valósi. Mondtam neki, dolgozni megyek a színházba. A csodálkozástól kikerekedett a szeme, mert annak ellenére, hogy ott született és élte le az életét, fogalma sem volt a színház létezéséről.”Hirtelen indulattól vezérelve hátat fordított a társulatnak, s felvételizett színházrendező szakra, Kolozsvárra. Sikerrel. Ketten jártak az osztályba, amit Csák Zsolt az első év után otthagyott. „Óráink abból álltak, hogy hármasban körbeültük a színházigazgató asztalát, és beszélgettünk. Az évad végi vizsgát követően, ennek ellenére számon kérték rajtunk a komolyságot” – idézi röpke színi főiskolás múltját.Felmerül a kérdés, vajon az ifjú erdélyi ember talán maga sem tudta eldönteni, mit akar, rendezni vagy játszani? „Egy adott pillanatban az az érzésem támadt, öreg vagyok ahhoz, hogy színészként bizonyítsak. Álszerénység nélkül mondhatom, nem bennem sűrűsödtek össze igazán optimálisan a tehetség alkotóelemei. Más az én helyemben biztosan jobban csinálná, annak ellenére, hogy a színjátszáson kívül nem tudnék mit kezdeni magammal, de kénytelen vagyok tudomásul venni a velem született adottságokat” – magyarázza. Mint gyakorló színész, évekkel később, Magyarországon mégis felvételizett Székely Gábor színművészetis rendező osztályába.1993-ban összeismerkedett Somogyi Istvánnal, az Arvisura Színház vezetőjével. Szerencséjére még éppen a társulat szétesése előtt érkezett, s várt rá egy tartalmas évad. Ezt követően hívták a kecskeméti Ciróka, illetve pécsi Bóbita Bábszínházba. Csák Zsolt maradt a fővárosban.Úgy tűnik, sohasem igazán elégedett azzal, amit csinál. „A Schnitzler Körtáncában játszott költő figurája, érzésem szerint, valamennyire beérett – fogalmaz, majd sajátos hasonlatot hoz: olyan, mint amikor egy jó bicikli engedelmeskedik az ember minden mozdulatának.” Három évvel ezelőtt barátnője meglepte egy kerékpárral. Ez döntő módon befolyásolja a színész életét. Mára – nem is egyszer – szinte minden alkatrészét lecserélte bringájának, amely így egy használt autó értékével vetekszik. „Emlékszem, amikor először kerekeztem Esztergomba, hazafelé már magamban beszéltem. Kicsit megzavarodhattam az alatt az öt óra alatt, amit magányosan töltöttem a nyeregben” – meséli Csák Zsolt, aki a biciklizés mellett az egyedül járt erdei túrákra esküszik. „Ilyenkor – fogalmaz -, megszabadulva mindennapos kapcsolatainktól, szinte mellbe kapjuk a természet hatásait, s kénytelenek vagyunk hozzájuk idomulni.”