Pajzánságok a háremban

2000. 03. 23. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

John Orlock amerikai drámaíró neve eddig ismeretlen volt hazánkban. A ma esti miskolci ősbemutatót követően ez a helyzet minden bizonnyal megváltozik. A borsodi megyeszékhely nemzeti színházában a Pajzánságok a louisville-i háremban című, 26 évvel ezelőtt írt műve kerül színre Müller Péter Sziámi rendezésében. Ebből az alkalomból beszélgettünk a szerzővel.- Egyik délután Pennsylvaniában sétálgattam, az ottani egyetem kertjében – emlékszik John Orlock színdarabja születésére -, amikor az épületből egy fiatal lány lépett ki. A sétány mellett sportautójában várakozott rá kedvese. A kocsi nem tartozott a legújabb modellek közé, a fiú pedig kicsit kövérkés volt. Igaz, a lány sem öltözött divatosan. Mégis tudtam, számára a sportautó és sofőrje csillogónak, vonzónak tűnt. A fiatal férfi számára minden bizonnyal az egész egy hollywoodi filmhez hasonlított. Az jutott eszembe: igen, ilyen az élet, megszépítjük a valóságot, hogy azt találjuk meg benne, amire igazán szükségünk van. Darabbeli hőseim kiürült szívüket és lelküket megpróbálják azzal megtölteni, ami valójában hiányzik nekik. Erről szól a történet.- A közismert Broadway-dramaturgiával szemben az ön színdarabjának cselekményét monológok szabdalják, amelyek költői módon fogalmazzák meg a hősök összetett lelkivilágát.- Ez egy olyan forma, amelyet kizárólag a színházban lehet megvalósítani, a film például alkalmatlan rá. Nagyon fontos, hogy a nézők, miközben figyelik az előadást, használják fantáziájukat. Bár több mint két és fél évtizeddel ezelőtt írtam a drámát, mind a mai napig műsorukra tűzik különböző színtársulatok, ami meglehetősen ritka az Egyesült Államokban.- Ilyen helyzetben nem lehet könnyű önöknél színpadi szerzőnek lenni...- Jómagam húsz esztendőn keresztül éltem drámaírásból. Nem tudok pontos számot mondani, körülbelül húsz-harminc színművet vetettem papírra, zömében vígjátékokat. Tíz évvel ezelőtt váltottam. Azóta a clevelandi egyetem dráma tanszékét vezetem. Itt többlépcsős képzés folyik. Négy év után valamely hagyományos tárgy mellett általános színházelméleti diplomát szereznek a hallgatók. Akik folytatják tanulmányaikat, az elkövetkezendő három esztendőben már kizárólag színjátszással foglalkoznak. Az egyetemmel karöltve a clevelandi Play House színház ad otthont a szakmai oktatásnak, ahol kisebb szerepeket is játszanak a hallgatók. Végzéskor, az oklevéllel együtt, színészi képesítést is ad az intézmény. Nem lettem hűtlen természetesen az irodalomhoz sem. Jelenleg egy Leonardo és Machiavelli kapcsolatáról szóló darabon dolgozom.- A fiatal színészek többsége nem próbál valamelyik Broadway-produkcióba kerülni?- Nem. Inkább a New York-i társulatok vonzzák őket. A Broadwayn szinte kizárólag zenés darabokat mutatnak be. A közönség elsősorban a zenére, a táncra kíváncsi, a színészek pedig pénzt akarnak keresni. Emellett azonban rengeteg társulat dolgozik Amerikában, amelyek az önöknél ismert módon működnek. Műsortervükben egyaránt szerepelnek klasz-szikus művek, kortárs drámák, s az évi körülbelül tíz bemutató között természetesen egy musicalt is színre állítanak. Valamelyik Broadway-társulaton kívüli együttesbe érzésem szerint csak kicsivel lehet nehezebb szerződéshez jutni, mint önöknél. Tény azonban, hogy a nők nehezebb helyzetben vannak, mint a férfiak. Mit tegyünk, a drámairodalom nagy műveiben lényegesen több az erősebb nem számára írt főszerep. Tulajdonképpen ezen az áldatlan helyzeten igyekeztem változtatni a Pajzánságok a louisville-i háremben című művemmel, amelybe két jó női főszerepet írtam.- Miképpen került kapcsolatba a Miskolci Nemzeti Színházzal?- A társulat a Szomorú vasárnap című produkciójával vendégszerepelt Clevelandben. Ekkor találkoztam a miskolci együttes igazgatójával, Hegyi Árpád Jutocsával, illetve Müller Péter Sziámival, a stúdiószínház művészeti vezetőjével. Bemutatkoztam, s átadtam nekik több darabom szinopszisát. Hegyi direktor úr azóta már kurzust vezet egyetemünkön, míg a mi társulatunk vendégszerepelt a miskolci színházban. Minden jel ara mutat, hogy tartalmas együttműködés alakul ki az intézmények között.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.