Csacsogó ikrek a színpadon

Nem kell különösebb médiumi képesség ahhoz, hogy megjósoljuk a Kolibri Színházban hét végén bemutatott, A két Lotti című zenés előadás zajos sikerét. Erich Kästner világhírű regényét Béres Attila adaptálta színpadra, valamint dalszövegekkel gazdagította a prózát. A zeneszerző természetesen a teátrum közelmúltban Jászai-díjjal kitüntetett direktora, Novák János. A produkciót Kőváry Katalin állította színre.Nem is puszta átdolgozás Béres szövegkönyve, szinte önálló darabot írt, amennyiben sűrítette, tömörítette a cselekményt, miközben jól megformálható, markáns karaktereket faragott a szereplőkből. Az első felvonásban jó ritmusban követik egymást a betétszámok, többnyire a jelenetek lezárásaként. A másodikban sajnálatosan kevés dal hangzik el, s dramaturgiailag nem is mindig a legszerencsésebb helyen. Ennek magyarázata egyben műfaji kérdés is: mintha kerülni kívánná a librettista az operetthez, musicalhez való hasonlóságot, inkább befogadást könnyítő dalokat sző a replikák közé. Ezek remek lehetőséget kínálnak a főszerepet alakító színész ikerpárnak (Rácz Kármen, Rácz Kriszta), hogy megcsillogtassák kiváló hangi adottságukat, valamint a nyári tábor tanárnői (Sallai Virág, Erdei Juli) kapnak táncos ziccer számot (koreográfus: Rotter Oszkár). Novák János szerzeményei melodikusak, de elkerülik a közhelyes slágermegoldásokat, inkább a történet korának stílusát idézik. Ennek megfelelően a hangszerelés is igen puritán (hangszerelő: Kecskeméti Gábor), zongora (Bornai Szilveszter) kíséri a hegedűszólamot (Fenyő Katalin).A párhuzamos cselekményvezetés követelte gyors jelenetváltásokat szolgálja a díszlet (tervező: ifj. Jordán Tamás).A főszerepet alakító ikerpár a megtévesztésig hitelesen formálja meg a Erich Kästner két tizenkét éves Lottiját. Gyors tempóban csacsognak, közben gesztusaik kapkodók, kontrollálatlanok, akár a valódi bakfisoké. Bár egyformák, mint két tojás, mi több még hangjuk is a megtévesztésig azonos regiszterben szólal meg, finom színészi eszközökkel képesek ábrázolni a két lány egymástól, neveltetésük, családi hátterük okán eltérő jellemét. Egyikük apjuknál (Bodnár Zoltán) él Bécsben, nagypolgári kényelemben. Az apuka amolyan félresikerült, örökifjú művész, akit csak mellékesen foglalkoztat családja. Szórakozottsága és hiúsága mentén hálózza be őt, a valódi másodosztályú, vidéki operett primadonnát megformáló Farkas Éva (Gerlach kisaszszony). Az ikrek azonban anyukájukkal (Bacsa Ildikó) sincsenek szerencsésebb helyzetben. A manöken kinézetű, öltözetű (jelmez: Libor Katalin) szépasszony idejét művészi karrierje mellett a bulvárlap rabolja el, amelynek fotóriportere. Ennek ellenére szegényesen kénytelenek élni München külvárosában. Amolyan bohém negyedben lakhatnak, legalábbis a korosodó festőművész (Németh Tibor) jelenléte utal erre. Pontosan ábrázolt, tenyeres-talpas, csupaszív szolgálót alakít harsányan Török Ágnes, míg gyomorbeteg, keserű, ám cezaromán főszerkesztőt Kormos Gyula.