Egy új operett

Kortárs nagyoperett. Bizarrul hangzik. Ám a tegnap esti kecskeméti bemutató hangos sikere bizonyítja a sajátos ötlet létjogosultságát. Az égi szerelem szerzőjével, Pozsgai Zsolttal beszélgettünk e különös ötlet születéséről, az előadás elkészítésének nehézségeiről.„Úgy kezdődött az egész, akár egy vicc – eleveníti fel darabja születését a drámaíró. – Bodolay Géza, a Kecskeméti Katona József Színház direktora megkérdezte: nem ismerek-e olyan nagyoperettet, amelyet még nem csépeltek el? Erre rávágtam, hogy létezik egy Égi szerelem című alkotás, Kálmán Imre és Békeffi István közös munkája. Hozzáteszem, a két művész sohasem dolgozott együtt. Kérésének eleget téve leírtam a szövegkönyv tartalmát, amit természetesen én találtam ki.”Az operett születésének másik motívuma, hogy Pozsgai szeretett volna Latabár Árpád számára egy olyan művet írni, amelyben a művész megcsillogtathatja tehetségét. Latabár kiváló pilóta, s mit tesz Isten, az Égi szerelem repülősökről mesél. Igazi pech, hogy a jeles színészdinasztia sarja közben átszerződött a miskolci társulathoz.„Örömet kívántunk szerezni a játszóknak az előadással, ezért minden szerepet az együttes színészeire írtam” – így az alkalmi librettista. Ennek megfelelően a klasszikus operett hagyományaitól eltérően több bonviván, szubrett vagy éppen buffo figurája szerepel a szövegben. A kétezredik év jegyében amolyan összefoglalást is kínál a produkció a műfaj történetéből, amenynyiben a betétdalok komponistái a húszas-harmincas évek legjelesebb hazai zenésvígjáték-szerzői közül kerültek ki. „Abban bíztam, hogy a színészek a személyükre formált szerepeknek köszönhetően alkotótársnak érzik majd magukat – ad hangot különös tapasztalatának Pozsgai Zsolt. – Nem így történt. Pedig élt bennem a meggyőződés, hogy elegük van, amiért teátrumaink – legyenek akár bulvár-, akár művészszínházak – előadásaikban bábfigurákként használják őket. Nincs mit tenni, ilyen világban élünk. A megélhetés érdekében mindenféle munkát el kell vállalniuk, s ezek elviszik azokat az energiáikat, amelyek nélkülözhetetlenek az elmélyült alkotáshoz.”A tegnapi nagy sikerű bemutató azonban szétkergette a komor fellegeket. A szerző pedig a kecskeméti színház számára készítendő új tervét dédelgeti. „Írtam már vígjátékot álnéven, operettet, mindkettő tetszett a közönségnek, hát most jöjjön egy posztmodern dráma, hogy végre rosszul érezhessék magukat a nézők” – fejezi be tréfásan Pozsgai Zsolt.