időjárás 14°C Eufrozina , Kende 2022. szeptember 25.
logo

Megrendítő zenei élmények a tavaszi fesztiválon

Kerényi Mária
2000.04.12. 22:00

Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál idei programjában látványosan ragyogtak a millenniumi fények; a zenei események látogatói például mind az előadók, mind a megszólaltatott művek tekintetében estéről estére nemzeti zenekultúránk nagyszerű reprezentánsaival találkozhattak. Névsorolvasás helyett hadd utaljak itt csupán – egyebek mellett – arra a féltucatnyi ősbemutatóra, amelyek között két opera és egy versenymű is volt, vagy Ligeti és Petrovics szerzői estjére, ahol kiemelkedő muzsikustalentumok több nemzedéke lépett dobogóra, világszínvonalon interpretálva az alkotók opusait. Külön említést érdemel a fiatalok exponált szerepeltetése – hogy mást ne mondjak, a nyitókoncerttel a Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar „nagy ugrásához” kínált trambulint a fesztivál, a vezénylő Héja Domonkosnak pedig pár nappal később még opera-karmesteri debütálására is alkalmat adott; s ugyancsak a szerkesztés érdemének tudható be a magyar oratóriumirodalom alapműveinek mennyiségileg és minőségileg egyaránt impozáns jelenléte a műsorválasztékban. Liszt Krisztusától Kodály Psalmusáig, a fiatal Szokolay lángoló Ady-tételeitől (A tűz márciusa) az érett Kocsár leszűrt Magnificatjáig terjed a skála, amelyhez foghatóval magam eddig még sosem találkoztam. Szememben különleges vonzerőt kölcsönzött a jubileumokban dúskáló sztárparádét és népünnepélyt párhuzamosan produkáló fesztiválnak az a tény, hogy két héten belül öt klasszikus magyar oratóriumot hallhattam élő koncerten, négy különböző előadógárda tolmácsolásában – s ez a grandiózus sorozatnak csupán mintegy a fele volt!... Méltatásukra most kerítek sort – eddig a fesztiválesemények özönéből az egyedi szenzációkra jutott csak helyem -, ha mégoly rövidre fogva is, mert egy ilyen méretű nemzeti oratóriumünnep nem múlhat el anélkül, hogy e rovatban ne maradjon nyoma.A Nemzetközi Ifjúsági Ének- és Zenekar koncertjén elhangzott Psalmus Hungaricust az EuroChor fantázianevű formáció tizenvalahány különböző anyanyelvet beszélő tagjai természetesen magyarul énekelték, ami sokuk számára bizonyára nem csekély fáradsággal járt, az eredmény viszont nem maradt el, rám például a zsoltárnak „Az igazakat Te mind megtartod” kezdetű strófája az indító pianissimótól a befejező nagy fortéig egyenesen katartikus hatással volt. A tűz márciusával a Nemzeti Filharmonikusok tematikus estjén legendás Promethes-zenék (Liszt, Szkrjabin) társaságában találkoztam, s úgy éreztem, a mű drámai izzása – a huszonéves Szokolay máig érvényes kézjegye – ebben a közegben nemhogy megcsappant volna, inkább felfokozódott: perzselőbb lett, mint valaha. A szólisták közül, igaz, egyedül Wiedemann Bernadett magvas altja bírta a versenyt a zenekar hangtömbjeivel – Kocsis Zoltán energikus dirigálása a zenei szövet karakterét erőteljesen rajzolta ki, ám az emberi hang törékenységére ritkán volt kellő tekintettel -, a Nemzeti Énekkar viszont lenyűgöző teljesítményt nyújtott (karigazgató: Antal Mátyás), akárcsak a rádió csodálatos gyermekkórusa (karigazgató: Thész Gabriella).A Matáv Szimfonikusok fesztiválhangversenyén is a kórus vitte el a pálmát: nevezetesen az 50. jubileumát e szezonban ünneplő rádióénekkar. A Budavári Te Deum indító fanfárjaihoz olyan fénnyel csatlakozott a kórustutti, hogy gyönyörűségébe beleborzongott az ember, s ez a csupán kivételes percekre jellemző állapot az Esztergomi mise Credója közben is megismétlődött. Ligeti András elemében volt, remekül építette fel a nagyívű tételeket, s zenekarán érzékien szép színeket kevert ki. A szólistakvartettben – ahogy a Matáv-esteken egyre gyakrabban, hála istennek – megint Bátori Éva dús szopránját, érzelemgazdag, kifejező tolmácsolását élvezhettük; nyereség, hogy ez a varázslatos művészegyéniség hosszas külföldi tartózkodás után hazatérve állandó szereplője lett zeneéletünknek. Liszt monumentális Krisztus oratóriuma a Mátyás-templomban a Szegedi Szimfonikusok hangszerein, a Vaszy Viktor Kórus, valamint a Magnificat Gyermekkar és az Agelica Leánykar közreműködésével kelt életre, s túlzás nélkül állítom, hogy Pál Tamás – aki legjelentősebb korszakát most éli – ezzel az előadással karmesteri pályája újabb magaslatára érkezett meg. Mesterien bánik együttesével, s a nagy mű minden titkát, szédítő dimenzióit nemcsak maga ismeri, de partnereivel is képes megsejtetni. Megrendítő zenei élményt, a fesztivál emlékezetes eseményét köszönhetjük neki.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.