Színészpár a déli végekről

Bár diplomás színészek, mégis kacskaringós utat jártak be, míg a Miskolci Nemzeti Színház elismert művészei lettek. Kerekes Vali hangi adottságait mi sem bizonyítja jobban, mint hogy operai énekkarosként is megállta a helyét. Férje, Földi László pedig vadászíróként sem ismeretlen. Harmadik kötete a közeljövőben lát napvilágot.„Lévay Béla bácsi irányított a főiskolára...” – kezdi a beszélgetést Földi László.„A Bandi bácsi? – képed el a felesége. – Engem is ő készített fel a felvételire.”Bandi bácsi – aki maga a szabadkai színház dramaturgjaként dolgozott – fia, a zeneszerző Lévay Szilveszter – aki pedig a miskolci teátrumban pénteken bemutatásra kerülő Elisabeth muzsikáját írta – öcscsével alakított rockzenekart gimnazista korában László. A rock and rollnak később sem fordított hátat: nyíregyházi csepűrágóként – a nyolcvanas évek végén – a Teatrock nevű színészzenekarban pengette a basszusgitárt.Vali is, László is egy szabadkai rostavizsgát követően felvételizett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Sikerrel. „Itt láttam meg először, 1975-ben Valit, azonnal beleszerettem” – emlékszik László. Ezt követően meglehetősen távolra sodorta őket az élet, s csak kilenc esztendővel később találtak ismét egymásra. Közben mindkettejükkel történt egy és más.Diplomával a zsebében Vali visszatért Szabadkára. Első házassága Szlovéniában köttetett. Itt távol került a színpadtól, mivel nem működött professzionális magyar társulat. A színészetnek azonban nem fordított hátat, egy monodrámával – amelyet megtanult szerbül és szlovénul is – járta az akkori Jugoszláviát. Végül – mint mondta – belefáradt az utazgatásba, s minden idejét a gyermeknevelésre fordította.„1986-ban, amikor Magyarországra települtem, a vajdasági színészi fizetésem a sokszorosa volt az itteninek” – így László, aki családja nélkül érkezett az anyaországba. Ekkor nyerte el a Nimród című vadászújság irodalmi pályázatának első helyét. „Ez felbátorított – vallja be -, s gyors egymásutánban írtam éveken keresztül a novellákat.” Ennek eredményeként került boltokba első kötete.Kerekes Vali közben elvált férjétől, és hazaköltözött Szabadkára, ahol kilenc esztendőt töltött az ottani rádióban. „Színészként dolgoztam, ugyanis működött a rádión belül egy harmincfős színtársulat – meséli. – Hétről hétre vettünk fel újabb műveket. Lacinak nyolc-tíz saját darabját is bemutattuk.”1992-ben már közösen szerződtek a Miskolci Nemzeti Színházba. Két évadot Vali a teátrum kórusában töltött. „Éppen nem volt színészi státus – idézi a múltat. – Nem éreztem a legjobban magam, mégsem könyököltem vagy helyezkedtem.” Férje szintén nem volt a legrózsásabb helyzetben, így a Szolnoki Szigligeti Színház társulatához szerződtek. Ekkor Vali hasában már ott lakott Lea lányuk. Amikor kilencvenhatban visszatértek Miskolcra, a kismamát még mindig énekkari szerződése várta, s egészen tavaly előttig kellett türelemmel lennie, míg a Hamlet Gertrud szerepe végre meghozta számára az elismerést.László, hátat fordítva a saját maga kitalálta elbeszéléseknek, megtörtént élményeit dolgozta fel vadásznaplójában. Élmény pedig akadt bőven, hiszen puskával a kezében járta meg Afrikát. „Egyik barátom, aki külföldön nagyon meggazdagodott, meghívott magával két hétre afrikai vadászatra. Hallatlan nagy élmény volt, mégis hozzá kell tegyem: a turisták kedvéért teljesen tönkretették hagyományaikat. Ha tamtamdobbal hívnak vacsorázni, az olyasmi, mintha nálunk karikás ostorral hajtanák be a hortobágyi csárdába a külföldieket.” E kalandot nem sokkal később követte egy még nagyobb: Alaszka. „Vadregény című kötetem egy Tokajból elszármazott honfitársunk kezébe került – eleveníti fel a történetet László. – 1997. november 11-én megcsörrent lakásunkban a telefon. Engem kerestek Alaszkából. Az imént említett úriember olvasta a könyvemet, s mint mondta, szeretne megismerni, ezért hát meghívott magához vadászni Alaszkába. Mindezt közel négy órán keresztül mesélte. Udvariasan megköszöntem, de egy szót sem hittem az egészból. Ettől kezdve hetente hívott. Végül kötélnek álltam. Aggodalmam azonban velem maradt. Mégiscsak egy fényképről ismert idegenhez készültem utazni, az északi sarkkör alá két fokkal.” Hála istennek minden a legjobban sült el, s a három hét csodálatos élményei nyomán írt kötet a közeljövőben boltokba kerül.