A jogász válaszol 2001. november 02.

Mostani írásunkban az okiratok fajtáiról lesz szó. Azért fontos téma ez, mert adott esetben a szerzôdô felek által megfelelôen kiállított okirat sok kellemetlenségtôl és bosszúságtól óvhatja meg az embert.
Az okiratok osztályozása a tartalmuk, keletkezésük vagy bizonyító erejük alapján történhet. Tartalmilag tanúsító, rendelkezô és beismerô okiratokat lehet megkülönböztetni. A tanúsító okirat valamely múltban megtörtént tényre vonatkozik (például egy nyilatkozat megtételére). A rendelkezô okirat kiállítójának a rendelkezését tartalmazza, amelynek nyomán jogviszony keletkezik, változik, megszűnik (például: értékpapírok). A beismerô okiratban a kiállító egy vele szemben fennálló követelést tanúsít (ilyen az adóslevél).
A keletkezés módja alapján különbséget tehetünk az eredeti okirat, a másolat, a kiadmány, valamint a kivonat között. Eredetinek akkor nevezzük az okiratot, ha a kiállításával annak tartalma is létrejön. Ha az eredeti okiratot több példányban állítják ki, akkor a másolatok (másodpéldány, harmadpéldány stb.) is eredeti okiratnak minôsülnek. Másolatról beszélünk akkor, ha az okirat nem az eredetivel azonos módon jött létre.
Az eredeti okirat sokféleképpen reprodukálható. A másolat bizonyító ereje attól függ, hogy egyszerű, avagy hitelesített másolat készül-e. Kiadmánynak nevezzük a közokirat olyan hiteles másolatát, amelyet a kiállító hatóság a rá vonatkozó szabályok szerint hitelesít. A kiadmány eredeti közokiratnak számít.
A törvény az okiratokat bizonyító erejük alapján osztályozza. Eszerint különbséget tehetünk köz- és magánokirat, illetve teljes bizonyító erejű és egyszerű magánokirat között.
Ahhoz, hogy egy okirat közokiratnak minôsüljön, három együttes feltételnek kell teljesülnie: az okirat kiállítója bíróság, közjegyzô vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv legyen, amely az ügykörében eljárva az arra meghatározott alakban állította ki az okiratot. Az olyan okirat, amelyet valamely jogszabály nyilvánít közokiratnak, az elôbb említett feltételek fennállása nélkül is közokiratnak minôsül.
A közokirat bizonyító ereje abban áll, hogy az ellenkezô bizonyításig teljes erôvel bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot; az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát; az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. A közokirat csak akkor bizonyítja a benne foglalt tények valóságát, ha maga a hatóság tanúsítja a tények fennállását vagy annak ellenkezőjét, és ezt közhitelesen igazolja. Így például az anyakönyv – rendeltetésénél fogva – közhitelűen igazolja a születés, a házasságkötés vagy a halálozás tényét. Ugyanakkor egy hatósági intézkedésrôl kiállított közokirat csak az intézkedés tartalmát és megtörténtét bizonyítja, de a benne szereplô tények valódiságát nem.
Teljes bizonyító erejű magánokirat akkor keletkezik, ha a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta; ha két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot elôttük írta alá vagy aláírását elôttük saját kezű aláírásának ismerte el, és az okiraton a tanúk lakóhelyét is feltüntették; ha a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíró vagy közjegyzô által hitelesített.
Ha az okirat kiállítója nem tud olvasni vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, az elôbb említett okiratnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítô személy a kiállítónak megmagyarázta. Az ügyvéd, illetve a jogtanácsos csak az általa készített okiraton pótolhatja ellenjegyzésével a két tanú aláírását.
A teljes bizonyító erejű magánokirat az ellenkezô bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója a benne foglalt nyilatkozatot megtette, magáénak elfogadta, illetôleg kötelezônek ismerte el.
Egyszerű magánokiratnak nevezzük mindazokat az okiratokat, amelyek nem minôsülnek sem közokiratnak, sem az elôbb említett teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Ezek közé tartozik például a gépírással készült okirat, amelyet csak a kiállítója írt alá; a saját kezűleg írt, de aláírással, kézjeggyel el nem látott levél; továbbá a hatóság által kiállított olyan okirat is, amely alaki hiba vagy hatáskör hiánya miatt közokiratnak nem tekinthetô. Az egyszerű magánokirat bizonyító erejét a törvény nem szabályozza, azt a bíróság a tárgyalás és a bizonyítás összes adatának mérlegelése alapján ítéli meg. Így például egy kölcsönrôl készült, utólag aláírt elismervény nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokirat követelményeinek.