Szabadkozik, amiért levertnek látom. Hiába szedi a nyugtatókat, esténként pedig az altatókat, hajnali háromig-négyig nem jön álom a szemére. Hatkor pedig csörög az óra.
– Éjjelente a gondolataimat rendezem és megfogadom, másnap új életet kezdek – avat bizalmába a középkorú asszony. – Aztán mégsem teszek semmit, mert félek a férjem haragjától. Ráadásul a ház közös, sosem tudnám kifizetni a részét. Egymás mellett élünk, de nem együtt.
Az elôzményekhez tartozik, hogy pár esztendeje egy fiatal nô szerelméért fél évre albérletbe költözött a családfô. Közben semmiféle kapcsolatot nem tartott a lányaival, hírt sem adott magáról. Az asszony akkor az egri önkormányzatnál dolgozott vezetô beosztásban. A havi jövedelme azonban nem volt elegendô a lakás fenntartására és a gyerekek ellátására, így hétvégeken kiegészítô munkát vállalt. Már éppen kezdtek egyenesbe jönni, amikor újra felbukkant a férj. Néhány hétig tartott a törékeny családi béke és a férfi bűnbánata. Majd egyre gyakrabban nyúlt a pohár után, s kezdte elhanyagolni a munkáját is. Nem sokkal késôbb elveszítette tanári állását, vele az önbecsülését.
– Amikor beivott, nemcsak én kaptam pofonokat, hanem a gyerekek is. Egy idô után gimnazista lányaim már menekültek itthonról. Volt úgy, hogy egész hétvégén nem jöttek haza, és az iskolából is kimaradoztak.
Az asszony idôközben idegösszeomlást kapott, mostanában pedig az egyre-másra jelentkezô nôi betegségekkel küszködik. A munkahelyén viszont csak elhúzódó influenzára szokott hivatkozni. Tudja, ha elveszíti az állását, családja lába alól végképp kicsúszik a talaj.
Török Zsuzsa, a debreceni szülészeti és nôgyógyászati klinika szakpszichológusa naponta találkozik hasonló esetekkel. Tapasztalata szerint a nôk életében mind gyakrabban fordul elô, hogy a megoldatlan érzelmi terhek különféle testi tüneteket, megbetegedéseket okoznak. Ilyen lehet például a tartós fejfájás, a szívtájéki panasz, az alhasi fájdalom vagy a vérzészavar. A 40-45 éves nôk különösen fenyegetettek, többségüknek ugyanis már ekkor meg kell birkózniuk a változó kort kísérô kellemetlen elôjelekkel. Sokan közülük pedig épp ebben a nehéz idôszakban maradnak magukra a gyerekekkel – rosszabb esetben nélkülük, ha ôk már felnôttek –, vagy veszítik el munkahelyüket és a reményt, hogy valaha új állást találhatnak.
– Nem feltétlenül kell a problémáknak halmozottan jelentkezniük – magyarázza Török Zsuzsa –, éppen elég terhet jelent egy rendezetlen, idegfeszítô párkapcsolat. Egyáltalán nem az a jó házasság, ahol a nô feláldozza magát a párjáért, a gyermekeiért, netán a családi békéért. Az az ideális kapcsolat, ahol a párok egyenrangú félként támogatják egymást, és a gyerekeket arra nevelik, hogy egyszer a szülôk nélkül is boldogulniuk kell.
S vajon miért oly gyakori, hogy a házasságok újabban már a harmadik-negyedik évben fenyegetetté válnak? A szakemberek szerint ebben a kezdeti napok is szerepet játszhatnak. Az például, ahogyan a párok a házasságkötést megélik, majd késôbb a babavárást, illetve az elsô gyermek születését és az azt követô idôszakot. A tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a férjtôl kapott érzelmi és fizikai támasz a gyermekágyi depresszió legjobb ellenszere. Nincs ez másként késôbb sem, mivel a párok alapvetôen a társuktól remélik az odafigyelést, a megerôsítést.
– A nô és a férfi agyának más a felépítése és a működése – szögezi le a pszichológus –, ami szinte mindent meghatároz. A nôk például egyszerre több mindenre képesek figyelni, s párhuzamosan, nagy teherbírással jól végezni a feladataikat. Ezt remekül kamatoztatják otthon és a munkahelyükön is. A férfiak viszont egyszerre egy dologra tudnak tartósan koncentrálni. Lényeges, hogy mindenkit abban kell támogatni, amiben a legjobb.
Ez a késztetés azonban számos párkapcsolatban egyszer elhalványul, s bekövetkezik az egymástól való eltávolodás, elfordulás idôszaka. Válni, szakítani azonban nagyon nehéz. A rosszul beidegzôdött neveltetés következtében a férfiak általában elfojtják érzéseiket. Nem sírnak, nem panaszkodnak, és az érzelmeikrôl sem szívesen beszélnek. Legfeljebb akkor, amikor a „mentsük a menthetôt” szakaszába érkezett a kapcsolat. Akkor pedig már lehet, hogy a nô türelme fogyott el, s a személyiségének olyan negatív vonásait mutatja, ami csak az idegi megterhelés következtében tör ki belôle. De legalább elôtör, s megszabadul a belsô feszültségektôl, az elfojtott indulatoktól.
Török Zsuzsa úgy véli, ha a pároknak végképp nem megy együtt a lelki terhek megoldása, érdemes szakemberhez fordulni. A párterápia során, egy segítô harmadik közreműködésével könnyebben szót értenek az egymáshoz még ragaszkodó, de az ésszerű párbeszédre már képtelen emberek.
Ha pedig a szakítás mellett döntenek a párok – mert kapcsolatuk a személyiségük kiegyensúlyozott fejlôdését veszélyezteti –, elôre kell tekinteni. Az új élethelyzetben mindkét félnek vissza kell nyernie az önbecsülését és az önmagába vetett hitét.
propagandista
Tanulságos videók
