Az Alzheimer-kóros végül elfelejt élni is

Elôször csak azt felejti el, mit evett egy órával korábban, milyen filmet látott negyedórája a tévében, nem emlékszik a jól ismert telefonszámokra, évtizedek óta tudott nevekre, adatokra. Öregkori feledékenység, legyint rá környezete.

Aztán következik az idôszak, amikor összekeveri családtagjai nevét, eltéved a naponta bejárt útvonalon, nem ismeri fel az ételeket. Gyakran agresszív, lopással, mérgezéssel vádolja a mellette élôket, hallucinál. Majd elfelejt írni, olvasni, számolni, s nemsokára eljön a nap, amikor már nem ismeri fel, hogy a pohár, a kanál, a cipô mire való. Végül járni, enni – élni is elfelejt. Az utolsó idôszakban teljes passzivitásba süllyed, magzati pózban kuporog az ágyban, míg végre eljön a megváltó halál. Egy volt a világ több millió Alzheimer-kóros betege közül.
Hazánkban a hatvanöt év feletti lakosság 12-15 százaléka szenved kisebb-nagyobb mértékű demenciában, azaz szellemi leépülésben. A köznyelv szenilitásnak, agyér-elmeszesedésnek is nevezi ezt az állapotot. Mintegy hatvan százalékuk, 130-150 ezer ember esetében beszélhetünk Alzheimer-kórról.
A mindmáig visszafordíthatatlan és gyógyíthatatlan betegségre való hajlam örökölhetô, de a genetikai adottságon kívül nincs összefüggésben a beteg általános egészségi, társadalmi, anyagi helyzetével. Ezért igazából meg sem elôzhetô. Ám a korán felismert tünetek alapján, idôben megkezdett kezelés, rehabilitáció, agytorna és elsôsorban egy helyes gyógyszeres terápia lehetôvé teszi a folyamat lelassítását és a beteg életminôségének fenntartását. Sajnos azonban a korszerű, állapotjavító gyógyszer legtöbbjük számára megfizethetetlen. Csak az alapgyógyszer ára havonta 20-40 ezer forint, mert jelenleg nincs rá társadalombiztosítási támogatás.
Ez annál is sajnálatosabb, mivel az Alzheimer-kór nem „csak” a másfél százezer beteg életét teszi tönkre, hanem bizony a családokét is. Egy középkorú asszony beszélt errôl, aki negyedik éve kínlódik édesanyja betegségével:
– Ápolása napi huszonnégy órás szolgálatot igényel, emberfeletti lelki és fizikai erôt követelve. De ami a legnagyobb csapás: a szeretett szülô vagy házastárs szellemi leépülésének végignézése. Elviselni, hogy hozzátartozónk azzal vádol, az életére törünk; beletörôdni, hogy nem lehet vele érdemben beszélgetni, késôbb már kommunikálni sem; hogy akit szeretünk, lassan megszűnik önmaga lenni. És ami talán a legnehezebb: hogy mindennek ellenére tovább is szeressük ôt...
Sokat segít, ha a hozzátartozó tudja, hogy nincs egyedül, ha számíthat sorstársai szolidaritására, tapasztalataira, tanácsaira. Két éve alakult meg a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, amely a fentiek mellett a betegek és családjuk érdekképviseletét tartja a legfontosabb feladatának. A civil szervezet részt vett a gondnokságra, a cselekvôképességre és a gyámság alá helyezésre vonatkozó kormány-elôterjesztés tervezetének véleményezésében és elmondta javaslatait a szociális törvény kapcsán is.
Bár az Alzheimer-kór jelenleg gyógyíthatatlan, azok közé a betegségek közé tartozik, amelyhez a kutatók reményei szerint belátható idôn belül megtalálják a kulcsot. Amerika óriási összegeket fordít a kutatásra, nem utolsósorban azért, mivel igen sok gazdag öreg polgára van. Egy-egy híres ember esete amúgy is ráirányítja a figyelmet erre a szörnyű betegségre. A leghíresebb beteg ma Ronald Reagan, az USA kilencvenegyedik évében lévô volt elnöke. Állami és alapítványi pénzekbôl folynak tehát a gyógyszerkísérletek. Egy ígéretes vakcináról számolt be a sajtó: sikeresen túljutott az állatkísérleteken, és a klinikai kipróbáláshoz közeleg a San Franciscó-i Elan Corporation kutatócég oltóanyaga.
A legnagyobb reményeket azonban a géntérkép adta ismeretekhez fűzik. Mivel sikerült azonosítani az Alzheimer-kórért felelôs gént, néhány év múlva várhatóan lehetségessé válik a kiküszöbölése is. S akkor majd a veszélyeztetett családoknak a leszármazottjait szűrés után mentesíteni tudják. Ez még nem a ma reménye, de már a holnapé.
Igaz, a már súlyosan beteg emberek családján nem könnyítenek ezek a hírek, bár a saját és gyermekeik késôbbi sorsát illetô szorongásokon talán enyhítenek. Nekik most kell helytállniuk embert próbáló élethelyzetükben.