„Czóbel Béla nagy utazó volt egész életében, sok országban élt, s talán helyes, ha halálának huszonötödik évfordulója alkalmából visszaadjuk neki a lehetôséget, hogy utazzon” – hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter. Az egész életműre visszatekintô utazó Czóbel-bemutatót, amely már a franciaországi MAGYart rendezvények keretében is óriási érdeklôdést váltott ki, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma hívta életre. A bécsi Collegium Hungaricum igazgatójától, Csúri Károlytól származik az ötlet, amelynek alapján Párizs után az osztrák fôváros lett a „turné” következô állomása. A tervek szerint rövid szentendrei pihenô után magyarországi vidéki városokba vándorolnak tovább a képek, jövôre pedig az olaszországi magyar év keretében Itália közönsége is megismerkedhet Czóbel Béla műveivel.
A bemutatott anyagot Kratochwill Mimi művészettörténész és Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója állította össze a szentendrei Czóbel Múzeum és magyar magángyűjtôk festményeibôl.
„Én nem a valóságról beszélek. Hisz ha a megfestett tárgy nem tűnik el a képen, akkor a színek s vonalak kavalkádjába vész, ami által újrateremtôdik a dolgok misztikája, és ezért hozzuk létre, ezért szüljük meg az alkotásokat” – nyilatkozta művészi hitvallásáról a festô kilencvenedik születésnapján. Ezek a gondolatok hűen tükrözôdnek a bécsi kiállítóterem falára került művekben is. Témaválasztásában a klasszikus műfajok, a csendélet, a portré, a tájkép dominálnak, a színek valósággal tobzódnak képein. Az élénkpirosak, narancssárgák, zöldek kavalkádja, a markáns fekete kontúrok teremtik meg az említett „czóbeli” hatást. A Kossuth-díjas művész a nagybányai szabadiskolában kezdte tanulmányait, majd Münchenben és Párizsban folytatta. Párizs művészeti élete rendkívüli módon megérintette a XX. század szinte valamennyi alkotóját, így Czóbel Bélát is. Rendszeresen visszajárt ide, szinte kétlaki életet élt. Barátja volt Ady Endre és Picasso, Modigliani pedig – az utókor emlékezete szerint – örökre adósa maradt néhány frankkal. Méltatói szerencsés alkatnak tartják, hiszen beleszületett a századelô virágzó festészeti iskoláinak érájába. Sajátos festôi világában jó néhány korstílus megjelenik a szecessziótól a neoimpresszionizmusig. Az úgynevezett „neós” képei fölforgatták, forradalmasították a klasszikus nagybányai ízlést és stílusirányzatot. Egy késôbbi korszakában alapító tagja volt a magyar festészetet megújító Nyolcak csoportnak.
A politikától egész életében tartózkodott. Az egész századot úgy élte meg, mintha egy különleges, védett sziget lakója lett volna, ahová nem ért el a pusztító háborúk, véres forradalmak zaja. Elmondása szerint biciklivel menekült át Hollandiába az elsô világháború elôl, a másodikat pedig szentendrei alkotói magányban vészelte át. Művészetére semmilyen hatással nem volt sem az orosz megszállás, sem a Rákosi-rendszer kegyetlen nyomora. Igazi művészlélek volt és maradt, aki fölötte állt kora gyötrelmekkel teli valóságának. Ecsettel gyôzte le az elmúlást, a földi lét pillanatnyiságát, képei ezért tudják fantasztikus utazásra ragadni a mai szemlélôt is.
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett? - 6/2: Kulja András
