A legendás tréner arról is beszélt, miként fogadták Bukarestben, hogy egy magyar nevű edző vezeti a csapatot:
Nem is Jeneinek neveztek, hanem Zseneinek. A játékosokat nem érdekelte, hogy ki az edző, magyar vagy román, főleg hogy a válogatottban is szerepeltek magyar nemzetiségű futballisták.
Jenei Imre 1992-ben a magyar válogatott kapitánya lett, de ami Romániában működött vele, az Magyarországon nem, az 1994-es vb-re nem jutottunk ki.
– Én is szeretném tudni ennek az okát. Egyértelmű, hogy a magyar gyerekek is tehetségesek. Ami a különbség oka lehet, hogy a magyaroknál hamarabb lett szabad az élet, mint a románoknál, és ezért a gyerekek nem tudtak igazán fejlődni, talán úgy érezték, nem számít, mit csinálnak az edzésen. Én azt mondtam nekik, hogy a labda soha nem izzad, és nem fárad el, így ha ti leadjátok a labdát, akkor kevesebbet kell futnotok, és nem fáradtok el. Sokan azt mondják a játékosoknak, hogy haljanak meg a pályán. Én nem ezt mondom, hanem ennek épp az ellenkezőjét: szerintem az vezet eredményre, ha a futballisták élnek a pályán. Azt kell tenniük, amit szeretnek, és akkor a csapat is sikeres lesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!