A Világkereskedelmi Központ épületébe csapódó utasszállító repülôgépeknek volt egy különleges üzenete. „Ne röpködjenek ezek a nyugati emberek annyit!” – gondolta magában az ördögi terv kifundálója, és pilótaiskolába küldte fanatikus végrehajtóit. Vagyis a szabad világ, a demokrácia, az egyetemes emberi fejlődés ellenségeinek az információs társadalmak kialakulásának idôszakában is az fáj a leginkább, hogy a mai kor embere lényegében akadálytalanul juthat el a világ bármely pontjára, ha akar.
A feudalizmusban még röghöz kötötték a jobbágyokat, és az utazás fôúri kiváltságnak számított. A leomlott tornyokban viszont már több ezren dolgoztak olyanok, akik a négy égtáj legkülönbözôbb vidékeirôl érkeztek Amerikába. A helyváltoztatás elemi emberi joga mindig is zavarta a különféle diktátorokat és népirtókat. Magyarországon például a Kádár-rezsim alatt azzal viccelôdtünk a vasfüggönynek ezen az oldalán, hogy: „akinek jó a szocializmus, annak itthon is jó, akinek meg nem jó, az hogyan képzeli, hogy útlevelet kap!?” Leszámítva a hírhedt fekete vonatokat, amelyek a szocialista ipar fellegváraiba szállították az – egyébként nagyon is „röghöz kötött” – álmos álmunkásokat, nem sokat foglalkozott a puha diktatúra a legvidámabb barakkon belüli közlekedéssel sem. Ennek tudható be, hogy a rendszerváltás tizenkettedik évében még mindig évtizedes lemaradást kell pótolni ezen a területen is.
Szerencsére mára megvannak az anyagi források ahhoz, hogy elôbb-utóbb minden irányban elérjék az országhatárt az autópályák, gyorsforgalmi utak. Fontos hidak épülnek fel vagy újjá, és a tervek szerint megszűnik az a trianoni örökségbôl fakadó áldatlan állapot is, hogy bárhová indulnánk, elôbb minden út Budapestre vezet. Soha nem látott mértékű fejlesztésbe kezdett a MÁV, ami azért különösen fontos, mert a vasúti közlekedés a leggazdaságosabb és a legkíméletesebb a környezettel szemben. Ez a legeurópaibb, nyilván nem véletlenül támogatja éppen ezt több milliárd forinttal az Unió pályázati rendszere. Több vidéki városunk kacérkodik közforgalmú repülôtér üzemeltetésének a gondolatával, és nem fogják feladni terveiket a terroristák aljas mesterkedései ellenére sem. Sôt, éppen a szeptember 11-i terrortámadás után bekövetkezett kedvezôtlen folyamatok késztették a kormányt arra, hogy még több forrást nyisson meg a Széchenyi plusz terv keretében a közlekedés fejlesztése elôtt, hiszen ez önmagán túlmutatóan is felgyorsítja a lendületét veszítô gazdaságot. Nem is kell errôl gyôzködni senkit a hazai baloldali ellenzéken kívül, amely hűen önmagához errôl sem tud meggyôzôbbet mondani, ezért hol fölöslegesnek és hatástalannak nevezi a beruházásokat, hol pedig primitív akciókat szervez az eredmények lejáratására.
Utazni persze ennek ellenére fogunk. Mert utazni muszáj, és utazni érdemes is egyben. Hiszen van a közlekedésnek egy olyan jelentése a magyar nyelvben, amely a kapcsolatteremtésre, az egymás felé irányultságra utal. E nélkül pedig nincs társadalom, nincs nemzet, csak atomjaira hullott emberhalmaz. Ezt akarják a terroristák. Jóérzésű ember viszont éppen az ellenkezôjében hisz.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Utazhassanak ingyenesen a kutyájukkal és a kerékpárjukkal a nyugdíjasok és a gyerekek is
