Csak minôségi áruval lehetnek versenyképesek

Vass László nyugdíjas ôstermelô tekintélyes gazdaságot tart fenn családjával Monostorpályiban. Munkaidejük lejárta után hozzátartozói éjt nappallá téve fáradoznak a jószágok körül s a földeken.

A fázós, december végi délelôttön vendéglátómmal együtt mustráljuk a téesztôl vett és önerôbôl felújított háromszáz, illetve száznyolcvan négyzetméteres épületekben tartott állatokat. A család mintegy száz sertést, ötven birkát és három kancát nevel.
– A jószágtartás mindig lutri: vagy bejön, vagy nem – magyarázza Vass László, miközben takarmányt szór az etetôkbe. – Sokáig mélyponton volt a sertés ára, senki sem akart vele foglalkozni. Most valamivel többet adnak érte, mint pár hónapja, de valami sok hasznot így sem hoz. Ha nem magunk termelnénk a jószágok takarmányát, számadáskor üres maradna a zsebünk.
– Akad-e megfelelô felvásárló?
– A BOP-Hús Rt.-hez szállítottunk, amíg csôdbe nem ment. Még ma is tartozik kétszázezer forinttal. Most a hajdúbagosi vágóhídra visszük a sertéseket, a birkákat pedig húsvét és karácsony elôtt Olaszországba szállítják.
Az ôstermelô a malacok óljában elhelyezett infralámpákat ellenôrzi, s közben elmondja, általában 14-15 kocát nevelnek. Két éve lecserélték az állományt, hibrid kocákat vásároltak, illetve egy elsô díjas jószágot a debreceni Farmer expón. Ez a sertés pár hete szívinfarktust kapott. A gazda nem titkolja, néhány év múlva, ha Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozik, állattartásra rendbe hozott épületeik nem felelnek majd meg az uniós elvárásoknak. Jelenleg viszont nincs annyi pluszpénzük, hogy az uniós normáknak megfelelô helyiségeket vásároljanak.
A családi ház felé baktatva – nem egészen egy kilométerre fekszik a teleptôl – a gazda elmondja, hogy a jószágokhoz naponta legalább kétszer ki kell menniük. Az etetés és az itatás mindig arra vár, aki a munkahelyérôl elôbb érkezik haza. A nehéz fizikai munkát azonban többnyire a férfiak: a gazda, a fia és a veje végzik. De az asszonyok is becsülettel kiveszik részüket a háztáji feladatokból.
A család harminc hektáron gazdálkodik, ebbôl tizennégy hektár erdô, a többi szántó. Dohány, paradicsom, búza, kukorica, tritikálé és karfiol termesztésével foglalkoznak. A fiatalok tavaly a „paradicsomozástól” reméltek némi hasznot.
– Másfél hektáron termesztettünk paradicsomot, Józsára szállítottuk a termést. A teljes árat még nem fizették ki. Egyelôre még egy fillér hasznunk sincs ezen a növényen – ad számot tavalyi tapasztalatukról a vô, Szántó Imre.
– Ekkora gazdaság mellett miként gyôzték a szedést?
– Bérmunkásokat fogadtunk, ami tetemes pénzt vitt el. Ráadásul az elmúlt évben nem termett annyi paradicsom, mint amennyire számítottunk. Az idén mégis újra belevágunk.
A dohány és a karfiol szedéséhez Vass László szervezte az alkalmi „brigádot”, a karfiolt pedig a lánya szállította a debreceni nagybani piacra.
– Tavaly jégverés sújtotta az öthektárnyi dohányunkat – magyarázza a házigazda. – Ha a biztosító nem fizet, oda a februártól novemberig tartó munkánk értéke. És azt se felejtsük el, ha nem lenne szárítónk, amit a téesztôl bérelünk, az egészbe bele sem kezdhettünk volna.
Amikor pedig a jövôrôl faggatom beszélgetôtársaimat, hosszasan elgondolkodnak, majd a vô szólal meg elsôként.
– Abban bízunk, hogy egyértelmű támpontot kapunk a földművelésügyi minisztériumtól. Ha az Európai Unió felé tartunk, jó elôre és pontosan kellene tudnunk, mibôl mennyit termeljünk és milyen jószágokat neveljünk fel. Jelenleg fogalmunk sincs arról, mibe fogjunk, mire lesz fizetôképes felvásárlópiac. Tisztában kellene lennünk azzal is, mire mennyi állami támogatás jár majd, s milyen önerôvel számoljunk. Jó lenne megismerni az ezzel kapcsolatos uniós irányelveket.
– Azt jól tudjuk, hogy csak minôségi áruval maradhatunk versenyképesek – veti közbe a családfô. – Ehhez viszont sok pénz kell. Maradi vagyok, hitelt nem szívesen veszek fel a fejlesztésekre. Abból szeretek gazdálkodni, ami a zsebemben van. Pályázhatnánk, de ahhoz nagyon „okosnak” kell lenni. Mindig is azt vallottam, a dolgos, földet szeretô paraszt sosem lehet elég okos, legfeljebb szerencsés. A kisember, a termelô egyelôre kiszolgáltatott helyzetben van, ellentétben a szépen gazdagodó felvásárlókkal és kereskedôkkel.
S hogy mit vár a család az EU-s csatlakozástól? Szántó Imre szerint meg kell értetni a gazdákkal, hogy nem szabad felesleget termelni, mert az árura nem lesz piac.