Lábra állt a beteg kórház

A szolnoki Hetényi Géza Kórházat néhány évvel ezelôtt a hatszázmilliós tartozásával együtt emlegették. Ha valahol szóba került a gyógyintézmény, mindjárt a szép summát kitevô adósságállományára terelôdött a szó. Beszédtéma volt ez a betegek körében is, és érthetô a szorongása annak a páciensnek, aki ilyen légkörben kerül a műtôasztalra. Az elalvás elôtt alighanem számba veszi, vajon mit fognak rajta a műtét során „elspórolni”? Márpedig a gyógyításhoz a beteg bizalma nélkülözhetetlen.

Aki napjainkban jár itt a Hetényiben, azt lázas építkezés látványa fogadja – egyszóval a kórház korántsem olyan koldus, amelyet több mint félmilliárdos adósságteher nyomaszt. A megyei közgyűlés humánpolitikai stratégája a közelmúltban azt is elejtette egy beszélgetés során, hogy a kórházban a dolgozók tizennegyedik havi fizetést is kaptak. A jelentôs változásról beszélgettünk Baksai István fôigazgatóval. 1997-ig kanyarodik vissza, amikor a megyei önkormányzat szembesült azzal, hogy az intézménynek milyen jelentôs tartozása gyülemlett fel. A külsô és belsô adósság hatszázmilliót tett ki. Volt ebben szállítói tartozás és volt elmaradt ügyeleti díj. Ekkor a megye önkormányzati biztost jelölt ki a kórház „gondnokának”, és az ô vezetésével egy csapat nekiállt a gazdálkodás rendbetételének. Ezzel párhuzamosan visszavonták az akkori fôigazgató megbízását, és pályázatot írtak ki az intézmény vezetésére. A hét pályázó közül Baksai István lett a nyertes. Alighanem valamit nyomott a latban az is, hogy a szülész-nôgyógyász szakvizsga mellett a fôigazgató menedzserképzôt is végzett. A munka azzal kezdôdött, hogy meghatározták a rövid-, közép- és hosszú távú célokat. Legfontosabb volt a betegellátás zavartalan biztosítása, hiszen egy kórház rendbetétele nem szorítkozhat arra, hogy pénzügyi megszorításokkal eltüntessék a hiányokat. Jó fél év alatt sikerült stabilizálni a helyzetet, 1998 augusztusában mondta ki a megyei közgyűlés a mutatók alapján: nincs szükség a „gyámságra” – és az önkormányzati biztos tevékenységét megszüntették.
A hatszázmillió forintot senki nem tette le, az adósságot ki kellett gazdálkodni. Meg kellett szüntetni azokat a pénzkiáramlásokat, melyek helyett olcsóbb megoldást lehet találni. Elô kellett teremteni a betegellátáshoz szükséges anyagokat, de úgy, hogy közben az elvégzett feladat minden szakaszával korrektül elszámoljanak a fenntartó elôtt. Korábban elôfordult, hogy a beteget ellátták, elégedetten távozott, ám nem minden esetben figyeltek oda a gyógyítók, hogy megkapják érte az ellenszolgáltatást a betegbiztosítótól. Erôsíteni kellett tehát a bevételi oldalt. Ezután következett a bizalom visszaszerzése: elsôsorban a dolgozókat kellett megyôzni, érdemes a helyükön maradni; aztán a betegeknek kellett azt a megnyugtató bizonyosságot nyújtani, hogy az élet nem szakmai problémák miatt akadozik. Ez volt a legnehezebb feladat.
Voltak olyan osztályok, ahol az ágyszámon változtattak, másutt a működési rendszeren „csavartak egyet”. Úgy kellett megtenni mindezt, hogy a beteg szempontjából jobb legyen, a működést illetôen olcsóbbodjon az ellátás. Elsô a rekonstrukció, mely 1999 decemberében véget ért: új műtôblokk, sterilizáló, baleseti ambulancia és egy központi intenzív osztály. „Természetesen” mindez határidô elôtt és költségkereten belül készült el.
A jelenlegi építkezés pályázaton nyert központi pénzbôl folyik. Látszólag nincs összefüggés a lábra állás és a pályázat elnyerése között, ám a fôigazgató szerint a döntéshozókat befolyásolta volna, ha itt még mindig a hatszázmilliós adósságot cipelik magukkal. Így viszont a megyei önkormányzat elnyert 2,78 milliárd forintot, s ebbôl megoldják két épület gondját: a negyvenes évek technológiájával kerültek még tetô alá, zömében háborús építôanyagból. Emellett ide kerül a jelenleg nyolc kilométerre lévô tüdôkórház, 410 ágy környezetét érinti az átalakítás, ez az intézmény egyharmada. Egy-, két-, háromágyas szobák épülnek, két szobához vizesblokkot kapcsolnak, egyszóval a körülmények megfelelnek a kor követelményeinek. A rekonstrukció 2003 áprilisában véget ér, de – gyorsan tegyük hozzá – ezzel csak egy újabb szakasza zárul le a kórház életének. Két épületükön, amelyeket a nyolcvanas évek elején húztak fel házgyári technológiával, ennek az építési módnak minden hibája rajta van. A hét-, illetve négyemeletes épületben jelenleg a belgyógyászat és a gyerekosztály működik, a falak nem hôszigeteltek, szeles idôben télen meglebben a függöny az ablakokon. Kiváltásukra nem elég a kapott összeg.
Aki ma az egészségügyben becsülni tud olyan részsikereket, mint amilyeneket a Hetényi Géza Kórház már elért, biztos lehet a jó folytatásban.