Jacques Chirac megint vezet

Tíz nappal a francia elnökválasztások április 21-i első fordulója előtt a felmérések többségében Jacques Chirac, a jobboldal legerősebb jelöltje átvette a vezetést legnagyobb riválisától Lionel Jospintől, aki a Szocialista Párt színeiben indul.

A második, május 5-én esedékes fordulóra nincs egybevágó becslés, a közvélemény-kutatók felénél Chirac távozó köztársasági elnök, a másik felénél Jospin leköszönő kormányfő áll győzelemre, azaz továbbra is nyitott a verseny.

Az elnökválasztási kampány a virtuális vetélkedés szakaszából a hivatalos elnökjelöltek 16 fős listájának múlt csütörtöki kihirdetésével lépett át a reális küzdelem terepére. A benevezett kandidátusok minden korábbit meghaladó száma logikusan hozza magával a választói szándékok szóródását és az élen állókra jutó voksok arányának csökkenését.

A négy vezető közvélemény-kutató intézet közül három 20 százalékos támogatottságot jelez Chiracnál, Jospin viszont – a BVA-intézet kivételével – egyetlen közvélemény-kutatónál sem lépi át a 17,5 százalékos szintet. Március első hetében még 2,5 százalékponttal Jospin vezetett az első fordulóban, s a második menetre akkor 4 százalékpontos fölényes győzelmet jósoltak a baloldali jelöltnek.

Jospin korábbi előnyének lemorzsolódását az elemzők többsége annak tulajdonítja, hogy a francia lakosság, amely tíz éve még a gazdasági és szociális témakört tekintette prioritásnak, ma inkább a közbiztonság kérdésére összpontosít. A baloldali kormánytöbbség teljesítményére felépített Jospin-kampány így kevésbé hatékony, mint a bűnözés növekedésének szigorú visszaszorítását, „zéró toleranciát” ígérő Chirac fellépései. A fél lábbal még hivatalban lévő elnöknek kedveznek a közel-keleti eseményekkel kapcsolatos megnyilatkozásai is, amelyek szintén államfői szerepét hitelesítik.

A Jospin-tábor tömegesebb mozgósítása ellen hat a baloldali térfélen szereplő elnökaspiránsok sokasága, akik között a fogyatkozó választói kört vonzó hagyományos kommunista párt mellett három szélsőbaloldali trockista formáció is a szociális kérdések iránt érzékeny, alacsony jövedelmű munkavállalók érdekeinek képviselőjeként kampányol, főleg azzal a jelszóval, hogy a két vezető jelölt programja között nincs perdöntő különbség. Négy különböző környezetvédelmi párt is leköt bizonyos választói rétegeket.

A jobboldali térfélen nemcsak azért kényelmesebb a helyzet, mert az indulók száma is kevesebb, hanem mert Chirac újgaulle-ista RPR tábora egységesebbnek tűnik, mint a szocialista pályázóé.

A közvélemény-felmérők többsége azonban óvatosságot ajánl. Philippe Méchet, a Sofres-intézet vezérigazgatója a Le Figaróban arra hívta fel a figyelmet, hogy még soha nem mértek ennyi bizonytalan szavazót tíz nappal az első forduló előtt. A megkérdezettek 40 százaléka akar majd csak ezután dönteni.

Pierre Giacometti, az Ipsos vezérigazgatója is óvott az elsietett ítéletektől. Egy elnökválasztási szavazás nem feltétlenül racionális mérlegelés következménye, az utolsó pillanatban bármi az ellenkező irányban lendítheti ki az ingát. S azt sem szabad elfelejteni, fűzte hozzá, hogy a felmérések néha csődöt mondanak. Az 1995-ös államfőválasztás első menete előtt Jospinnél 20 százalék alatt volt a mért választási hajlandóság, a valóságos eredmény ennél több mint 3 százalékkal lett magasabb.