időjárás 18°C Paszkál 2022. május 17.
logo

Több ezer gyakorlat a születéskor sérült babáknak

Szíjjártó Gabriella
2002.06.28. 06:00

Fehér törülközőjébe bugyolálva Ákos leginkább egy erdei manóra emlékeztet. Szüntelenül mocorog a lepelben, apró kezecskéivel próbál kiszabadulni. Érdeklődő, vidám tekintete arról árulkodik: az úszásóra végén roppant elégedett a világgal.

Nehéz elhinni a kilenc hónapos kisfiúról, hogy a terhesség harmincnharmadik hetében 1400 grammal született. Az anyaméhben eleinte minden rendben ment, de később a kicsi már nem fejlődött megfelelően, ezért döntöttek az orvosok a császármetszés mellett.
– Aki korábban nem látott ilyen icipici babát, azt már a látványa is megviseli: inkubátorban feküdt, a testéből csövek lógtak ki, oxigént és infúziót kapott – meséli az édesanya. – Egy hét után végre képes voltam arra, hogy elhiggyem, nem veszítjük el Ákost. És akkor még nem tudhattuk, mennyi időt és energiát igényel majd, hogy a fejlődésben utolérje korosztályát, illetve lesz-e maradandó káro-sodása…
Gabrielláék szerencsére rátaláltak a Gézengúz Alapítványra, amely a koraszülötteken kívül a központi idegrendszeri sérült, felkarbénult és egyes ortopédiai megbetegedésekben szenvedő kisgyermekek rehabilitációjával foglalkozik. Hosszú hónapok óta, hetente kétszer úszásórára, egyszer pedig gyógytornára járnak. Emellett napi négyszer fél-egy órán át otthon is masszírozzák Ákos túl feszes izmait. Mindezek a házimunkával és a szokásos babateendőkkel együtt jócskán lekötik a házaspárt. Mégis megéri a rengeteg fáradozás, mert a kisfiú máris sokat ledolgozott „lemaradásából”, és szerencsére nem alakult ki nála semmilyen fogyatékosság.
Az alapítvány története 1986-ban kezdődött, amikor Schultheisz Judit – a szervezet késôbbi alapítója – egy felkarbénult gyermeket hozott a világra. Egyik helyről a másikra küldték őket, de sok esetben több kellemetlenséget okoztak a babának, mint hasznot. Az édesanya nem nyugodott bele, hogy a gyógyításnak fájdalommal kell járnia. Tanulmányozni kezdte a problémakört, és több ezer gyakorlatot dolgozott ki, akkor még elsősorban a saját gyermeke számára. Azt is észrevette, hogy a játékosan, a családtagok bevonásával végzett feladatsorok hatására jobban fejlődik a baba.
Mások is értesültek errôl az eredményrôl, és arra kérték a doktornőt, ismertesse meg velük az új terápiát. Az óriási igényt látva férjével 1990-ben létrehozták a Gézengúz Alapítványt, amelynek budapesti és győri központjában egyszerre háromszázötven gyereket tudnak ellátni. Szakembereik földön és vízben, egyénileg és csoportosan kombinált feladatsorokat gyakoroltatnak az apróságokkal mindaddig, amíg a mozdulatok beidegzôdötté nem válnak, miáltal az izmok működése is harmonikussá válik.
– A babák néhány hetesen-hónaposan kerülnek hozzánk, s hogy melyikük mikor tud csatlakozni kortársaihoz, azt sohasem tudjuk előre – magyarázza a doktornő. – Csodák és kudarcok egyaránt érnek. A sok sikertörténet mellett előfordul, hogy a leghatékonyabb terápia sem vezet eredményre. Ilyenkor az a feladatunk, hogy a súlyos sérülés ellenére is boldoggá tegyük a családot.
Klaudia most gyöngyhalászt játszik: a medence partjáról nekilódulva a víz alá bukik, ügyesen átúszik a piros karikán és megszerzi a kincset. Gyermek ritkán örül így a pöttyös labdának, mint a „gézengúzok” egy-egy jól teljesített feladat után.
A kislány születését követôen az ultrahangon azonnal észrevették agya jobb oldalában a cisztákat, amelyek a mozgásközpontot károsították. Az első diagnózisok azt jósolták, Klaudia a bal oldalára teljesen béna lesz. Egy hónaposan került az alapítványhoz, ma már kétéves, és a kitartó munka eredményeképpen ma már járni tud és a kezét is használja.
– Még mindig nehéz erről beszélni, hát még szembenézni vele – mondja az édesanya elcsukló hangon. – Másokkal megosztani ezeket a gondokat majdnem lehetetlen, ezért családon belül próbálunk valamilyen megoldást találni.
Az alapítvány szülőiskolájában nem csupán az otthon is végezhetô gyakorlatokat tanítják meg a családtagoknak, hanem pszichológus segítségével az úgynevezett gyászreakció lelki folyamatát is kezelik. A szülők természetes módon egészséges kisbabát vártak, és helyette sérült érkezik – mégis el kell érni azt, hogy ne boruljon fel az élet rendje.
A rehabilitáció során olyan bensőséges kapcsolat alakul ki szülő és gyermeke között, amelynek összetartó ereje miatt ezek a családok többnyire épségben megmaradnak. Az apróságok keveset sírnak, fejlett a humorérzékük, és még a halmozottan sérültek is nagyon kreatívak.
Nehéz elképzelni, hogyan lehet rábírni a piciket olyan feladatokra, amelyek esetleg apróbb fájdalommal is járnak. A partról nézve roppant látványos a több hónapos munka gyümölcse: az anyuka sárga „cuppanókat” ragaszt magára, s a fejére tett piros vödörrel meg is tetézi a csábítást. Teljes a siker. Csemetéje – betanított mozdulatokkal – már siklik is arrafelé. A gyógyulás irányába.