Több ezer gyakorlat a születéskor sérült babáknak

Fehér törülközőjébe bugyolálva Ákos leginkább egy erdei manóra emlékeztet. Szüntelenül mocorog a lepelben, apró kezecskéivel próbál kiszabadulni. Érdeklődő, vidám tekintete arról árulkodik: az úszásóra végén roppant elégedett a világgal.

Szíjjártó Gabriella
2002. 06. 28. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nehéz elhinni a kilenc hónapos kisfiúról, hogy a terhesség harmincnharmadik hetében 1400 grammal született. Az anyaméhben eleinte minden rendben ment, de később a kicsi már nem fejlődött megfelelően, ezért döntöttek az orvosok a császármetszés mellett.
– Aki korábban nem látott ilyen icipici babát, azt már a látványa is megviseli: inkubátorban feküdt, a testéből csövek lógtak ki, oxigént és infúziót kapott – meséli az édesanya. – Egy hét után végre képes voltam arra, hogy elhiggyem, nem veszítjük el Ákost. És akkor még nem tudhattuk, mennyi időt és energiát igényel majd, hogy a fejlődésben utolérje korosztályát, illetve lesz-e maradandó káro-sodása…
Gabrielláék szerencsére rátaláltak a Gézengúz Alapítványra, amely a koraszülötteken kívül a központi idegrendszeri sérült, felkarbénult és egyes ortopédiai megbetegedésekben szenvedő kisgyermekek rehabilitációjával foglalkozik. Hosszú hónapok óta, hetente kétszer úszásórára, egyszer pedig gyógytornára járnak. Emellett napi négyszer fél-egy órán át otthon is masszírozzák Ákos túl feszes izmait. Mindezek a házimunkával és a szokásos babateendőkkel együtt jócskán lekötik a házaspárt. Mégis megéri a rengeteg fáradozás, mert a kisfiú máris sokat ledolgozott „lemaradásából”, és szerencsére nem alakult ki nála semmilyen fogyatékosság.
Az alapítvány története 1986-ban kezdődött, amikor Schultheisz Judit – a szervezet késôbbi alapítója – egy felkarbénult gyermeket hozott a világra. Egyik helyről a másikra küldték őket, de sok esetben több kellemetlenséget okoztak a babának, mint hasznot. Az édesanya nem nyugodott bele, hogy a gyógyításnak fájdalommal kell járnia. Tanulmányozni kezdte a problémakört, és több ezer gyakorlatot dolgozott ki, akkor még elsősorban a saját gyermeke számára. Azt is észrevette, hogy a játékosan, a családtagok bevonásával végzett feladatsorok hatására jobban fejlődik a baba.
Mások is értesültek errôl az eredményrôl, és arra kérték a doktornőt, ismertesse meg velük az új terápiát. Az óriási igényt látva férjével 1990-ben létrehozták a Gézengúz Alapítványt, amelynek budapesti és győri központjában egyszerre háromszázötven gyereket tudnak ellátni. Szakembereik földön és vízben, egyénileg és csoportosan kombinált feladatsorokat gyakoroltatnak az apróságokkal mindaddig, amíg a mozdulatok beidegzôdötté nem válnak, miáltal az izmok működése is harmonikussá válik.
– A babák néhány hetesen-hónaposan kerülnek hozzánk, s hogy melyikük mikor tud csatlakozni kortársaihoz, azt sohasem tudjuk előre – magyarázza a doktornő. – Csodák és kudarcok egyaránt érnek. A sok sikertörténet mellett előfordul, hogy a leghatékonyabb terápia sem vezet eredményre. Ilyenkor az a feladatunk, hogy a súlyos sérülés ellenére is boldoggá tegyük a családot.
Klaudia most gyöngyhalászt játszik: a medence partjáról nekilódulva a víz alá bukik, ügyesen átúszik a piros karikán és megszerzi a kincset. Gyermek ritkán örül így a pöttyös labdának, mint a „gézengúzok” egy-egy jól teljesített feladat után.
A kislány születését követôen az ultrahangon azonnal észrevették agya jobb oldalában a cisztákat, amelyek a mozgásközpontot károsították. Az első diagnózisok azt jósolták, Klaudia a bal oldalára teljesen béna lesz. Egy hónaposan került az alapítványhoz, ma már kétéves, és a kitartó munka eredményeképpen ma már járni tud és a kezét is használja.
– Még mindig nehéz erről beszélni, hát még szembenézni vele – mondja az édesanya elcsukló hangon. – Másokkal megosztani ezeket a gondokat majdnem lehetetlen, ezért családon belül próbálunk valamilyen megoldást találni.
Az alapítvány szülőiskolájában nem csupán az otthon is végezhetô gyakorlatokat tanítják meg a családtagoknak, hanem pszichológus segítségével az úgynevezett gyászreakció lelki folyamatát is kezelik. A szülők természetes módon egészséges kisbabát vártak, és helyette sérült érkezik – mégis el kell érni azt, hogy ne boruljon fel az élet rendje.
A rehabilitáció során olyan bensőséges kapcsolat alakul ki szülő és gyermeke között, amelynek összetartó ereje miatt ezek a családok többnyire épségben megmaradnak. Az apróságok keveset sírnak, fejlett a humorérzékük, és még a halmozottan sérültek is nagyon kreatívak.
Nehéz elképzelni, hogyan lehet rábírni a piciket olyan feladatokra, amelyek esetleg apróbb fájdalommal is járnak. A partról nézve roppant látványos a több hónapos munka gyümölcse: az anyuka sárga „cuppanókat” ragaszt magára, s a fejére tett piros vödörrel meg is tetézi a csábítást. Teljes a siker. Csemetéje – betanított mozdulatokkal – már siklik is arrafelé. A gyógyulás irányába.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.