Turista szubjektív

Fontos tudni, hogy a spanyolok közül kevesen beszélnek a hazaiakon kívül más nyelvet. Még az idegenforgalomban résztvevőknél is előfordul, (például az Atocha állomás Herz autókölcsönzőjénél, hogy csodálkozik csodálkozásunkon, hiszen ő három nyelven is beszél: spanyolul, katalánul és baszkul. Sajnos én egyiket sem tudom, az angolt vagy a németet meg kevesen értik arrafelé! )

Kisszótár: origen: indulási állomás, destination: célállomás, salida: indulás, llegada: érkezés, altitud: magasság (az utak mellett hirdeti, hogy most éppen 1000 hány méteren haladunk.) COTO PRIVADO DE CAZA: magán vadászterület.

Segovia és Ávila között a hegygerinceken több tucat szélerőmű üzemel, de a lapátok olyan magasan forognak, hogy ha Don Quijote feltámadna, el sem érné azokat. Hogy a régi városok „életben maradjanak” itt is azt a gyakorlatot alkalmazzák, hogy a házak homlokzati falát meghagyva mögötte modern lakásokat építenek fel.

Néhány tanács az útiterv összeállításához:



A bedekkerekben a múzeumok, de még a templomok kincstárának nyitvatartását is délelőtti és a szieszta utáni, délutáni nyitvatartással jelzik. Most, talán az Európai Unió hatására, a toledói Greco-házat kivéve, nem találkoztam a „szieszta” intézményével, vagyis a nyitvatartások általában 9.00-18.00 óra között voltak. (A Prado vasárnap csak 14.00 óráig látogatható, viszont akkor ingyen, egyébként 3 euró a belépődíj. A Prado melletti botanikus kert 1,50-ért látogatható, a sajtóigazolványt sehol nem fogadják el.)

Az útikönyvkiadók számára is üzlet az euró bevezetése, hiszen a korábban közölt árak idén január 1. óta nem érvényesek. Álljon itt néhány információ és ár: A jól kiépített földalatti vasúthálózat londoni hangulatú (és ráadásul baloldali közlekedésű), a vasútállomások környékét leszámítva este is tiszta. 10 darabos METROBUS jegy ára 5 euró. Mint a nevéből is látható, a buszokra is használható. Egy „pecsét” többszöri átszállásra is érvényes, amíg az utas fel nem jön a napvilágra. A földalatti éjjel 1.30-ig, a buszok 23.30-ig járnak. (Ne feledjük, a madridiak éjjel járják a várost!) Egy buszjegy a gépkocsivezetőnél vásárolva 0,95.

Belépőjegyek:

Madridban – Palacio Real 6,10 euró. A külön épületben kiállított fegyvereket is érdemes megnézni, nemcsak a sok „testre szabott” páncéling miatt – mi van, ha kihízta a viselője? -, hanem mert az Escorial csatatermének festményén ezeket „használatban” is láthatjuk.

Toledoban - Greco-ház, Sto.Toma, Monasterio San Juan de los Reyes, Sinagoga de Sta. Maria la Blanca 1,20-1,20, a Catedral 2,40 (a Sinagoga del Tránsitót tatarozzák.

Segovia – Alcasar 3,10, de itt legalább van angol és német ismertető is ingyen.
(Megjegyzés: csak Toledóban ad a turista információ ingyen térképet.)
Az Escorialban érdemes vezetővel bolyongani, mert az érdekes történeteket hallva jobban kötődnek a látottak. Legfeljebb majd mi figyelmeztetjük a csoportvezetőt, hogy a 8-as teremnek magyar vonatkozása is van.



Utazás: A www.renfe.es honlapról megbízhatóan lehet kikeresni az intercity vonatokat. (program/regional/centro)

Madrid – Toledo 4.81 euró. Ugyanez megosztva: Toledo – Aranjuez/Aranjuez- Madrid már olcsóbb, mert a második szakasz már nem intercity, hanem belföldi járat, ráadásul nem napi három szerelvénnyel, hanem óránként jár. Jegyet aznapra adnak, Madridban van peronjegy is. A madridi Atocha-állomás régi épülete ma botanikus kert, az új épületben szintekkel elválasztva indulnak a távolsági buszok, a vonatok és a földalatti.
A vonatok modernek, tiszták, légkondicionáltak, pontosak, a tájékoztatás kifogástalan, a kalauzok jól öltözöttek és – ugyanúgy, mint a spanyoloknak – általában „tartásuk” van. Az expressz vonatokon kocsinként kocsikísérő utazik, és a bőröndöket nem kell polcra emelni, mert az ajtó mellett, rekeszekben helyezhetők el.
Toledóba például érdemes busszal menni (félóránként indul Atocha-állomásról), majd ha marad idő, és érdekelnek valakit az aranjuezi parkok, akkor a vonatot célszerű választani visszafelé.

Az országutakon, de a városban is segítőkészek, nem dudálnak a szerencsétlenkedő külföldire, nem déli temperamentummal, hanem nemes, természetes segítőkészséggel találkoztam. Fotósoknak érdekes lehet, hogy Ávilától Madrid felé, ha nem az autópályán jönnek, akkor az Escorial kétszer is nagyon jól fotózhatóan mutatja meg magát.

Étkezés: a turista menü (tartalma első fogásként saláta, vagy leves, második fogásként húsétel, valamint 1 pohár sör vagy bor és kenyér, szerencsés esetben még desszert) ára 7-9 euró között. Egy tál sonka, sörrel egy Sonka-bárban 5 euró. A híres, elsősorban tengeri herkentyűkkel díszített rizsétel a paella 8-9 euró. A „madridi módon” jelenthet pörkölthöz hasonló elkészítési módot. (Így találkoztam össze életem eddigi legdrágább pacaljával.) A szállodai reggelivel nekem balszerencsém volt, a négycsillagos Hotel Pragaban reggelenként hosszú sorok kígyóztak a túl kevés reggelizőasztal irányába, ahol felejthető „szűkített svédasztal” fogadta a vendégeket. Saláta, zöldség, de még só, vagy a virslihez mustár, esetleg más fűszerek sem voltak az asztalon. Egyébként a fő étkezések órákkal csúsznak el itthoni gyomrunk jelzéseihez képest, és az éttermekben betartják a szieszta intézményét. A nagyobb élelmiszerboltok este 9-ig vannak nyitva.

Időjárás: ne feledjük, hogy több száz méter magasan vagyunk, tehát júniusban is lehet bőven vacogni, de 21.30-kor még süt a nap, hiszen az időzónákban is egységesült kontinensünk, de itt már nagy az eltérés a természeteshez képest. A kirándulásoknál fel kell készülni a hűvös, esős időre is, a hegyek miatt.



Tisztaság: pedáns utcák és illemhelyek, a belvárosi épületek falfirkamentesek. Reggel először kifújják a szemetet a kocsik közül, majd felsöprik az utat, és végül felmossák.

Még néhány megjegyzés:

Madrid és Segovia nem egy tartományban van, talán ezért nem jelzik a Madridból kivezető utakon Segoviát. Vagy esetleg azért, mert az autópálya fizető szakaszára akarják terelni az autóst. (Tudnivaló, hogy a második Segoviai leágazásig nem fizetős a pálya. Csak rá kell jönni, melyik a második.) Madridot két autópályagyűrű fogja körül, figyelni kell a kapuk számozását, ez segíthet az eligazodásban.

Segovia előtt San Illdefonso parkja gyönyörű, de ne feledjük, hogy a szökőkutak csak az év néhány napján működnek.

Ávila és Segovia utcáira beengedik a személygépkocsikat. Akár a legszebb műemlékek tövében is parkolhat, akinek éppen ez a vágya.

Aranjuez nyári rezidenciáját tatarozzák, a parkokat 18.30-kor hatkor bezárják. Akinek kevés az ideje, használja a „kisvasutat”.

Most, a labdarúgó vb idején az iskolákban is a meccset nézik a tanítási időben, a tévé szerint a brókerek is tévéznek, a tőzsdeterem üres, ha a spanyolok játszanak. A vasútállomáson a vonatok indulását jelző táblát is letörölték, hogy hírt adjanak arról, ha a hazaiak játszottak és gól született.

Arrafelé is van városi futóverseny, és ez egy időre megbénítja a közlekedést. Ez akkor igazán idegesítő, ha az ember a repülőt akarja elérni.

Érdekes közúti jelzés a lámpaoszlopra szerelt sziréna, ami megszólal, ha jön a tűzoltóautó. A garázsnál levő láma nemcsak átvált villogóra, hanem még előre szirénázik is, jelezve, hogy tényleg jó lesz vigyázni.

Nem praktikus, hogy a városi buszok tábláin a fekete számra rá van nyomva a városi címer, így ugyanis egészen közel kell menni a megálló táblához, hogy látni lehessen, melyik busz is áll ott meg. Viszont a táblák tiszták, nincsenek összefirkálva, összeragasztva plakátokkal.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ha teheti, nézze meg ezt az egyedülálló déli és egyúttal nemes fővárost, ahol az épületek kapui fantasztikusan ápoltak és a legtöbb helyen nyitva is vannak, igaz, beljebb kapuőr vigyázza a rendet. Élmény látni a műemlék város Toledót, megérinteni Segovia és Ávila sok száz éves köveit. Tapasztalja meg milyen szép vonalvezetésűek az 1500 méter magas hegyeken kanyargó utak, nézzenek szembe az utak mellett legelésző fekete bikákkal. Jussanak el egy óra alatt a mediterrán hangulatból – egy síparadicsomba.

Elnézést, hogy a fenti sorok csak praktikus tanácsokkal szolgáltak, de az élményeket úgyis személyesen kell átélni. E fenti tanácsok a felkészülés praktikus témáiban kívántak segítséget adni. Az útra előre készülni illik, testben és lélekben, hogy a helyszínen már átengedhessük magunkat a jelenlét örömének. Aki komolyan veszi ezt, úgyis felidézi az iskolában tanultakat, Passuth könyveit az aranykorról, és tanulmányozza a művészeti stílusokat, a festők életét. És akkor a kövek nemcsak a szemet gyönyörködtetik, de mesélnek is.