Amíg dedikál, olvasom az első oldalon a mottót: Benedek Elektől az Öreg faültető énekét. Észreveszi és elmosolyodik, mert értem, mit jelent számára a vers, s főképpen az utolsó két sor: „Mi hasznom benne? – én nem kérdezem / Csak ültetek a jövő nemzedéknek.” Aztán hozzáfűzi: most a jövő útja a természetes anyagok felhasználása a termeléshez. A biológiai gazdálkodás jelentheti az életet.
A professzor asszonyról senki sem mondaná meg, hogy a hatvankettedik esztendejét tapossa. Lendülete, munkabírása határtalan, a növénynemesítést ma is folytatja. S mi több, megadatott számára az a nagy öröm, hogy egyetemen taníthat. Diákjai rajonganak érte, a szünetekben körbefogják, meghitt baráti beszélgetésekre invitálják. Eőri Teréz kandidátus búza- és repcenemesítő, országos szaktanácsadó a növénytermesztés, az ökogazdálkodás és az agroturizmus területén.
Nem könnyű kérdezni a pályakezdéséről, mert egyfolytában a ma dolgai izgatják, a jövővel van elfoglalva. Pedig nagy utat tett meg. Családi előélete miatt nem vették fel az egyetemre. Így került Fertődre, a növénynemesítőkhöz, később Táplánszentkereszten folytatta a munkát. Ma is büszke tanítómesterére, Beke Ferencre meg azokra a búzákra (Újfertődi, Fertődi 293-as), amelyek a klasszikus Bánkúti leváltására készültek, de háttérbe szorultak a behozott szovjet fajták miatt.
– Idén újra kezdem a búzanemesítést, mert megvan még az ígéretes Fertődi 293-as a génbankban – mondja, és közben huncutul kacsint. – Magyarország a minőségi búza hazája. A hajdani magyar fajtákkal az volt a baj, hogy a nagymértékű műtrágyázást nem állták. Most visszaszorult a műtrágya, érdemes elővenni a Bánkúti minőségét őrző Fertődi 293-ast…
A professzor asszony saját gazdaságában, Fertőszéplakon húsz hektáron foglalkozik növénynemesítéssel: búzával, repcével. Magyarországon három repcenemesítő szakembert ismernek, közülük Eőri Teréz az egyik. Munkásságának része az első magyarországi erukasavmentes káposztarepce-fajta. Jó magyar fajták szerepelnek a kínálati listán – mondja –, de anyagiak híján a nemesítők nem képesek akkora reklámra, mint a multik. Ennek ellenére saját nemesítése, a Danubia a hazai termesztésben egy százalékot képvisel, a táplánszentkereszti és szentesi öt-nyolc százalékon áll. Elárulja, van egy ígéretes, új repcefajtajelöltje: a Pannónia.
Gazdaságában agrotechnikai kísérleteket folytat. Baktériumtrágyák hatását vizsgálja, szorosan együttműködik az egyetemekkel. Fáradhatatlanul utazik, évente 30-45 előadást tart. Elnöke a repcetermesztési és szaktanácsadási szakmai kollégiumnak, amelynek célja, hogy ennek a növénynek a termesztése – az adott gazdasági körülmények között – minél jövedelmezőbb legyen. Huszonkét esztendeje tagja a párizsi növényolaj-társaságnak. Meggyőződése, hogy az őszi káposztarepcének jövője van, s arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar termesztés színvonala gyatra. Ha meg akarunk maradni repcetermesztő államként, még az uniós csatlakozás előtt változtatni kell rajta. Már többen bizonyították: megfelelő odafigyeléssel az 1,5-1,9 tonnás hektáronkénti hozam három tonna fölé tornászható. Kevés az istállótrágya, és a repce olcsó talajjavító lenne. Emellett a növényre támaszkodó biodízelprogram is terebélyesedik Nyugat-Európában, mind több termelőt érint majd. A biodízelolaj a környezet kímélése és a légszennyezés csökkentése miatt fontos. Alkalmazásakor nem keletkezik több széndioxid, mint amennyit a növény elnyelt a fejlődése során. A repcéhez nincs szükség külön gépsorra. Ha sikerülne más kultúrnövényekkel együtt termeszteni, akkor talán megszépülne az az öreg bolygó, amelyen élünk.
Mindezeket hallva magától értetődőnek gondoltam, hogy a repce dr. Eöry Teréz kedvenc növénye. De tiltakozott: – Minden növényt szeretek. Otthonomban szép leandergyűjteményben gyönyörködhetek, és egy hatvan fából álló gyümölcsössel is rendelkezem, kizárólag magyar fajtákból.
Elszabadultak a lóerők a vizes M3-as autópályán + videó















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!