Hosszú sorok, korszerűtlen műtők

A Hajdú-Bihar megyei Kenézy Gyula Kórházban országos viszonylatban is magas színvonalú gyógyító munka folyik. Az elmúlt négy év alatt nagyot fordult a világ az intézményben. A betegek azonban a hiányosságokra is figyelnek.

Átlagos szerda délelőtt a debreceni székhelyű Kenézy kórház baleseti sebészetének járóbeteg-szakrendelésén. A földszinti keskeny folyosón legalább nyolcvan beteg várakozik. Csúcsidő van. A mentők is rendre hozzák a sérülteket szerte a megyéből. Legtöbbjüket hordágyon vagy tolószékben szállítják a rendelőig. Soron kívül fogadják őket.
Az elgyötört arcú emberek türelmesen várakoznak. Mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb. Az orvosok sem tétlenkednek. Egyszerre négy helyen folyik a rendelés. A gipszelőben és a sürgősségi műtőben is nagy a sürgés-forgás. Nincs megállás. A nővérek és az asszisztensek mindenkit készségesen meghallgatnak, útbaigazítanak. Mosolygósak és türelmesek. A várakozók kevésbé. Sokallják a három-négy órás várakozást.
Pár méterrel odébb, a röntgen előtt hoszszú széksorok egymással szemben. Mégsem tud leülni mindenki. Egy idős néni a hordágyon fekve mondja a magáét. Minden elhaladó fehérköpenyessel perlekedik. A medencecsontját fájlalja, ráadásul éhes és szomjas. Két és fél órája rá sem nézett senki. Igaza van, még sincs mit tenni. Sok a beteg. Annak a harminc év körüli férfinak is érthető a türelmetlensége, aki hatéves forma kisfiával tíz óra óta ücsörög a járóbeteg-rendelésen.
– A falióra elütötte a delet, és nem tudjuk, mi a röntgen eredménye – panaszkodik az apa, ölében a sérült lábú, halovány arcú legénykével. – Sárándról kocsiztunk be, ott történt a baleset. A hintából repült ki a fiam. Nagy lehet a baj, mert hatalmasra dagadt a bokája. A feleségem fájdalomcsillapítót adott neki, vizes ruhát tett a lábára, én pedig behoztam Debrecenbe.
– Tudja-e, hogy miért kell ilyen sokat várakozni?
– Fogalmam sincs. Azt látom, hogy egymás hegyén-hátán vannak a betegek, az orvosok iparkodnak, mégsem halad a sor. És még hol van a vége? A gyereket sajnálom. Ha lenne sebész ismerősöm, máris megkeresném, és fizetnék neki, hogy soron kívül lássa el a gyereket...
Berecz György, a Kenézy kórház főigazgatója jól ismeri a betegek problémáját.
– Lassítja az ellátást, hogy a várók kicsik és zsúfoltak. Annak idején ezt az épületrészt más célra építették – magyarázza a főigazgató, s nem titkolja, a hosszas várakozásban emberi okok is közrejátszanak. – Jobban oda kellene figyelni például arra, mikor készül el a beteg röntgenfelvétele. Előfordult, hogy csak akkor értékelték ki a kollégák, amikor öt-hat darab összegyűlt. Ezt nem szabad megengedni, a beteg türelmével nem lehet visszaélni. Az is igaz, ha mentőhelikopteren érkezik a beteg, sürgősségi ellátásban kell részesíteni. Ilyenkor rövid időre megáll az élet a járóbeteg-rendelésen, mivel Debrecenben csak a mi intézményünk fogadja ezeket a sérülteket.
A főigazgató arról is beszámol, hogy a kórház baleseti sebészetén mostanában lényegesen kevesebb a várakozási idő. Ez annak is köszönhető, hogy most már két olyan röntgengépük működik, amelyeket számítógép kapcsol a szakrendelőkhöz. Vagyis a betegek nem kapják kézhez a röntgenfelvétel eredményét, mert az a komputer segítségével visszakerül a kezelést végző sebészhez. A kórház főigazgatója további javulást vár attól, hogy a baleseti sebészet járóbeteg-szakrendelésének hamarosan önálló szakmai vezetője lesz.
Más gondok is adódnak a megyei kórházban. A központi műtő felújítására, ami nyolc önálló helyiségből áll, tizenöt éve nem került sor. Hasonlóan mostoha helyzet uralkodik a szülészeti osztály műtőjében is.
Egy három évvel ezelőtti esetet említek, amely ugyancsak a szülészeten történt. A spontán szüléshez előkészített kismama állapotában váratlan fordulat következett be. A köldökzsinór előrebukott, és a magzat nyakára tekeredett. Az anyát azonnal a műtőbe tolták, a babát csak császármetszéssel hozhatta világra. Csakhogy este kilenc órakor a két ügyeletes altatóorvos más műtéteken vett részt. Az ügyeletes szülész-nőgyógyász szerencsére becsületesen helytállt a vajúdó aszszony mellett. Neki köszönhető, hogy az anya egészséges kislánynak adott életet.
A főigazgató nem tiltakozik, s nem is lepődik meg a történetet hallgatva.
– Mi is érzékeltünk hasonló problémákat – mondja. – Tudtuk, hogy több altatóorvosra van szüksége ennek a hatalmas kórháznak, vagyis javítani kell a helyzeten. Éppen egy éve annak, hogy az éjszakai ügyeletben most már négy ilyen végzettségű szakorvos dolgozik. Az intenzív osztályon, az általános és a baleseti sebészeten, valamint a szülészeten. Ez mindenki számára megnyugtató lehet.