Energiafüggés helyett stratégiai mozgástér

Napjaink geopolitikai folyamatai egyértelművé teszik, hogy egy olyan új globális energiarend van kialakulóban, amelyben az energiaszuverenitás és a diverzifikált hordozókhoz való hozzáférés biztosítása az államok kiemelt célja. Az energiapolitika nem pusztán egy ország gazdasági stabilitását és versenyképességét határozza meg: az olcsó, fenntartható, tiszta és megfizethető energiához való hozzáférés stratégiai és biztonságpolitikai vetülettel is bír – hívja fel a figyelmet legfrissebb elemzésében a XXI. Század Intézet. A gyakorlatban azonban kevés állam képes teljes mértékben saját forrásaira és döntéseire támaszkodva kielégíteni energiaigényét. Az erőforrások szűkösségéből és eloszlásából adódóan olyan nemzetközi versenyfutás vette kezdetét, amely nemcsak a szuperhatalmakat érinti, hanem a világ összes államát.

Illusztráció (Fotó: Hans Lucas via AFP)

Magyarország vegyes pozíciókat birtokol az energiafüggetlenség dimenziójában, hiszen amíg az elektromosáram-termelés tekintetében egyre közelebb kerül az önellátáshoz, a földgáz és kőolaj területén külső függés tapasztalható – írja legfrissebb, az energiapolitika témáját körüljáró elemzésében a XXI. Század Intézet. A magyar kormány azonban nem törődött bele abba, hogy történelmi és földrajzi okokból kényszerpályán mozogjon: az atomenergia és a napenergia preferálása, csővezetékek építése, regionális energetikai szövetségek kötése által igyekszik csökkenteni a külső függőségekből eredő kockázatokat.

Energiapolitika: a magyar kormány nem nyugodott bele, hogy az ország kényszerpályán mozogjon (Illusztráció, forrás: dpa Picture-Alliance via AFP)

A függés ellenére Magyarország energetikai mozgástere az elmúlt tizenöt évben jelentősen nőtt, hiszen a belföldi gáz- és villamosvezetékek összeköttetései a szomszédos államokkal nagymértékben bővültek, így ma már a keleti piacok kiesése mellett is biztosítani lehetne a belföldi felhasználást. Az erre való képesség azonban csak lehetőségként és nem kényszerként jelenik meg, hiszen az energiabiztonság kérdése nem ideológiai, hanem pragmatikus alapokra van helyezve. 

Ez teremti meg a rezsiköltségek szabályozásának peremfeltételeit is, amely egyszerre védi a lakosságot és a szuverenitást.

Miközben a magyar kormány a patrióta gazdaságpolitika szellemében törekszik az energetikai szuverenitás megteremtésére és az ellátásbiztonság szavatolására, Magyarország előtt már az a lehetőség is adott, hogy regionális elosztóközponttá váljon. A világ geopolitikai átrendeződésének következtében olyan szereplők és közvetítők jelentek meg az európai energiapiacon, mint az Amerikai Egyesült Államok, Törökország, Azerbajdzsán vagy Kazahsztán, ami új energiafolyosók kialakulásához is vezetett. 

Ebből Magyarország jelentős előnyt kovácsolhat, hiszen már évekkel ezelőtt stratégiai együttműködésen alapuló energetikai kapcsolatokat épített ki ezen országokkal, felismervén a magyar nemzeti érdek érvényesítésének lehetőségét. 

Noha az energiapolitikának különböző dimenziói léteznek, az új energiarendben elkerülhetetlennek tűnik, hogy az államok piackorrigáló beavatkozásokat hajtsanak végre a gazdasági nacionalizmus és a deglobalizáció szellemében. Ezzel maximalizálhatják energiaszuverenitásra való törekvésüket, amely nélkül kiszolgáltatottá válnak a külső erők számára.

Noha a jelenlegi nemzetközi környezet korántsem veszélytelen, Magyarországnak folytatnia kell a megkezdett utat – zárja elemzését a XXI. Század Intézet.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Hans Lucas via AFP)