Ez persze nem azt jelenti, hogy eddig húszezret keresett egy tizenkét éve oktató középiskolai tanárnő, csak azt, hogy bolond ember dől be olyanok szavának, akiknek neve számokat is tartalmaz a betűk mellett. A foci nyelvén kifejezve ugyanezt, szép szocialista cselsorozatot láttunk ismét. A bruttó alapbért ugyanis valóban ötven százalékkal emelték, csak mire abból nettó fizetés lett, az emelés szépen leapadt tíz százalékra. Gondoltam, egy esetből nem lehet mesz-szemenő következtetéseket levonni, gyorsan végigkérdeztük hát a kollégákat. Néhány fiatalabb tanártárs esetében a növekmény elérte a tizenöt százalékot is. A pályakezdők jártak a legjobban, bár nekik nem volt viszonyítási alapjuk. Sejtésem tehát beigazolódott, örülni persze nem örültem neki. Azzal vigasztaltam fejét vakargató feleségemet, hogy legalább nem fogják annyira utálni a nyári szünet miatt amúgy sem túl népszerű pedagógusokat. De hová tűnt vajon a papíron oly gondosan kimutatott pénz? – kérdezgettük egymást már-már mániákusan. Lepsénynél még megvolt, idézhetnénk a Kádár-kor bugyuta poénját, az úgyis stílusos a viszszarendeződés második száz napjának eljövetele közben. A helyzet azonban nem ilyen vicces. Az történt ugyanis, hogy a közalkalmazotti béremelést kampánytrükknek tekintő kormány egyik zsebéből átrakta a pénzt a másikba. Vagyis az alapbér emelése az adóbevételeket növelte nagyobb mértékben, a pedagógusok jövedelmét csak szerényebben. Amikor tehát azt halljuk, hogy „ez a kormány száz nap alatt többet tett az emberek boldogulásáért, mint az elődje négy év alatt, és így végre a közszférában is mód nyílik a tudás és a tapasztalat nagyobb megbecsülésére”, akkor nem árt, ha tudjuk, hogy ennyit bőven hozott volna a konyhára a sutba vágott pedagógusi életpályamodell bevezetése is. Ám azzal nagy baj volt, hiszen hosszabb távon komolyan gondolta a közalkalmazotti bérek felzárkóztatását az unió színvonalához, és ennek fedezetét csak egy átgondolt gazdaságpolitika által vezényelt, folyamatos növekedés tudta volna előteremteni. Átgondolt gazdaságpolitikával pedig ez a kormány még fizetett tanácsadói és médiatalpnyalói szerint sem rendelkezik. Maradt tehát a száznapos pénzszórás módszere, aminek levét akkor isszuk majd meg, amikor a költségvetés soha nem látott mértékű hiányát a tőlünk visszavett pénzzel próbálják csökkenteni. Tessék csak figyelni a jövő évi költségvetés vitáját a választások után a parlamentben! És ez csak a készülő „feketeleves” egyik adaléka. A másik, a beruházások visszafogása, legalább anynyira keserű. Figyeljük csak, milyen elképesztő mértékben fogyatkozik majd például a megépítendő autópályák nyolcszáz kilométeres hossza, amint átkerülnek a gazdasági tárca tervei a Pénzügyminisztériumba!
Szóval eljött az október, és erősen lehűlt a levegő. De ez mind semmi ahhoz képest, amilyen hideg itt tavasszal lesz. Félreértés persze ne essék! Családom nagyon örült a tízezernek is. Csak ettől még nem fogunk a szocialistákra szavazni huszadikán!
origo.hu
Autópályán cserélt kereket egy férfi Komáromban
