Hatvan éve kezdődött az el-alameini csata

Hatvan éve, 1942. október 23-án kezdődött a második el-alameini csata, az afrikai háború fordulópontja. Az angolok a csatában 1500 harckocsit és ugyanennyi ágyút vetettek be. Rommel először ellentűámadást indított, majd visszavonult. Hitler parancsára azonbon újra megpróbálta az áttörés - sikertelenül. A győzelem az angoloknak 55 ezer emberébe került, a tengelyhatalmak 15 ezer katonát vesztettek.

MTI
2002. 10. 24. 4:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miután 1940-ben Olaszország a náci Németország oldalán belépett a háborúba, Észak-Afrika hadszíntérré válása sem sokáig késett. Mussolini 1940 szeptemberében Líbiából megtámadta Egyiptomot, de csak 100 km-re jutottak, Szidi Barrániig. A decemberi sikeres angol ellenoffenzíva visszaszorította az olaszokat líbiai területre, s 40 ezer foglyot ejtett. 1941. januárban a britek elfoglalták Tobrukot, majd egész Kirenaikát, s Etiópia felé is frontot nyitottak.

A Duce belátta, hogy önálló észak-afrikai és görögországi akciói kudarcot vallottak, s csak Hitler segítségével tudja hatalmát megőrizni. A Führer 1941 februárjában csapatokat küldött a nyugat-líbiai Tripoliba, Erwin Rommel parancsnoksága alatt, ennek ára azonban Olaszország kiszolgáltatása volt a német igényeknek. Az Afrikakorps március-áprilisban visszafoglalta a kirenaikai partvidéket, továbbá a középen fekvő El-Ageilát, Tobruk és Bengázi azonban a britek kezén maradt.

1941 novemberétől 1942 januárjáig ismét a britek folytattak sikeres offenzívát. Már Tripolit fenyegették, amikor a tengely új támadásba lendült, 1942. januárban Bengázit, februárban El-Gazalát vette be, júniusban Tobruk kapitulált. Rommel, a „sivatagi róka” ekkor kapta marsalli kinevezését.

A németek 500 páncélossal, könnyű és gyalogos hadosztályokkal benyomultak Egyiptomba, Mersza Matruhnál győztek az angolok felett és a hónap végére elérték El-Alameint. Itt azonban – 100 km-re Alexandriától – elakadtak, nem tudtak kitörni, sőt védekezni kényszerültek. Ez volt az első el-alameini csata. Mussolini hiába utazott Líbiába, nem vonulhatott be Kairóba fehér lovon, ahogy szerette volna.

1942 augusztusában az észak-afrikai brit csapatok főparancsnokságát Harold Alexander vette át, a hadműveleti főnök Bernard L. Montgomery tábornok lett, aki Rommel méltó ellenfelének bizonyult. (Ekkor kezdődött Sztálingrád ostroma is.) El-Alameinnél a tengerpart és a Kattara-mélyföld között 60 km-re szűkül a sivatag, amelyet el-alameini szorosnak neveznek. Itt a németek nem alkalmazhatták megkerülő taktikájukat. A britek első lépései a hosszú, majd ezer km-es utánpótlási vonal (Bengázitól El-Alameinig) támadása, és a víznyerő helyek tönkretétele volt. A légi fölény megszerzése lehetővé tette a támadást, a 230 ezer brit katonával szemben csak 80 ezer német és olasz állt. Az angolok a csatában 1500 harckocsit és ugyanennyi ágyút vetettek be. Monty délen színlelt csapatmozgásokkal elterelte az ellenség figyelmét, miközben északon, a tengerparton készítette elő a támadást.

A 8. hadsereg akciója október 23-án indult, Rommel csak 25-én érkezett vissza Berlinből. Azonnal ellentámadást indított, ereje azonban kevés volt az áttöréshez. Október végén ausztrál csapatok nyomultak előre, de nem értek el sikert, végül a november 2-án indított támadással megtörték a németek ellenállását, Rommel visszavonult. Hitler őrjöngött, s hallani sem akart hátrálásról, Rommel engedelmeskedett, holott ekkor már csak 30 páncélosa maradt. A brit tankok november 4-én törték át a németek vonalait, s 30 ezer hadifoglyot ejtettek. A Führer 5-én engedélyezte a visszavonulást, ekkorra azonban a britek már túljutottak azon a ponton, amelyet ő elfogadott. A Duce hozzájárult a tunéziai határig történő visszavonuláshoz.

A győzelem az angoloknak 55 ezer emberébe került, a tengelyhatalmak 15 ezer katonát vesztettek. A keleti front milliós hadseregeihez képest a sivatagi harcok 1-2 százezernyi katonájának küzdelmei jelentéktelennek tűnhetnek, de valójában nagy jelentőségű és súlyos hadiesemények zajlottak Észak-Afrikában. El-Alameinnek a németek és olaszok számára katasztrofális következményei lettek: céljukat, a Szuezi-csatornát nem érték el, s ettől kezdve Afrikában a szövetségesek kezébe került a kezdeményezés, és a német-olasz csapatokat fokozatosan kiszorították a földrészről.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.