Fél évszázad a győri labdarúgásért

Rangos kitüntetést kapott nemrég nGyörgyi Ernő, az egykori győri labndarúgó, edző és sportvezető: a nGyőri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány kuratóriuma a 83 esztendős, köztiszteletnek örvendő sportembert Győr Sportjáért életműdíjjal jutalmazta. A hosszú életbe már eddig is sok minden belefért.
Ernő bácsi 1932-ben Győrött, a hajdani Nádor téri grundon kezdte labdarúgó-pályafutását. A polgári fiú középiskola befejeztével – remek rajzkészsége miatt – a helyi dobozgyár igazgatója kőnyomdászinasnak szerződtette. A direktor, aki egyúttal a Győri DAC elnöke volt, a klubhoz igazolta a fiatal, tehetséges kapust.
Még nem volt tizenhét éves, amikor a Nyugat Kerület győri alosztálya bajnokságában szerepelt DAC felnőtt gárdájának hálóját őrizte. A kék-fehérek játékosaként többször szerepelt a nyugat-magyarországi ifjúsági és felnőtt válogatottakban. A hadifogságot követően hiába hívta az MTK, az ETO és a Tatabánya, ő a Győri MÁVAG együttesét választotta. Ott ugyanis a szakmai előrelépésre és a továbbtanulásra kapott ígéretet. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1957-ben gépészmérnöki diplomát szerzett.
Györgyi Ernő a MÁVAG és a győri vagongyár egyesítésekor került a hajdani Vasas ETO-hoz. Az NB I-ben vitézkedő zöld-fehérek akkori mestere, Baróti Lajos nyomban bizalmat szavazott neki. Azt mondja, az élvonalbeli bemutatkozását soha nem felejti el: Győrött 3:1-re verték a Szeged együttesét.
Az aktív labdarúgást majd’ harmincévesen, munkahelyi elfoglaltsága és tanulmányai miatt hagyta abba. Játékvezetői, majd edzői vizsgát tett, s az ötvenes évek második felétől az ETO-nál az ifjúsági és a tartalékcsapat edzője volt. Nagyon sok tehetséges fiatal került ki a keze alól. Az edzősködést jó ideig anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezte. Később a MÁVDAC-hoz került, de nem tartotta rangon alulinak kis csapatoknál dolgozni. Így például Rábapatonán és Nyúlon is megfordult.
Szaktudását méltányolva 1962-ben a Győr Városi Labdarúgó-szövetség elnökének választották. Megszakítás nélkül, több mint 35 éven át vezette a kisalföldi megyeszékhely futballszövetségét. Munkája elismeréseként 1997-ben a Magyar Labdarúgásért emlékéremmel jutalmazták.
Györgyi Ernő e hónapban lesz 83 éves, és jelenleg is a városi szövetség tagja, sőt a Győr-Moson-Sopron megyei másodosztályú bajnokság győri csoportját is ő vezeti.
Büszke rá, hogy családjában mindenki szereti a sportot. Fia régebben teniszezett, ma pedig játékos-edző. Unokái közül Orsolya lovagol, Csaba pedig teniszezik, és alkalmanként jégkorongozik.
A kiváló sportembert munkatársai a vagongyárban, sporttársai pedig a pályán és a szövetségben egyaránt nagyra értékelték emberségéért, szakmai felkészültségéért. Ernő bácsi igazi példaképként állt és állhat ma is a jövő edzői és sportvezetői előtt. Őt soha nem az anyagiak vezérelték, sokkal inkább a játék, az emberek, a közösség szeretete. A civil szervezet által alapított életműdíj méltó tulajdonosa. Bár sok hozzá hasonló sportvezetőnk lenne!