Az izomsorvadásos malac úgy áll, mint a fűrészbak

A közelmúltban kétszer írtunk a malacok betegségeiről. November elsejei számunkban a penészes takarmány veszélyeivel, tavalyi, utolsó előtti számunkban az orsóférgességgel ismertettük meg olvasóinkat. Sorozatunk most két újabb kór bemutatásával folytatódik.

Máig sem tisztázott a malacok venleszületett izomsorvadása, az núgynevezett lábszétcsúszás oka. A nszakemberek a betegséget több tényező hatására vezetik vissza: genetikai okokra, a kocák utolsó havi vemhességekor előforduló hiányos vitamin- és ásványianyag-ellátottságára, a koca vemhesség alatti takarmány-ártalmaira (toxinok), bizonyos vírusártalmakra (például: parvovírus). Ezek külön-külön, de együttesen is kifejthetik hatásukat. A kór újszülötteknél a leggyakoribb. Legtöbbször az intenzív, nagy teljesítményű fajták malacain jelentkezik. Előfordulása rapszodikus, vannak fialások, amikor hirtelen megszaporodik, majd látszólag minden ok nélkül csökken. Idős, többször ellett kocák malacainál gyakoribb.
Milyen tünetei vannak? Normálisan lefolyó vemhesség és ellés után, elfogadható alomnagyság és születési testtömeg mellett az alomban egy vagy több újszülött malac hátulsó végtagjai nyújtott helyzetben szétcsúsznak. Ezeknek a malacoknak az általános állapota és öntudata zavartalan. A koca- vagy kanmalacok felállításuk után szétvetett lábakkal, fűrészbakszerűen állnak. A hátulsó lábak merevek, egyenesek, de megmozdításkor lerogynak. Kutya módjára ülnek: elülső lábaikra támaszkodva a hátulsó lábakat előre, kifelé nyújtva tartják, farukon csúszva mozognak. Emiatt az ülőgumókon és az ízületek tájékán gyakoriak a felfekvések, melyekhez sebfertőzés társulhat. A szopási ösztön csökken, de ha ezeket a malacokat csecsre teszszük, ugyanúgy, sőt mohóbban szopnak, mint egészséges társaik. Gyakoribb a táplálékfelvétel hiánya és az agyonnyomás miatti elhullás.
A betegség megelőzése érdekében kerüljük a rokontenyésztést! Azokat a tenyészkocákat és kanokat, melyek utódai között rendszeresen előfordul a betegség, inkább selejtezzük ki. Kellő gondozással a tünetek nyolc-tíz nap alatt megszűntethetők. A hátulsó lábakat a csánk fölött nyolcas alakú körülkötéssel (gézzel, szalaggal, ragasztószalaggal) úgy fixáljuk, hogy pár centiméteres kitérést a kötés a lábaknak tegyen lehetővé. A kötést három-öt nap múlva levehetjük. A beteg malacokat az első életnapon legalább kétóránként rakjuk csecsre. Ügyeljünk arra is, hogy a malacok a szopáson kívüli időszakban a pihenőtéren, az infra alatt legyenek, így kevesebb lesz az agyonnyomás.
A malacok nekrobacillózisának okozója baktérium (F. necrophorum), amely az orr-, szájüreg és az emésztőcsatorna nyálkahártyáin terjedt el, s csak számára kedvező körülmények között, legtöbbször a bőr és a nyálkahártya sérülésekor okoz megbetegedést. Hajlamosító tényező, ha az ellenálló képesség bármely okból csökken, és ha egyidejűleg más, nyálkahártyát vagy bőrt károsító kórokozók – például Aujeszky-vírus, himlővírus – is jelentkeznek.
A betegség fiatal életkorban, pár napostól a süldőkorig, őszi-téli időszakban a leggyakoribb. Szórványosan fordul elő, de akkor egy-egy alom több, vagy akár minden tagján észlelhetjük a tüneteket. Kiválthatják a nyálkahártyák és a bőr sérülései. Így az ellés utáni szakszerűtlen malackezelések (például a köldökfertőtlenítés elmulasztása, hibás fogelszedés, farkalás, stb.), a fogváltás, a játszadozás közben szerzett pofasérülések, és az, ha a malac szopáskor már fertőzött kocacsecsbimbókkal érintkezik. A rossz környezeti higiénia (kemény, érdes, nedves padozat), a felázott, bélsárral szennyezett bőr (coli-hasmenés) általánosságban is elősegíti a sérüléseket, így a kórokozók bejutását a mélyebb szövetekbe.
A leggyakoribb a száj, és a száj körüli bőr nekrobacillózisa. A nyálkahártya vagy a bőr sérülése után öt-hét nap múlva a száj és a garat nyálkahártyáján, a nyelven, az ajkak szélén szabálytalan alakú, kifelé terjedő, sárga színű elhalásos gócok, pörkös felrakódások jelennek meg, melyek azután a mélyebb szövetekre is ráterjednek. A szopás, rágás, nyelés fájdalmassá válik. A túrókarima, az ajkak, de sokszor az egész pofatájék megduzzad, a szájból néha bűzös váladék csorog. Vannak esetek, amikor a száj körüli bőrön keletkeznek pörkös elhalások, de némelykor ezek átterjednek akár az egész testfelületre is. Az idő múlásával az elhalásos gócok, pörkök berepedeznek, a mélyebbre terjedők ellökődése után fekélyek képződnek. Másodlagos baktériumos fertőződés következményeként (gennyesztő, rothasztó baktériumok) nedves, gennyes rothadás indulhat meg. Ilyenkor az elhalt bőrrész szövetfoszlányai sárgásfehérek, igen bűzösek, gyakoribbak az áttétek, a belső szervekben is kialakulhatnak elhalásos gócok.
Mit tehetünk a betegség megelőzése érdekében? Ügyeljünk a szigorú higiéniára. Legyen tiszta, száraz, rugalmas a padozat. A malackezeléseknél használt eszközöket fertőtlenítsük. A betegség állatorvosi ellátást igényel. Legfeljebb annyit tehetünk, hogy a bőrön lévő elhalt szöveteket óvatosan eltávolítjuk. A fekélyeket, kimaródásokat enyhe oxidálószerekkel, fertőtlenítőszerekkel öblögetjük, antibiotikumos kenőccsel lekenjük. Ugyanakkor ezzel ne elégedjünk meg, forduljunk szakemberhez! A betegség elhanyagolásának súlyos szövődményei lehetnek.