’’Megérkeztek a frontvonal legészakibb pontjára. Ami e dűnék mögött van, az már a háború, az már a front – vagy inkább az, ami még ismeretlen’’. E szavakkal fogadta Bob Abbot ezredes, alias Gator (az alligátor szóból) a Le Soir tudósítóját. A belga lap munkatársa két elhagyatott autóút, vagy inkább a homokban húzódó ösvény kereszteződésénél találkoztak a katonai oszlop vezetőjével. A Bagdadtól 250 kilométerre állomásozó egység feladata éppen az volt, hogy elfoglaljon egy repülőteret.
Az amerikai csapatok előrehaladása a háború 45. napján, hétfőn, a tudósító ottjártakor megőrizte eredeti ritmusát, annak ellenére, hogy megsokszorozódott a velük szemben tanúsított ellenállás. Az egyik tengerészgyalogos, megmutatva a Bagdad felé vezető utat, optimistán úgy fogalmazott: ’’az út felét már megtettük.’’
Philippe Deprez, a lap kiküldött munkatársa a Le Soir internetes oldalán megjegyzi: ezzel szemben az újságírók számára lelassult az előrehaladás, a zűrzavaros vidéken az egyetlen megoldás az volt hát számukra, hogy csatlakoznak egy kétéltű járművekkel fölszerelt támadó katonai alakulathoz, s az ő nyomukban fognak haladni. Az Eufráteszen átkelve a csapat a sivatagban halad tovább. Beduinokat vesznek észre, akik békésen teázgatnak az amerikaiakkal. Kiderül, a speciális erőkhöz tartozó katonák, akik egy ideig első lépcsős alakulatként működtek, majd bevárták előrenyomuló társaikat rögtönzött tepelükön: mintegy 30 jól álcázott sátorban.
Paul Parker, aki éppen őrszolgálatot teljesít, elmondja: félt, nagyon félt az előző éjszaka, amikor egy lövedék 400 méterre az egységüktől csapódott be. Richard Fisher más veszélyektől óv: – Óvakodjanak a civilektől – tanácsolja, – közöttük lehetnek Szaddám Huszein fedajinjei, akik mindig készek a gyilkolásra. Szaddám igen kis gyerekeket is kiképeztetett a harcra – teszi hozzá.
Cobb, a betegápoló, aki egy Black Hawk helikopteren teljesít szolgálatot, elmeséli: naponta 6-7 sebesültet kell beszállítaniuk. Egy tengerészgyalogos konkrét esetet is mesélt: egy bajtársának a fél lábába, s lehet, a szeme világába került az Eufráteszen való átkelés. Hozzáteszi: hiába óvták őket az öreg beduinok, hogy az iraki hadsereg felszórta a környéket aknákkal. Legalább egy ugyanis a folyó túlpartjára is került a rejtett robbanószerekből.
A katonák eddig leginkább attól féltek, hogy esetleg foglyul esnek – most az aknáktól és a vegyi fegyverektől is tartanak. A tengerészgyalogosok a legjobb megoldásnak azt tartják, hogy ha úgy tesznek, mintha soha nem látták volna foglyul ejtett társaik képét. Vagy pedig, ahogy mondják: ’’Ez csak erősíti szándékunkat, hogy végezzünk Szaddám Huszeinnel.’’
A Le Soir tudósítója a tengerészgyalogosok soraiban találkozott a 48 éves Bakirral is, aki az iraki szabadcsapatokhoz tartozik, és most képezték ki Magyarországon. Kiképzése lehetővé teszi, hogy támadó hadműveletekben vegyen részt (pedig támadó tolmácsokról még Taszáron sem hallottak… – a szerk ), ő leginkább géppisztolyosként szolgálna.
Bakir, aki mintegy 60 iraki katonát hallgatott ki eddig, arról számol be, hogy a csapatok morálja igen alacsony, sokan szökésben vannak.
A tengerészgyalogosok az esti tűznél komoly veszteségekről mesélnek az újságíróknak: tudomásuk szerint Naszíriánál, amelyet a belga tudósító csoportja az előző éjjel került meg, 26 amerikai katona halt meg vagy került az eltűntek listájára a harcok során.
A Le Soir tudósítója távoli ágyúdörgéstől zajos éjjelen várja a katonákkal, hogy másnap továbbhaladjanak a főváros felé.
origo.hu
Kitüntették a Jeszenszky házaspárt megmentő férfit
