A 87 fejlődő országban 1991-2001 között regisztrált 134 recesszióból az IMF csupán 15-öt – alig 11 százaléknyit – jelzett előre, s még az olyan nagy krízisek előszelét sem érzékelte, mint az 1995-ös mexikói pesoválság vagy az 1997-98-as ázsiai pénzügyi összeomlás, amely a világgazdaság 40 százalékát recesszióba taszította. A Valutaalap nemcsak a válságjeleket nem veszi észre – állítja a GAO -, hanem rendre nem találja el a kulcsfontosságú adatokat sem. Az egyes országok várható külkereskedelmi hiányának prognosztizálásánál például az esetek 75 százalékában nagyobb találati pontosságot ért volna el, ha egyszerűen a folyó év deficitjét adja meg a következő évre is. Nem dicsekedhetnek jobb eredményekkel a GDP-becslések terén sem: 14 olyan eset volt, amikor az IMF 4,4 százalékos növekedést jósolt egy ország számára, ám ehelyett zsugorodott a gazdaság. Indonéziának például 6,2 százalékos bővülést ígértek 1998-ra – a tényadat 13,7 százalékos visszaesés lett.
Az IMF első vezérigazgató-helyettese, Anne Krüger már reagált a most nyilvánosságra került GAO-jelentésre. Elismerte, hogy az IMF szinte soha nem hívja fel a figyelmet egy-egy fenyegető válságra, ám ezt azzal indokolta, hogy ha megtennék, az könnyen önbeteljesítő jóslatnak bizonyulhatna. A vezérigazgató-helyettes szerint az IMF törekszik országjelentései időzítésbeli és tartalmi javítására – ezzel válaszolt a számvevőszéki beszámolóban idézett piaci szereplőknek, akik szerint az IMF új eszközeként bevetett „figyelmeztető rendszer” jelentései gyakran már akkor idejétmúltak, amikor megjelennek és túlságosan homályosan fogalmaznak. (Napi Gazdaság)
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
