Még mindig 10 millió fölött van az ország lélekszáma, de már csak 152 ezerrel. 23 év alatt több mint félmillióval, pontosan 557 ezerrel fogyott a lakosság. De csak 1990-től számolva is, többet vesztettünk, mint Debrecen jelenlegi lakossága. A népességfogyásnak magyarázata, hogy jóval többen halnak meg, mint ahányan születnek.
A halálozási arányszámaink jócskán fölülmúlják az Európai Unió minden országának adatait, a születések száma szintén kedvezőtlen. Az Unió átlagában egy ezreléknél magasabb a természetes szaporodás, nálunk 3,5 százalék a fogyás. Ennek következményeként egyre kevesebb fiatalnak kell eltartania egyre több idős embert.
A születések számát befolyásolhatja azt is, hogy a nők később vállalnak gyereket, amiben még az is számíthat, hogy továbbtanulnak. 1990-ben még csak 37 ezren jártak egyetemre, főiskolára, idén nyáron már 104 ezren, ez kis híján háromszoros növekedés. Közrejátszhat az is, hogy az első házasságkötés ideje is egyre későbbre tolódik.
A természetes szaporodás csökkenésében jelentős szerepe van annak is, hogy a fiatalok nagyon nehezen jutnak lakáshoz, és a magas albérleti díjak mellett csak kínkeservesen tudják összegyűjteni a pénzt. Szűkíti lehetőségeiket, hogy a bérlakások száma 1990 óta a harmadára esett vissza. Európában mindenhol magasabb az arányuk. Nálunk alig 9 százalék a bérlakás, pedig még a sereghajtó Írországban is 15, Hollandiában 48, Franciaországban 39.
Az új lakásokra csökkent a fizetőképes kereslet, ezért méretük ahhoz igazodva csökkent. A 2000-ben bevezetett kedvezmények hatásosak voltak, két év alatt megkétszereződött a hitelállomány, de épp most döntöttek, hogy megszüntetik a kedvezményeket. Pedig jó lenne figyelembe venni, hogy az 1990-es évek közepéhez képest a lakások négyzetméterenkénti ára 70 százalékkal nőtt és ha lassabban is, de még emelkedik. Alighanem ki lehet mondani, hogy népesedési gondjaink rendbetételének legfőbb feltétele a lakáshoz jutás rendezése, megoldása.
Eltűnt Pataky Attila, a telefonja is csak később került elő
