Öt szeretetnyelv a házasság megmentéséért

Háromszor nősültem – kezdett bele történetébe a férfi. – Az első házasságom körülbelül tíz esztendeig tartott, s abban volt három-négy jó évünk, mielőtt a gyermekünk megszületett. Attól kezdve, hogy a baba a világra jött, úgy éreztem, a feleségem minden figyelmét csak neki szenteli, én már nem számítok. Mintha az lett volna az élete egyetlen célja, hogy gyereke legyen, és a „siker” után nem volt többé szüksége rám.
Amikor ezt szóba hoztam, azt felelte: nem tudom megérteni, mekkora igénybevételt követel tőle a napi huszonnégy órás gondozás. Arra kért, legyek megértőbb és segítsek többet. Megtettem minden tőlem telhetőt, de semmi változást nem tapasztaltam. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Idővel teljesen kihűlt a szerelem, közömbössé váltunk egymás iránt. Mindketten beláttuk, hogy tönkrement a házasságunk.
Ami azt illeti, a második házasságom már az elején elromlott. Nem tudom, mi történt. Azt hittem, szeretjük egymást, de a nászutunk katasztrofálissá sikeredett, és többé nem is tértünk magunkhoz.
Mindössze hat hónapja ismertük egymást, mielőtt összeházasodtunk. Viharos és szenvedélyes szerelem volt. De nem sokkal az esküvőnk után örökös harc és viaskodás lett az életünk. Három évig éltünk együtt.
A harmadik házasságom nagyon jól indult. Biztos voltam benne, hogy ez más lesz. Akkor már három esztendeje éltem elváltan, és két évig jártunk együtt az esküvő előtt. Úgy éreztem, életemben először igazán szeretek valakit, és bíztam az ő szeretetében is.
Nem hinném, hogy a házasságkötés után megváltoztam volna. Továbbra is ugyanúgy hangot adtam a feleségem iránt érzett szeretetemnek, mégis az esküvőnk után pár hónappal elkezdett panaszkodni. Előbb csak csekélységek miatt: hogy nem viszem ki a szemetet, vagy hogy nem teszem vállfára a ruháimat. Később már a jellememben is talált kifogásolnivalót. Egyre azt hajtogatta például, hogy nem tud megbízni bennem, és hűtlenséggel vádolt, alaptalanul.
A feleségem maga volt a megtestesült elégedetlenség és elutasítás. Mielőtt összeházasodtunk, sohasem láttam ilyennek, kevés nálánál derűsebb embert ismertem. Többek között ezért is szerettem meg. Korábban lelkesedett mindenért, amit tettem – aztán meg semmit nem tudtam elég jól csinálni. Sejtelmem sincs, mi történt vele.
Végül teljesen elhidegültem tőle, és neheztelni kezdtem rá. Kiürült a kapcsolatunk. Megegyeztünk, hogy nincs értelme tovább együtt élnünk, így aztán hat év után elváltunk.
Mi történik a szerelemmel a házasság után? – tárta szét értetlenül karját végezetül a férfi. – Akik nem válnak el, azok megtanulnak együtt élni az ürességgel? Vagy képesek megőrizni a szeretetet? De hogyan tartják ébren az érzéseiket?
A kulcsszó, láthatjuk, a szeretet. Elég csak kultúrtörténetünk alapkönyvére, a Bibliára utalnunk: az evangéliumi leírás szerint Jézus arra szólította követőit, hogy a szeretet legyen a megkülönböztető jegyük.
Ha eredményesen akarjuk közölni szeretetünket, meg kell tanulnunk azt a „szeretetnyelvet”, melyet a társunk megért – válaszolja meg a fenti kérdéseket Gary Chapman házassági tanácsadó Egymásra hangolva című könyvében, amelynek tavalyi megjelenését a polgári kormány Szociális és Családügyi Minisztériuma támogatta.
A szakember húszéves tapasztalataira alapozva a szeretet kifejezésének és befogadásának ötféle módját taglalja – az öt „szeretetnyelvet” –, amelyeknek érzelmi mintáit gyermekkorunkban, a családunkban kell megtanulnunk. Melyek ezek?
Elismerő szavak – amelyeknek nem az a célja, hogy hízelgéssel keresztülvigyük az akaratunkat. Az elismerés a szeretet viszonzására ösztönöz. Mark Twain mondta egyszer: „Egy bókból két hónapig is elélek.”
A minőségi idő azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentelünk valakire. Megfigyelték-e már, hogy milyen pontosan meg lehet különböztetni például egy étteremben vagy padon ülve a randevúzókat a házaspárokól? Az együttlét nem csupán fizikai közelséget jelent.
Ajándékozás – a szeretet ugyanis együtt jár az adni vágyással. Az ajándéknak nem muszáj drágának lennie, és nincs szükség hetente újabbnál újabbra. Értékét nem az ára adja meg, hanem a szeretet, amit jelképez. A legfontosabb mégis önmagunk „odaajándékozása”.
Szívességek. Amikor Jézus megmosta tanítványai lábát, ezzel a szolgáló cselekedettel egyszerű, de mély értelmű példát adott a szeretet gyakorlására. Egy kedvenc étel elkészítése vagy a mosogató lefolyócsövének kitisztítása ehhez képest apró figyelmességek a társunk iránt.
A testi érintés létrehozhat vagy megszakíthat egy kapcsolatot, közvetíthet gyűlöletet és szeretetet is. Legbensőbb énünk elválaszthatatlan a testünktől – aki a testünket érinti, minket érint. A mélyen bennünk élő szeretetvágy azonban ellenkezik a korunkat jellemző szexuális szabadossággal.