Miért interjú?

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, mire is vonatkozik valójában a kérdés. Arra-e, hogy miért nem magyar szót használunk e helyett az érezhetően idegen szó helyett, vagy arra, hogy miért interjú alakban élünk vele, holott mindazokban a nyelvekben, amelyekben használatos ez a nemzetközi szó, az r és a j között egy v is található, tehát így: intervjú.
Máris jelzem: írásom fő tárgya ezúttal nem az, hogy miért nem az interjú magyar megfelelőjét részesítjük előnyben. Azért, mert nincs magyar megfelelője. Amikor persze használható helyette valamilyen magyar szó is, például a beszélgetés vagy a nyilatkozat, akkor inkább azzal éljünk, de ez többnyire nem lehetséges, mert az interjú nem általában ’beszélgetés, nyilatkozat’, hanem – idézem a most megjelent Magyar értelmező kéziszótárból – ’riporterrel folytatott, a nyilvánosságnak szánt beszélgetés vagy így adott nyilatkozat’. Ezenkívül érdemes tudni, hogy ez az amerikai angolból elterjedt szó már több mint 120 éve él nyelvünkben. Előfordul már 1880-ban Jókainál (interview alakban); leírta már Ady 1899-ben (intervjú formában); 1922-től pedig már a hivatalos akadémiai Magyar helyesírási szabályzat szótári részében is ott szerepel, mégpedig a ma is használatos interjú változatban.
Számunkra tehát most ez a kérdés: miért nem intervjú? Beküldője Mohainé Jávor Ilona székesfehérvári levélírónk. Kanadában élő nagybátyjára hivatkozik, ugyanis a nagybácsi hívta fel a figyelmét arra, hogy minden nyelvben ott van a v is a szóban.
Ebben, mi tagadás, igaza van a kanadai rokonnak. De tehetünk-e, s kell-e egyáltalán tennünk valamit ez ellen? Kétségtelenül az intervjú változat áll közelebb e nemzetközi szó Európa-szerte elterjedt alakjaihoz. Mi azonban magyarok vagyunk; más nyelvcsaládba tartozunk, mint a legtöbb európai nyelv. Számunkra, illetőleg elődeink számára az a szó belseji rvj hangkapcsolat nem volt elég rokonszenves. Feloldották hát ezt a mássalhangzó-torlódást, mégpedig úgy, hogy a v-t egyszerűen elhagyták belőle. De nem teljesen ám! Az interjú főnév igei származékában, az interjúvol, meginterjúvol igében ott van a v, csak éppen megváltoztatta helyét, s valamiféle kötőhangzói szerepet tölt be. Hangsúlyozom: nem mostanában ment végbe ez a változás, hanem vagy három emberöltővel ezelőtt. A már említett, több mint 80 évvel ezelőtti helyesírási szabályzatban az interjú alak mellett már az igei származék is ott olvasható: interjúvol. Ez már nem is idegen, hanem magyar szó, hiszen egyetlen más nyelvben sem található meg.
Baj, hogy így alakult? Ugyan, dehogy! Más nyelvekben is vannak ilyen egyedi fejlődésű alakok, de a magyarban is van, több is. Az oszmán-török eredetű joghurt szóban például eredetileg nem volt h hang. Nálunk csak azért került oda, mert a szót német közvetítéssel vettük át, s a német joghurt íráskép alapján egyszer csak elkezdtük ejteni a valójában „néma” h-t is. Ennél is sajátosabb változás ment végbe nálunk az Egyenlítő által is átszelt kelet-afrikai országnak, Kenyának a nevében. Egészen a 20. század közepéig Kenia, sőt Kénia volt nálunk a szóban forgó ország neve. 1934-ben azonban egy olyan iskolai atlasz jelent meg, amelyben az i hangot y-nal jelölték, azzal a különös betűvel, amely többféle szerepet is betölt nyelvünkben; többek között szintén van i hangértéke. Ám alig egy nemzedéknyi idő alatt az ny (n+i) hangkapcsolat az ny betűnknek megfelelő hanggá változott, körülbelül úgy, ahogy nálunk a világhírű japán Sanyo márkanevet, noha helyes kiejtése [szanio], boldog-boldogtalan [sanyó]nak mondja, természetesen főleg azért, mert y-nal van írva.