Három és fél év után jött haza Jordániából. Mi történt azóta?
Hazatérésem után, 1998-ban a Magyar Televízió főmunkatársa lettem, ám műsort, munkát nem nagyon kaptam. Amikor újraindult a Panoráma, havonta egy adást szerkeszthettem és vezettem. Jelenleg változatlanul főmunkatárs vagyok, ám – valószínűleg politikai okokból – Panorámát nem vezethetek. Ha felkérnek, készítek ugyan filmeket, de pénz külföldi forgatásra nem nagyon akad. Időnként a Vallási Szerkesztőség viszi képernyőre egy-egy filmemet. A napokban vetítették például a Keresztelő Szent János utódai Bagdadban című dokumentumfilmet, amely a Szaddám-diktatúra által üldözött arám-mandeusok életét, szokásait mutatja be. Ősi hitük a negyedik egyistenhívő ábrahámi vallás. Első prófétájuknak Ádámot tekintik. Távol tartják magukat a világ zajától, a hatalomért folyó küzdelmektől, és ami a mai ember számára a legmeglepőbb, nem akarnak anyagi javakat gyűjteni.
Mit tud tenni ilyen korlátozott lehetőségek között?
Sokat írok, nemcsak hazai, de külföldi lapoknak is, filmesztétikát tanítok, előadásokat tartok országszerte. A világ szerencsére nem felejtett el. Több nemzetközi szervezetnek vagyok a tagja, kelet-kutatóként és orientalistaként rendszeresen hívnak konferenciákra. Ha van rá lehetőségem, a rendezvényekre operatőr is elkísér. Nemrég például Szöulban jártam, a tanácskozás témája az észak-koreai atomfegyverkezés volt. Ott is több filmet forgattam a Panorámának és a Vallási Szerkesztőségnek. A Nemzetközi Vallásközi Világszervezet több konferenciáján is részt vettem Washingtonban, Bangkokban és Jeruzsálemben. Washingtonban készítettem az egyistenhívő világvallások közötti együttműködésről szóló Világvallások keresztúton című filmet, amelyet a Vallási Szerkesztőség tűzött műsorára a Magyar Televízióban.
Azt beszélik, hogy a Magyar Televízió nem járult hozzá, hogy Chrudinák Alajos a mostani iraki háborúról tudósítson.
Fontosnak tartottam, hogy hírt adjak az amerikai megszállásról, a Bush-stratégia kudarcáról, és a Szaddám-diktatúra bukása utáni Irakról. 1997 óta nemkívánatos személy voltam Irakban, ugyanis akkor készítettem a Háborúból-háborúba, egy diktatúra anatómiája című filmemet, amely – érthető módon – nem nagyon tetszett az akkori iraki vezetésnek. Kötelességemnek éreztem, hogy elmenjek abba az országba, amely a háború előtt nem csak a diktatúrától, hanem a nemzetközi blokádtól, most meg az amerikai megszállástól, a káosztól és az erőszaktól szenved. A legvéresebb időszakban érkeztem, amikor az iraki ellenállás a legtöbb akciót hajtotta végre az amerikai katonák ellen. Szabadságot vettem ki, mert a forgatást nem támogatták. A saját költségemre utaztam, kamerát béreltem, fizettem az operatőr munkáját. Minden másnap tudósítást küldtem Bagdadból. Több riportot és néhány dokumentumfilmet is készítettem. A Panorámában illetve a Vallási Szerkesztőség műsorában néhány már adásba került.
Miről szól a soron következő filmje?
A karácsony előtti napokban meghívtak az IIFWP világszervezet jeruzsálemi szimpoziumára, amelynek témája a közel-keleti válság és a világegyházak ezzel kapcsolatos szerepe volt. A Föld minden részéből érkeztek papok, teológusok és politikusok, többükkel interjút is készítettem. Kedden a Panoráma bemutatta az Ahmed Korei palesztin miniszterelnökkel felvett beszélgetésemet. Jeruzsálemben én magam is adtam interjút az izraeli televíziónak a konfliktus rendezésének lehetőségeiről, s a palesztin televíziónak is nyilatkoztam erről. A palesztin televízióban most indult egy sorozat a közel-keleti válságról rendezett dokumentumfilmjeimből.
Sok támadás éri, többek között amiatt, hogy a rendszerváltás előtt magas beosztásban dolgozott a Magyar Televízióban.
Nem azért támadott engem a pártsajtó a Kádár-rendszerben, majd a balliberális újságírók egy acsarkodó része, mert az MTV Külpolitikai Szerkesztőségét vezettem, hanem azokért a magyarság nemzeti érdekeit védő, a függetlenségükért küzdő nemzetek harcát támogató, az izraeli hódító politikát, a nemzetközi és hazai kommunisták magyarellenes tevékenységét, a nemzeti elnyomást és zsarnokságot leleplező műsorokért és dokumentumfilmekért, amelyeket az általam vezetett szerkesztőség és jómagam készítettem 1972 és 1994 között. 1994-ben a rendszerváltás után ismét hatalomra jutott Horn Gyula váltott le, és száműzött Jordániába.
Kádár alatt az elvtársaknak nem tetszett, így Horn Gyulának, az MSZMP külügyi osztályvezetőjének, majd külügyminiszterének sem, hogy a rendszert bíráló műsoraim, a Panoráma, a szatirikus Parabola, a Nemzetközi Stúdió, a Kockázat, a Panoráma különkiadása másfél évtizedig a Magyar Televízió legnézettebb, legbátrabb és legszókimondóbb műsorai voltak. Emlékezzenek! Mi szóltunk először a háború utáni magyar sajtóban olyan tabu témákról, mint Trianon és az elszakított magyarság nyomorúságos helyzete. 1972-ben forgattam az első filmet az erdélyi kultúra és értelmiség megnyomorításáról, majd a falurombolásról, a még hatalmon lévő Ceausescu zsarnokságáról, Tőkés László erdélyi lelkész küzdelmeiről és a temesvári forradalomról. Ezért voltam persona non grata Romániában, ezért neveztek a hazai kommunisták és a balliberális körök, valamint a román nacionalisták magyarkodónak és nacionalistának, ezért támadott bennünket a külügy és az MSZMP pártlapja.
A Panoráma szólt Magyarországon először Moszkva afganisztáni megszállásáról és harctéri kudarcairól, a kommunista uralom megroggyanásáról és az antikommunista erők megjelenéséről a szocialista országokban (rendszeres riportok Hávellel, Walensával, Tőkés Lászlóval, Gyingyiccsel és Jelcinnel).
A Kádár-rendszer a legkülönbözőbb trükkökkel igyekezett cenzurázni, majd leállítani a Panorámát. Sikertelenül. A 80-as években erre már nem volt elég ereje az MSZMP-nek, ugyanis a Panorámának és nekem ekkor már nemzetközi hírünk és elismertségünk volt, mivel fesztiválnyertes dokumentumfilmjeimet világszerte bemutatták. A Nemzetközi Stúdióban neves nyugati politikusok vettek részt, s a világlapok rendszeresen írtak arról, hogy a szocialista országokban csupán a mi műsoraink tudósítanak tisztességesen és objektíven a világban zajló eseményekről. Rendszeresen megemlítették ezek a nyugati lapok, hogy az MTV Külpolitikai Szerkesztősége műsoraiban következetesen teljesíti a Helsinki Megállapodás harmadik kosarának előírásait, az emberek és eszmék szabad áramlását.
Ezért volt bizonyos szabadságunk és védettségünk a hatalommal szemben, noha a Kádár-sajtó és a pártvezetők személyesen gyakran kritizálták a műsorainkat.
Emellett nehezen tudták és tudják ma is elviselni, hogy elsőéves egyetemistaként részt vettem a forradalomban, amiért lecsuktak, majd szabadulásom után az ország összes egyeteméről kizártak. Az írásos vád szerint „ifj. Chrudinák Alajos a Nagy Imre-féle ideológiai platform alapján áll és a népi demokrácia ellensége”.
Eddig 170 nagy riport- és dokumentumfilmet forgattam és rendeztem, néhány közülük, mintegy 12 film, a legnagyobb hazai és világversenyeken fődíjat nyert. Például a Háború a Szaharában című filmem Monte Carlóban elnyerte az Arany Nimfa nagydíjat.
A rendszerváltás után a magyargyűlölő balliberális körök össztüzet zúdítottak a Panoráma elkötelezett nemzeti politikájára, az elnyomott népek iránti szolidaritására, a magyar nép nemzeti érdekeit szem előtt tartó nemzetközi politikájára és tisztességes, igazságfelderítő ars poeticájára. A magyar közvélemény érdeklődéssel és lelkesen nézte és várta újszellemiségű, őszinte, bíráló, oknyomozó, valóságfeltáró és a magyarság érdekeit szem előtt tartó műsorainkat. Először a Soros-féle liberálisok nyomására a Hankiss-féle tv-elnökség alatt verték szét a Külpolitikai Szerkesztőséget és a Panorámát, de bírósági döntés nyomán újra talpra álltunk, majd a hatalomba visszatérő Horn szocialista kormánya leváltott és „száműzött”, a Panorámát és a Parabolát pedig megszüntette.
A rendszerváltás előtti másfél évtizedben játszott történelemformáló szerepünk (az elszakított magyarság küzdelmének támogatása, a Trianon utáni nemzeti egység megteremtése, az üldözött kereszténység újjáéledésének felkarolása, a kommunizmus és más birodalmi törekvések leleplezése és az elnyomott népekkel való szolidaritás), valamint tartós szellemi, érzelmi és felvilágosító hatásunk a magyar közvéleményre a legaljasabb indulatokat korbácsolta ellenünk a szélsőséges balliberális politikusok és propagandistáik körében. Rágalmazás, gyűlölet, hazudozás és a hatalmi erőszak legkülönbözőbb formáit vetették be ellenünk. „Ezt a magyarkodó Chrudinákot és csapatát el kell némítani!” – mondták és tették 1980-tól napjainkig. Holott minden rágalmazó és feljelentő, minden hazudozó újságcikk elleni pert megnyertem.
A hadjárat sikerrel járt: megfojtottak egy tehetséges, nemzeti újságírókat foglalkoztató, nemzetközi hírű szerkesztőséget, amelynek a műsoraiért másfél évtizeden keresztül milliók lelkesedtek nem csak az anyaországban, hanem az elszakított területeken is.
Ezért kellett elnémítani, ezért akarják ma is a feledés homályába taszítani mindazt, amit a Panoráma és munkatársai tettek a rendszerváltás előtti és alatti sorsfordító évtizedekben.
origo.hu
Megrázó pillanatok – így élték meg a terrorfenyegetést a tanárok, és a diákok
