A gyilkos kommandó vállalásai

A Forster csoport fogolyszöktetést és a kapitalista rendszer reakciós vezető személyeinek megsemmisítését is vállalta. – Kiállítást rendeznek a német gyáros műgyűjteményéből, ám Flicket azzal vádolják: így mossa tisztára vagyonát. – Legenda csupán, hogy az Amerikai Egyesült Államokban majdnem a német nyelv lett a hivatalos?

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A konzervatív napilap is részletesen foglalkozik – lásd a tegnapi lapszemlét – az NSZK Kommunista Pártjának (DKP) szabotázs és gyilkos kommandójával, az úgynevezett Forster csoport történetével. Az FAZ úgy tudja, hogy a DKP terroristái a ’70-es évek elején Magyarországon és Csehszlovákiában gyakorlatoztak, de tekintettel ezen országok javuló nyugat-német kapcsolataira később beszüntették a kiképzésüket.

Nem sokkal a német egység előtt sikerült majdnem minden, a DKP fegyveres szárnyára vonatkozó Stasi aktát megsemmisíteniük, most az iratokat kezelő úgynevezett Birthler hivatalnak sikerült 32 oldalt helyreállítani és olvashatóvá tenni.

Ezekből kiderül, hogy a DKP létrehozásával párhuzamosan, már 1969-ben azon dolgozott Kelet-Berlin, hogy megalakítsa a párt katonai szárnyát. Egy 1976-os jelentés szerint az eltelt 54 hónapban 1312 alkalomban csempészték át a Forster csoport 82 tagját az NDK-ba. A német közszolgálati adó, a ZDF Frontal 21 című műsorának nyilatkozó egykori DKP tag, aki a Forster csoport kiképzésein is részt vett úgy fogalmazott: „A feladat, amire kötelezettséget vállaltunk a fogolyszöktetéstől egészen a kapitalista rendszer reakciós vezető személyeinek megsemmisítéséig terjedt.”


Frankfurter Allgemeine Zeitung

A konzervatív napilapban Thomas Wagner Egy kiállítás, mint elterelő hadművelet című írásában foglalkozik a német kulturális élet aktuális botrányával. Szeptemberben tervezik a híres német gyáros dinasztia műgyűjteményének kiállítását, melyet Friedrich Christian Flick adott ingyen kölcsön a bemutató erejéig. A napokban Salomon Korn a Zsidók Németországi Központi Tanácsának elnöke bírálta a kezdeményezést, mondván a Flick dinasztia feje ezzel a gesztussal kívánja tisztára mosni azt a vagyont, melyet nagyapja részben a nemzetiszocialista időkben gyűjtött össze. Korn a nagyapa bűnösségén túl, a dinasztia vagyonának adóparadicsomba mentését, playboy életmódot vet a kiállító szemére. Valamint azt a tényt, hogy bár 1975-ben és 1985-ben is hatalmas vagyont örökölt, mégis több, mint negyed évszázadot várt, hogy kárpótolja a nagyapja által kizsákmányolt kényszermunkásokat. Ezzel szemben válaszában Flick azt hangsúlyozza, hogy gesztusával nem kívánta nagyapja bűnét tisztára mosni, de úgy véli, joga van valami jót cselekednie és azért tenni, hogy a család neve pozitív összefüggésben is megjelenjen.

Wagner költői kérdéseket fogalmaz meg írásában. Hogyan lehet a Flick család felelősségét ma megélni? Ki határozza meg, hogy miként viselkedjenek? Milyen gesztusok illenek e felelősséghez és melyek nem?

Der Spiegel

A baloldali magazin nyelvművelő rovata, annak a vándor legendának járt utána, miszerint egy voksolás alkalmával egyetlen szavazat hiúsította meg, hogy az Egyesült Államokban, vagy legalább egy szövetségi államában a német legyen a hivatalos nyelv. Ráadásul az egyik „rosszul szavazó” éppen egy német Frederick Augustus Conrad Mühlenberg volt. Az írást jegyző Bastian Sick szerint a történetben annyi a valós mag, hogy 1794. január 9-én néhány virginiai bevándorló kezdeményezte, hogy tekintettel nagy számukra és hiányos angol ismeretükre, államukban egyes törvényeket németül is publikáljanak. Ezt utasította el a képviselőház egyik bizottsága 42-41 arányban. Amúgy az amerikai kisebbségpolitika szempontjából igen tanulságos a kérdésben tartózkodó Mühlenberg érvelése is, aki azzal magyarázta álláspontját, hogy „minél gyorsabban amerikaivá válnak a németek, annál jobb.”

Érdemes szemügyre venni, hogy milyen területeken vett át az amerikai angol német szavakat, kifejezéseket. Talán nem véletlen, hogy a legtöbb szókölcsönzés a kutyatenyésztés, a filozófia és a haditechnika, valamint a II. világháború területéről származik.