Az eltűnt város nyomában

Az elsüllyedt Pompeji történelme sokáig kideríthetetlen maradt. Még most is tisztázatlan például az épületek keletkezése és használata, mint ahogyan egyes pékségek rejtélyes működése is. A mai napig nem készült átfogó tanulmány a romváros történelméről, ezért egy innsbrucki régészeti csoport szeretné ezt a hiányosságot pótolni.

Több kultúra építette fel és építette át Pompejit 600 éves történelme során egészen pusztulásáig, Kr. u. 79 augusztus 24-ig. Már Kr. u. 62-ben erős földrengés rázta meg a pompás várost, de hamarosan megkezdődtek a javítási munkálatok az összedőlt házaknál, a csatornáknál, még az utak mentén is. Pompeji egy óriási építkezéssé alakult, a lakosok eltüntették a károk nyomait és tovább folyt az élet, mígnem Kr.u. 79 augusztus 24-én kitört a Vezúv. A várost 7 méter magas rétegben temette be a hamu és a horzsakő – de a települést megőrizte. Az 1748-as ásatási munkálatok kezdetétől az impozáns város kétharmadát tárták fel. Valóban, a mai napig a kutatók leginkább azon városszintet kutatták fel, amelyik a betemetés időpontjához közelebb esik, a mélyebben fekvő, régebbi építményekhez nem fértek hozzá, ráadásul az ódon város épületeiről kevés használható adatot tartalmaznak a történelmi leírások.

A régi etruszk településből a vulkán kitörése után alig maradt valami. Valószínűleg hosszú ideig csak egy piactér volt, a fontosabb utakat összekötő találkozási pont. A bazilika és a geometrikus városrész a görög időkig nyúlik vissza. Pompeji Kr. e. 80-ban római gyarmat lett, ekkor alapította a Jupiter, Júnó és Minerva Városház-templomot Sulla hadvezér, hogy a törvény előírása szerint az öreg harcosokról gondoskodjon.

A város történelmének korai időszakairól sok kérdés merül fel, az egyes épületek keletkezése és használatuk tisztázatlan. Kérdés, hogy hol volt az óváros? A derékszögű utcák és régi szerkezetek azt mutatják, hogy több piac is volt, ezek összenőttek vagy lebontották őket és újra felépítették? Hol volt a régi védőfal? Jelenleg nincs Pompeji történelméről átfogó kutatás – állapítja meg Elisabeth Walde, az innsbrucki Uni Régészeti Intézet vezetője. Ezt a tudományos hiányt szeretné megoldani most az innsbrucki régészeti intézet. Vizsgálatuk középpontjában a Merkúr Ház, a Numerius Popidius Priscus Ház áll, pékségek, üzletek, az úgynevezett tavernák, többfunkcionális kereskedelmi egységek és lakások. A régi felmérések és az új ásatási leletek kezdenek szisztematikusan összeállni. A kutatási munka célja, hogy átfogó publikáció készüljön Pompeji történelméről.

A 2003-as első nagy ásatás során a régészek meglepő leletre bukkantak: a Merkúr-Ház alatt három tömböt fedeztek fel, amelyek nem voltak lakhatóak. Kutatók korábban úgy vélték, hogy az egykori városfal egy darabja. Ezt a Kr. e. negyedik századra datálják. Időközben azonban rájöttek, hogy Pompejinek két városfala volt, amelyek görög minta után készültek, a falakon belül pedig legelők és szántóföldek voltak. A közepes üregeket sárral vagy kaviccsal töltötték ki.

A 2004 májusi ásatásnál világossá kell válnia, hogy a Merkúr-Ház alatt talált tömbmaradék a két városfal egyikéhez tartozik. Itt is, mint más ásatási területeken geofizikai módszereket alkalmaznak majd. Az elektromágneses ellenállásmérés vagy földmérő által a talaj egyenetlenségeit ki tudják mutatni és grafikusan ábrázolni – ásás nélkül. Az épületek árulkodnak a birtokviszonyokról és a szociális helyzetről. Walde a kutatástól magyarázatot vár a pékségekkel kapcsolatban is, amelyeket a Numerius Popidius Priscus Házhoz csatoltak. Néhány lávakőzetből készült nagy malom is megmaradt. Az itt dolgozó pékeknek azonban kollegáikkal ellentétben nem volt üzletük. De akkor kinek sütöttek? Talán a császárnak vagy egy magas rangú politikusnak, akik a kenyeret szétosztották a nép között, hogy ismét megválasszák őket?

Die Presse