Szőrös mellkas hadművelet

Durvul a kampány. Eddig a mackófelsők szintjén folyt a küzdelem - tudniillik, hogy etikus dolog-e, ha egy magyar politikus piros-fehér-zöld tréningruhában mutatkozik-, de immár össznépileg ott vagyunk a ruha alatt, benne a sűrűjében. Hála néked Ron Werber!

De hagyjuk a politikát egy pillanatra, és révedjünk bele a múltba, nagyjából a rendszerváltás hajnalába, amikor naiv kis hazánkba megérkezett a nyugatinak hitt sztájl. Akkoriban az ország egyik fele biztonsági ügynökként kereste föl az ország másik felét, amely nemzetrész viszont a rokonság kozmetikumokkal történő ellátásában látta a szebb jövő zálogát. Tombolt a fehér cérnazokni, a makkoscipő, és a számzáras műbőr aktatáskában hurcolászott termékminta kultusza, a lelkes családfők esténként pedig kockásfüzetbe róva számolgatták, hogy hány hónapnyi ügynökösködés után lesz meg az űbergyémánt fokozat, meg a szolgálati Rolls-Royce.

Ezen időszak terméke a posztkádári identitású, ámde prekapitalista szemléletű menedzser, akinek legfontosabb ismertetőjegye, hogy előszeretettel beszél lyukat közönsége hasába, mivel csodálatos képességű, soha ki nem csorbuló késkészletek, illetve az emberi elme kihasználtságát 30%-osra növelő könyvek közvetlen értékesítése közben szocializálódott.

Csak azt nem értem, hogy Ron Werbert ki vezette meg ilyen csúnyán. Vagyis, hogy a kampányszakember miből gondolta: ha a Magyar Szocialista Párt kampányának nyitányán föllépő mszp-s vezérkart vidéki kisvárosban turnézó, ilyesféle direkt értékesítő csapatnak álcázza, akkor a magyar társadalom azonnal könnyes szemekkel rebeg majd hálát a dinamikusan romló gazdasági helyzetért. Mint ahogyan az sem egészen világos számomra, hogy Medgyessy Péter mit kívánt szimbolizálni csuklóban enyhén rövid pulóverével. Netalán az újabb Draskovics-csomagot hirdette meg emígyen a miniszterelnök? (Addig nyújtózkodj, amíg a turkálós pulcsid ér!)

Tóbiás József meg annyira beleélte magát az izraeli kampánytanácsadó által kiagyalt fenegyerek szerepébe, hogy lelkesítő szónoklata alatt végig attól rettegtem, az ifjú pártigazgató még túlpörgeti magát, és véletlenül szájon kapja valamelyik félgőzzel tapsoló nyugdíjas aktivistát.

Az est fénypontja azonban vitathatatlanul Kovács László produkciója volt. A külügyminiszter új fejezetet nyitott a honi politika történetében, sőt, a magyar nyelv történetében is, mert jelen pillanatban nincsenek megfelelői szavaink, amelyek Kovács László mutatványát akár csak körvonalaiban is érzékeltethetővé tennék. A pártelnöki kampánynyitó szeánsz ugyanakkor több aggályos kérdést is fölvet.

- Az eseményen megjelent Újhelyi István miért nem szólt Kovács Lászlónak, hogy a rendszerváltás óta már a nép egyszerű fiai (a külügyminiszter ugyanis a jeles nap alkalmából a nép egyszerű fiának öltözött) se nagyon hordanak kőmosott inget?

- Miért nem akadt a kampánystábban senki, aki az emberiség iránti érzett jóindulatától vezetve legalább egy lukkal följebb gombolta volna a külügyminiszter ingét?

- A nyitva maradt ing okán miért nem késő este, és a korhatár megjelölésével vetítették beszámolóikat a rendezvényről tudósító televíziós csatornák?

Várom az ORTT, az MSZP női tagozata, valamit Horn Gyula válaszát. Bár utóbbitól eltekinthetünk, mivel a szocialisták kampányfőnöke bizonyosan még a szombati összejövetelt piheni.