A munkásosztályt leengedték a lefolyón

Mialatt a huszadik század szinte minden szociális öröksége leépül, az egykor oly hangos osztályharcosok hallgatnak – Rumsfeldhez képest a világháború után Németországot megszálló erők parancsnoka ministráns fiú – A holokauszt az identitás meghatározó eleme lehet.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Dietmar Dath Németország baloldala forradalmi dugóban című írásában vizsgálja annak okát, hogy miért hallgatnak az egykor oly hangos osztályharcosok.

A marxista fürdővíz történelmi tárgyát, a munkásosztályt leengedték a lefolyón. A német radikális baloldal nevet viselő hab, amelyik a kád alján visszamaradt, lassan szétesik.

Miközben a huszadik század minden szociális öröksége leépül szinte teljes a csend. Az amerikai Wal-Mart tanulmányt készíttet arról, miként válhat „szakszervezetmentessé„. A Siemens főnöke Heinrich von Pierer már a következő kört ígéri az alkalmazottaknak: „Ha minden jól megy, akkor önöknek ugyanazért a pénzért többet kell dolgozniuk.”

Ha figyelembe vesszük, hogy a megszorítások és korrupciós ügyek miatt a PDS katasztrofális kormányzati teljesítményét, akkor tudomásul kell venni, hogy két „munkás irányultságú” párt létezik, a Német Kommunista Párt és Németország Marxista Leninista Pártja. Egyik sem tudott még a kis pártok számára mindig jó eredményt hozó EP választásokon sem 0,2 százaléknál többet elérni. A radikális német baloldal másik problémája az a hite, miszerint politikai aktivitásának súlypontja nem annak a közösség közéletének a kritikája kell, hogy legyen, hanem a lehetőség szerint jó messze élő elnyomottak kebelre ölelése.

A mostani Öböl-válság koncepciójuk könnyen kiszámítható volt 1991-es álláspontjuk alapján. Akkor Szaddam Husszeint romantikus szabadsághősként ábrázolták olyannak, mint Ho Si Mint vagy Che Guevarát. Akkor német nacionalistákkal közös állásponton kapták őket, ennek még véletlenül sem szabad előfordulnia. Most a legszimpatikusabbak számukra Ariel Sharon, valamint a terror elleni háború és az anti-antiszemiták elleni harc hőse ifjabb Bush. Az ismert Marx-ezoterikus Robert Kurz Világrendháború című könyvében magyarázza, hogy egyedül Izraelnek van joga az államiságra.
A német radikális baloldali vitatkozók globális „illetékességét” és rendkívüli affinitását döntően az a tény magyarázza, hogy 1945 óta az NSZK-ban egyetlen munkást, vagy a történelem más alakítóját, egy korty sör elfogyasztására sem tudták mozgósítani.


Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilapban a Jörg Friedrich Nincs felszabadítás megtorlás nélkül című interjúban hasonlítja össze Irak mostani helyzetét Németország 1945-ös állapotaival.

Freidrich szerint az államközi kapcsolatok jelentős része a nemzetközi jogon kívül található. Például amikor az ENSZ közgyűlése kétharmados többséggel Kambodzsa képviselőjévé választotta a tömeggyilkos Heng Samrint 1979-ben, vagy amikor Carter és Reagan elnökök 15 millió dolláros támogatásban részesítették főnökét Pol Potot, akkor azzal számos jogszabályt megsértettek.

De nem volt ez másként 1945-ben Németországban sem. 1945. május 10-én Eisenhower tábornok a kapitulált ellenség katonáinak millióitól vonta meg a védelmet jelentő hadifogoly státust, amikor „lefegyverzett ellenséges haderőnek” nevezte át őket. A szabad ég alatt – gyakran az egykori koncentrációs táborokban – összegyűjtött foglyok tízezrei pusztultak el a mocsokban a különféle betegségek miatt. Ezt akkor Adenauer náci módszereknek nevezte, ma ezért kizárnák a CDU-ból.

300 000 veszélyesnek ítélt személyt börtönöztek be nagyobb jogi „felhajtás” nélkül. A nyomtatott sajtót, a rádiót, a filmet évekig ellenőrizte a katonai cenzúra, hivatalnokokat tömegesen elbocsátottak és évekig zakatolt a nácitlanítás gépezete.

A leigázásának koncepciója azt célozta, hogy kíméletlen eszközökkel és házilag gyártott szabályokkal a németekből békés, jogszerető humanistákat csináljanak. Rumsfeld – összehasonlítva a németországi megszálló erők parancsnokával Lucius D. Clay tábornokkal – egy szende ministráns fiú.

Mondhatni, hogy a potsdami határozatokban a megszállt területek számára előírt „automatikus letartóztatás„ összevethető mindazzal ami, Guantanamon történik. Ugyanazon az elven működik: bizonytalansági tényezőket letartóztatni, szögesdróttal bekeríteni, kifelé izolálni, beszélgetésbe elegyedni velük, korrumpálni és megpuhítani őket remélve, hogy idővel átnevelhetők. Ez volt a győztes hatalmak megszállási politikájának lényege, nincs felszabadítás megtorlás nélkül. Ezeken az eszközökön akkor lazítanak, ha már biztonságosnak ítélik a terepet, vagy ha jogi skrupulusaik keletkeznek. Ez az amerikaiaknál szinte sohasem történik meg, ezen általában csak a vesztesek problémáznak.

Az önkéntes gondolkodás ellenőrzés figyel arra, hogy Németország összeomlásának körülményeit a felszabadítás kifejezéssel és ne mással kapcsolják össze. Egyet értek; és mi lenne, ha az irakiak a saját és a mi felszabadítónkat ugyanazzal a szép mércével mérnék?

die tageszeitung (taz.de)

A balos napilapban Daniel Schulz készített interjút A megbocsátás gesztusa elviselhetetlen lehet címmel a filozófus Klaus-Michael Kodalle-val. (A beszélgetés apropóját az szolgáltatja, hogy Hilde Schrammot kitüntetik a Mendelsohn-díjjal. Azonban a berlini zsidó közösség nem járult hozzá, hogy a díjátadásra egy zsinagógában kerüljön sor, mert Hilde Schramm a második világháborús német hadigazdasági miniszter Albert Speer lánya – a szerk.)

Kodalle bírálta a döntést: „Itt nyilvánvalóan egy gyakran megfigyelhető jelenség lép fel: Emberek, akik barbár rendszerekben kimondhatatlanul szenvedtek, nem ritkán inkább hajlandóak voltak az egykori ellenségeikhez közeledni, mint az ő utódaik, akik gyakran hajlíthatatlanabbak, mint a tényleges áldozatok. Ennek egyik oka, hogy az utódok az elődök szenvedéstörténetét kollektív identitásuk egyik meghatározó elemévé teszik! Ennek következménye, hogy a tettesek bűne is örökkévalóvá válik. Aki például, mint zsidó Istenben többé nem hisz, annak lehetséges, hogy a holokauszt válik identitásának meghatározó elemévé. A kibékülés légköre ekkor természetesen aligha lehetséges, hiszen ez magát a közösség identitását veszélyeztetné.