Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Lorenz Jäger Éljen a szabadság címmel temeti a multikultúrális társadalmat.
Lehet, hogy egy nap Theo van Gogh meggyilkolását a berlini fal leomlásával hasonlítják majd össze. Hiszen most vált nyilvánvalóvá, hogy a német baloldalt éltető újabb hazugság szétpukkadt és ennek megfelelően nagy náluk a másnaposság. Hirtelen ott állnak egy ideológia romjain, amely megörökölte a régi baloldal összes összetevőjét, az antifasizmust, amit minden regionális érdekeket képviselő és populistának kikiáltott párt ellen felhasználtak; az egyenlőség eszméjét, amelynek nem csak a törvény előtt, de a tehetség kapcsán is érvényesnek kellett volna lennie, végül azt az elképzelést, hogy a népeket, hazákat, hitvallásokat a távoli múltba űzhetőnek ábrázolhatják, melyeket egy kevéske felvilágosodott erőfeszítéssel legyőzhetnek.
Vége. De a multikultúralizmus egyáltalán a baloldaliak ideológiája volt? Nem volt mindenhol elterjedve, a szabad demokratáknál éppen úgy, mint az uniópártok azon képviselőinek körében, akik nem kívántak nagyon elavultnak tűnni? Nem ezáltal váltak a baloldaliak láthatatlanná és sikerült hosszú ideig az ötleteiket államrezonként eladni? S nem álltak a másik oldalon olyan elvhű szociáldemokraták, mint a volt kancellár Helmut Schmidt, akik a multikulturalizmusra, mint egy privilegizált politikai és kulturális kaszt játékszerére tekintettek? Azokénak, akik nem a bevándorlók által lakott negyedekben éltek és akik nem szorultak rá, hogy gyermekeiket, ha azok egyáltalán voltak, állami iskolákba írassák, hanem nyugodtam használhatták a magániskolák előnyeit.
Nem mintha hiányoztak volna a kisebb-nagyobb figyelmeztető jelzések. Pontosan Gerhard Seyfried, a radikális német baloldal krónikása, költözött el már régebben Berlin Kreuzberg városrészéből a svájci Solothurnba. Mint mondotta azért, mert a „török monokultúra” a régi német baloldal kedvenc városrészében, már nem felelt meg neki. De nem ez az egyetlen hasonló eset.
Die Tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali napilapban Dick Pels A jobboldal harmadik útja címmel elemezi saját szemszögéből a jelenlegi nyugat-európai multi-kulti vitát.
Pels szerint a nyugat-európai populizmus a globalizált világ nyitottságára radikális kultur-nacionalizmussal válaszolt. Hiba lenne ezeket a politikai csoportosulásokat egyszerűen szélsőjobboldaliként leírni. Mindenhol Európában az alkotmányos keretek és a parlamentáris demokrácia keretei közepette tevékenykednek, sőt kísérletet tesznek ezeknek a megerősítésére, amikor a népi kezdeményezések jelentőségét kívánják növelni. A szerző úgy véli, hogy ezáltal a „jobboldal harmadik útja”, a „fasizmus liberalizálódása” valósult meg. Ez a liberalizált fasizmus két területen különbözik az elődtől. Miként az új szociáldemokrata baloldal, a populista jobboldal sem antikapitalista, hanem üdvözli a nyitott piacokat és az ezzel összekapcsolódó növekvő eltéréseket az elosztásban, a bevételekben és a vagyonban. Az ő privatizáció és dereguláció iránti rajongásuk is hasonlatossá teszi őket a szociáldemokratákhoz. Továbbá a „liberális fasizmus” a klasszikus vezérelv demokratikus verzióját testesíti meg.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilapban Gustav Seibt Berlin példáján a párhuzamos társadalmak elfogadása mellett érvel. Szerinte ezek a fundamentalizmus ellentétei és a szabadság letéteményesei. Hiszen, érvel Seibt, mennyivel jobb, hogy Berlin Neukölln kerületében a török férfiak saját kávéházaikban szürcsölgetik teájukat és kártyáznak. Mennyivel jobb, hogy nem járnak a részeg német férfiak kocsmáiba. Annak ugyanis nem a békés egymás mellett élés, hanem végtelen verekedések sora lenne a következménye.
Ruszin-Szendi Romuluszék
Cáfolja a KEHI Ruszin-Szendi Romuluszékat: tudniuk kellett a luxusvilla berendezéseiről, hisz ők kérték
