A baloldali liberális lapban, a Der Standardban Adelheid Wölfl emlékezik Románia ellopott forradalma című írásában a Ceasescu házaspár kivégzésének 15. évfordulójára.
Nyugalom! Nyugalom! – kiáltotta Nicolae Ceausescu. Először határozottan, majd egyre tétovábban, a bizonytalanság a tekintetére volt írva. A Conducator, aki évtizedeken keresztül egyre sűrűbbre font besúgói hálózatot épített ki, családtagjait egyre magasabb pozíciókba emelte és bírálóit mindig kíméletlenül üldöztette, egy közbekiáltástól megijedt.
„Nem vagyunk faragatlan fickók” – kiabálta egy férfi a tömegből. Ceausescu néhány nappal korábban így nevezte azokat a demonstrálókat, akik Temesváron az utcára mentek, hogy tiltakozzanak Tőkés László lelkész áthelyezése ellen. (A szerző Temesvár román nevét használja, s nem az osztrák-németben bevett Temeschwart, vagy Temeschburgot – K.L.)
A mondatot – „mi nem vagyunk faragatlan fickók” – 1989. december 22-én minden román állampolgár láthatta a televíziónban. A fütyülés a központi bizottság épületének balkonja előtt, ahol Ceausescu állt egyre hangosabb lett. A diktátor úgy döntött, hogy másnap ismét megjelenik ott. Akkor már őt és feleségét kövekkel dobálták meg. A katonák nem avatkoztak be. Előtte a hadügyminiszter Vasile Milea megtagadta, hogy erőszakot alkalmazzanak a csapatai, majd öngyilkosságot követett el.
A Ceausescu házaspár helikopterrel menekült. Ebben az időben a bársonyos forradalmak egyes országokban már elzavarták a kommunista hatalom birtokosait hivatalaikból. Ellentétben például Magyarországgal, a forradalmat Romániában nem a civil társadalom, hanem a hadsereg és a kommunista párt azon része kezdeményezte, amelyik meg kívánt szabadulni Ceausescuéktól.
Máig nem világos, hogy ki lövetett akkor kire, és miért halt meg a diktátor szökése után is 942 ember. Ion Iliescunak azt vetik a szemére, hogy szándékosan okozott káoszt, mert így vehette át a hatalmat.
Ceausescut és feleségét a targovistei laktanyába vitték, ahol december 25-én bíróság elé állították népirtás, valamint az államhatalom és a népgazdaság aláásásának vádjával. Még ezen a napon egy fényképész megörökítette, amint a laktanya hátsó udvarában a golyózáporban zsákként zuhantak a porba. A lövészek nem vártak a parancsra és akkor is tovább lőttek, amikor már mindketten régen halottak voltak. Mintha nem lettek volna abban biztosak, hogy a Ceausescuk és rezsimjük valóban elpusztíthatók lennének.
A kivégzéssel ellopták a románoktól a forradalmukat. Megakadályoztak egy jogállami normáknak megfelelő pert, a zsarnokság hálózatával történő nyilvános szembesülést éppen úgy, ahogyan elmaradt a múlt feltárása is. Romániában nem történt meg az elitváltás, a korrupció és az elnyomás a hagyomány része maradt.
Nem sokkal 1989. decembere után a régi pártkáderek voltak ismét hatalmon. Harminc vezető kommunista funkcionáriust ugyan elítéltek, de 1994-ben már ismét szabadok voltak. Csak 2000-ben kezdődött meg a Securitate levéltárainak átvizsgálása.
A kamerák előtt vertek meg egy benzinkutast, itt a felvétel