Lovas István: Lehet, hogy mégis a kommunistáknak volt igazuk?

Lovas István: Talán emlékszünk még rá, hogy a hidegháborús korszakban az egymással szemben álló két tábor az emberi, polgári és gazdasági jogok terén vívott nagy csatájában az egyik oldal, a Nyugat – „a mi Nyugatunk”, amely az ő Nyugatuk lett – a szabadságjogokra fektette a nagy súlyt, míg a Szovjetunió és szövetségesei a gazdasági jogokra. Az persze nyilvánvaló volt csaknem mindenkinek, hogy a moszkvai vonal nagy adag álszentséget takart, hiszen a „szovjet tömb” országaiban a gazdasági jogok érvényesítése szinte pontosan annyi kívánnivalót hagyott maga után, mint a szabadságjogok védelme és garantálása az Oderától Vlagyivosztokig. Csakhogy a gazdasági jogok megfoghatatlanságuk, teljesíthetetlenségük és számonkérhetetlenségük miatt sokkal kényelmesebb harci terepet nyújtottak a valóban létező kommunistáknak és propagandistáiknak. Vajon miként lehet „dollárosítani” vagy „rubelesíteni” azt, hogy mi a „megfelelő” ellátás vagy szolgáltatás a közellátásban, a közegészségügyben vagy a közoktatásban? Ennek ellenére a szovjet érvekben – mint a hidegháború megszűntét követő majdnem másfél évtized elmúltával kiderült – volt valami. Talán igazságmag is. Netán nekik volt igazuk és nekünk nem, akik azt hittük, hogy a Nyugat érvelése a helyes.

(Magyar Nemzet, 2004. december 21.)