Nem meggyőző Európa a segítségnyújtásban

A Der Tagesspiegel a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa kapcsán az együttérzés és az adakozás összefüggéseit boncolgatja. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról, hogy Európa a megrendülésen és részvéten kívül nem tud logisztikai segítséget nyújtani, ami lopakodó eljelentéktelenedésének egyik jele.

Der Tagesspiegel (tagesspiegel.de)

A berlini napilapban Harald Martenstein „Világ adakozói egyesüljetek!” című írásában az együttérzés és az adakozás összefüggéseit boncolgatja az európai néma tiszteletadás apropóján.

Egy idő után ilyen képeknél – nyaralók a halálstrandon – már nem fognak másra gondolni, legfeljebb arra: ők ezzel munkahelyeket teremtenek. S ez igaz is. A XVIII. századi közgazdász, Adam Smith már cinikusan szembeszállt azokkal, akik a szánalomra egy kereszténység utáni etikát kívántak felépíteni. Smith szerint a szánalom a bajba jutottaknak semmit sem használ. Hogy valaki a phuketi halottakat megsiratja, vagy a strandon érzelemnyilvánítás nélkül sört iszik, az a halottaknak és túlélőknek is mindegy. Ami számít, az a segítség.
Mindegy, miért adományozott Michael Schumacher tízmillió dollárt, a fontos az, hogy megtette.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Jochen Buchsteiner Minimális tisztelet Európának című kommentárjában foglalkozik az árhullám áldozatainak megsegítéséből levonható tanulságokkal.

Nem igazán meggyőző Európa ezekben a napokban. Megrendülésben és részvétben nincs hiány, ami látható az unió polgárainak adakozó kedvében és politikusainak nagylelkű pénzügyi ígéreteiben is. Ázsia partjain azonban a sürgős segítséget váró áldozatokon ez eddig alig segített. Ők az első külföldi segítséget ausztráloktól, indiaiaktól és főként amerikaiaktól kapják.

Ahhoz, hogy a történelem legnagyobb segélyakciójában említésre méltó logisztikai segítséget nyújtson, Európának hiányzik az ereje, a jelenléte. Hatékonyan nem a kedvesek, hanem az erősek képesek segíteni, nem az ellátó hajók, hanem a repülőgéphordozók. A bevetésre nem Berlinben, vagy Brüsszelben dördült el a startpisztoly, hanem Washingtonban.

Amerikából, Indiából, Japánból és Ausztráliából áll a segélynyújtás magcsoportja, nyilatkozta George W. Bush – Európa neve a listán fel sem merült.

Európa számára nem ez lesz lopakodó eljelentéktelenedésének utolsó jele. Az óvilág határain túl ünnepi beszédekben továbbra is dícsérik az európai példát, de munkanapokon régóta ismét a hatalom és egyensúlypolitika szabályai uralkodnak. Tiszteletet és cselekvési szabadságot az teremt magának, aki gyorsan tud dönteni és rendelkezik a döntésének megvalósításához szükséges eszközökkel.

Ázsia, amely ma egy hatalmas szükségövezetnek nevezhető, de hosszú távon a globalizáció egyik nyertese lesz, napról napra szorítja vissza az egykori gyarmati hatalmakat. Ha a nagy természeti katasztrófa következményeit az európaiak segítsége nélkül lehet felszámolni, akkor más területen is le lehet róluk mondani. Azt, hogy valaki ezt a jelenséget aggodalomra okot adónak találja, nincs szükség mértéktelen sovinizmusra.