Reischl Gábor: Magyarországon 4700 kilométernyi vasúti sín húzódik keresztül-kasul. A vasútvonalak többsége a hátsó kertek képét mutatja az országból, ahol az emberek igazán mernek élni. Családok tízezrei az utcai homlokzatok szabályozott világa mögött tanyáznak, és próbálják követni az élet változásait a maguk teremtette világban, ahogy lehet. A hátsó kertek a mindennapok „mozgó (mozgalmas) világát” mutatják, ahol inkább a spontánság az uralkodó, mint a tervezettség. Ebben a világban az építésznek nem a megfellebbezhetetlen rendteremtő szakemberként kell működnie, hanem az együtt gondolkodás eredményeit kell terveivel dokumentálni. A hátsó kertek világa inkább együttérzést és segítséget kíván, a megváltoztathatatlan jövőkép helyett az élet ihlette sorvezető jellegű terveket, ahol a hétköznapok és ünnepek a sorvezető rendjének megfelelően építik be a földnek azt a darabját, amit magam birtokának nevezek.
(Magyar Nemzet, 2005. január 5.)
Túl gyors volt ahhoz, hogy józan legyen
